A Magyar Televízió elbűvölő bemondónőjét, Szádvári Gabriellát, sajnálatos módon bolti lopáson érték. Az eset következtében azonnali hatállyal megváltak tőle.

Ennyiszer kellene fürdeni egy héten: a szakértők óva intenek a napi tusolástól

Szádvári Gabriella a Magyar Televízió egyik legkiválóbb és legelbűvölőbb bemondónője volt. Karrierje kezdetén úgy tűnt, hogy nemcsak a szakmai életében, hanem a magánéletében is boldog időszak elé néz, hiszen egy népszerű műsorvezetővel kötött házasságot. Ám az élet váratlan fordulatokat tartogatott számára, és végül mind a házasságát, mind pedig a televíziós pályafutását kénytelen volt hátrahagyni.

Szádvári Gabriella 1953. augusztus 20-án látta meg a napvilágot Budapesten, és már fiatal korától kezdve a színészet iránti szenvedélye vezérelte. Gimnazistaként kiemelkedett a szépkiejtési és szavalóversenyeken elért sikereivel. 1972-ben azonban a Színművészeti Főiskola felvételi vizsgáján az utolsó rostán sajnos nem jutott tovább. Társaihoz hasonlóan neki is felajánlották a lehetőséget, hogy gyakornokként dolgozzon a Magyar Televízióban, ezzel új irányt véve a karrierje alakulásában.

Eleinte vágóként tevékenykedett, később pedig az Iskolatelevízióban és a vasárnap délelőtti matinéműsorokban tűnt fel. 1975-ben a Magyar Televízió bemondónője lett, ezzel 22 évesen ő volt a legfiatalabb, akit ebben a pozícióban alkalmaztak. Szépsége és kifinomult beszédstílusa miatt számos elismerést kapott, köztük a Kazinczy-díjat is.

A színművészeti pálya helyett az egri tanárképző főiskolát választotta, ahol magyar-történelem szakon szerzett diplomát. Színpadi előadásai hamar elnyerték a közönség tetszését, és a férfiak levelekkel árasztották el, tele szenvedéllyel. Szívét egy neves kollégája hódította meg: 1976-ban Rózsa György második felesége lett. Kívülről álompárnak tűntek, ám házasságuk mindössze két év után véget ért. 1981-ben Szádvári Gabriellának a televíziós karrierje is tragikus fordulatot vett, amikor egy elegáns üzletből ellopott egy bundát, ami után azonnal kirúgták.

Külföldön töltött időszak után hazatérve kulturális szervezőként állt munkába, ahol különböző programokat és eseményeket koordinált. Hangoskönyvek felolvasásával is foglalkozott, így a szavak világát új formában hozta közelebb a hallgatókhoz. Nyilvános rendezvényeken műsorvezetőként is megmérettette magát, ahol a közönség szórakoztatása volt a feladata. 1993-ban a Vasárnapi turmix című műsorban telefonos játékot vezetett, amely izgalmas kihívásnak bizonyult, de a képernyőre való igazán sikeres visszatérése sajnos elmaradt.

Egy interjú során kifejtette, hogy méltánytalannak tartja, ha egyetlen buta tévedés miatt valakit megbélyegeznek és tönkretesznek. Élete végén, szegénységben és magányban szenvedett, és 2005. november 1-jén, mindenszentek ünnepén döntött úgy, hogy önkezével véget vet az életének.