"A Krasznahorkai stílusa mindig rétegzett és összetett, míg én igyekszem a dolgokat letisztítani és egyszerűsíteni." - A Nobel-díjas Krasznahorkai László a filmiparban is kiemelkedő hatást gyakorolt.
A Nobel-díjas irodalmár, Krasznahorkai László, nem csupán az irodalom világában hagyott maradandó nyomot. Kossuth-díjas íróként a magyar és a nemzetközi filmtörténet lapjaira is mélyen belevéste nevét, ezzel gazdagítva a kultúra örökségét.
A Svéd Királyi Tudományos Akadémia október 9-én bejelentette, hogy Krasznahorkai László Kossuth-díjas magyar író részesült az irodalmi Nobel-díjban. Krasznahorkai életműve nem csupán az irodalom terén kiemelkedő, hanem a magyar filmtörténetben is jelentős hatással bír.
Tarr Béla magyar filmrendező első filmje, a Családi tűzfészek elkészítése után iratkozott be a Filmművészeti Főiskolára a '70-es évek végén. Közel 15 évvel később, 1985-ben találkozott Krasznahorkai Lászlóval, akivel a későbbiekben szoros szakmai kapcsolat és barátság szövődött köztük. Első közös filmjük az 1987-es Kárhozat volt, melynek forgatókönyvét közösen írták. Eredetileg az író első regénye, a Sátántangó adaptációját szerették volna közösen elkészíteni, ám ez a projekt akkor meghiúsult. Az együttműködésből azonban megszületett a Kárhozat forgatókönyve.
A Kárhozat című film egy névtelen bányászvárosban bontakozik ki, ahol a szereplők mindennapjaikat a reménytelenség árnyékában élik. A középpontban Karrer áll, akit Székely B. Miklós alakít, és aki maga is a kilátástalanság fogságában vergődik. Egyetlen fénycsóvát talál az életében: a Titanik Bár énekesnőjét, Kerekes Valit. Ám sorsa ismét a mélybe zuhan, amikor a nő szakít vele. Ekkor Karrer kap egy váratlan lehetőséget: egy csempészmelót, amelyhez az énekesnő férjét szervezi be, remélve, hogy míg a férfi távol van, újra közel kerülhet Valához. A Kárhozat után a két művész pályája szorosan összefonódott. Tarr Béla az együttműködésükről egy interjúban így nyilatkozott, mélyen érezve a közös alkotás súlyát.
A Sátántangó egészen biztosan mindenki emlékeiben él valamilyen módon, ha másért nem, hát azért, mert szinte rekordhosszúságú film, ez pedig nem csak időbeli hosszára igaz. A felvétel során közel százezer méternyi celluloid nyersanyagot használtak el a 120 napos hortobágyi forgatás alatt. Tarr Béla és Krasznahorkai László szakmai kapcsolata is ennek a műnek köszönhető, amit a Nobel-díjas író 1985-ben adott ki. Ez a könyv volt a szerző első alkotása, ami számos kritikai elismerésben részesült és több nyelvre is lefordították. Tarr Béla az adaptálás lehetőségével kereste fel az írót, ám az első kísérletek kútba estek. Maga a könyv csak valamivel hosszabb, mint 300 oldal, a 421 perces filmváltozat azonban sok esetben szinte teljes szövegrészeket vesz át az alapanyagból, változtatás nélkül. A Sátántangó követi a regény felépítését, a fejezetek tangó jellegű szerkesztettsége visszaköszön a film tagolásában. Végül három év kellett, hogy elkészüljön ez a legendás alkotás, mely a mai napig a magyar, és a szakma elismerésének köszönhetően az egyetemes filmtörténet egyik legfontosabb alkotásává vált.
