A kegyelmi botrány jelentette Gundel Takács Gábor számára az utolsó nagy csalódást. Az események váratlan fordulatai és a közéleti szereplők reakciói mély nyomot hagytak benne, miközben a közönség is sokáig beszélt a történtekről. Az eset rávilágított arr
A műsorvezető csupán a médiából értesült az eseményekről.
Gundel Takács Gábor visszatekintve már naivnak érzi magát, mert egykor úgy vélekedett, hogy Novák Katalin felkérése révén az elnöki tanácsadó testületében talán lehetőség nyílik valami értékes létrehozására. A Blikk figyelt fel arra, hogy a dgtl.hu podcastjában a műsorvezető őszintén osztotta meg élményeit arról, amikor kiderült, hogy ez a lehetőség mégsem valósulhat meg.
Ez volt az utolsó, igazán mély csalódásom, amit a világ tartogatott számomra.
Azt hitte, hogy amikor a mindenkori köztársasági elnök felkeresi őt, és azt mondja: „Figyelj, van egy feladat, amivel segíthetnél az országon”, akkor nincs más választása, mint azonnal cselekedni. Gundel Takács Gábor véleménye szerint...
Egy jól működő országban a helyzet így fest: ha a köztársasági elnök kéri a segítségedet, az nem csupán megtiszteltetés, hanem igazi büszkeség forrása is. Ám éppen abban a pillanatban, amikor a legnagyobb szükség lett volna a tanácsodra, valahogy mégsem kértek tőled.
Továbbá, összekeverték őket a kegyelmi üggyel, pedig a tanácsadó testület, amelyben részt vettek, és amelyből a kegyelmi botrány kirobbanása után elsőként távoztak, később alakult meg, mint amikor K. Endre ügyében a kegyelmi döntés megszületett. Ő is csupán a médiából szerzett tudomást az eseményekről. A botrány kitörése után Novák Katalin lemondott, és a Sándor-palota részéről senki sem kereste őket. Szerinte a tanácsadó testületnek valójában nem volt sok értelme, mivel nem volt kellően átgondolt. Gundel Takács később azt hallotta, hogy árulónak tartják, de ezzel együtt képes együtt élni.
