A magyarság egyik legnyugodtabb falucskája volt, ahol a mindennapok harmóniában teltek... de aztán a politika árnyai is megjelentek a kis közösség életében.
Bözödújfalut a történelem legfőképpen a Ceaușescu faluromboló programjának következményeként ismeri, hiszen a település eltűnt a térképről egy víztározó építése miatt. Azonban a település története nem merül ki ebben a drámai eseményben; van egy másik, kevesebb figyelmet kapott, de ugyanolyan szomorú fejezete is. Ezt a fejezetet tárja fel Az igazság gyertyái című előadás, amely a Budaörsi Latinovits Színházban kerül bemutatásra.
Az emberi természet különös ellentmondásokkal teli. Képesek vagyunk arra, hogy a legkülönfélébb bőrszínekkel és vallási hovatartozásokkal rendelkező emberek között békésen éljünk, egymás mellett, sőt, sok esetben támogatjuk is egymást. Ugyanakkor hajlamosak vagyunk azonnal észrevenni a köztünk lévő apró eltéréseket, és ezek alapján gyakran képesek vagyunk egymásnak feszülni, akár agresszív módon is. E két állítás nem zárja ki egymást: a történelem során megfigyelhető, hogy ciklikusan váltakozik a szeretet és a gyűlölet, ami nagyrészt a politikai hatalmak beavatkozásainak következménye. Kisebb-nagyobb feszültségek és összhangok váltogatják egymást, miközben a hétköznapi emberek élete a nagy játszmák színpadán zajlik.
A nagypolitika sajátos természete megköveteli, hogy időről időre újra és újra felbukkanjanak hasonló események. Emlékezzünk csak vissza az 1940-es évek elejére, amikor Észak-Erdély visszakerült Magyarország kebelébe. Ezzel egy időben Bözödújfalu is újra a hazai földekhez tartozott, ahol a különböző vallások hívei – katolikusok, reformátusok, unitáriusok, görögkatolikusok, zsidók és szombatosok – békésen éltek egymás mellett.
Székely Csaba Az igazság gyertyái című műve eddig csupán Marosvásárhely színpadán volt látható, valamint egy különleges alkalommal a Városmajori Szabadtéri Színpadon, ahol a Szemle Plusz versenyprogram részeként a legjobb női főszereplő és a közönségdíjat is elnyerte. Most azonban Bíró Bence dramaturg irányításával Alföldi Róbert egy friss és stílusos feldolgozást hozott létre Budaörsön. Az előadás kellő humorral és pimaszsággal közelíti meg a darab komolyabb pillanatait, miközben egyfajta emléket állít az emberi kicsinyességnek. Különösen figyelemre méltó, hogy a történetben éppen azok az egyszerű emberek válnak hőssé, akikről sosem gondolnánk, hogy hősies tulajdonságokkal bírnak.
Az igazság gyertyái mögött még a legkedveltebb karakterek is időnként meglehetősen baljós, sőt szinte rosszindulatú döntéseket hoznak, míg a megvetettnek tartott alakok is képesek lehetnek váratlanul helyes lépéseket tenni egy adott szituációban. A történet vizuális élményét egy lenyűgöző és absztrakt, mozgatható faludíszlet (Kálmán Eszter kreatív munkája) emeli ki, amely által a narratíva látványos univerzális dimenziót nyer. Bár a cselekmény a negyvenes évek eleji Magyarországra reflektál, az alkotók ügyesen sugallják, hogy ez a történet, vagy valami hasonló, bármely helyszínen és időben bekövetkezhetett, sőt, már meg is történt.
Székely darabjának főhősei úgynevezett szombatosok, akik székely emberekként vették fel a zsidó hitet és kezdték el követni a zsidó szokásokat. A Kovács család tagjai egy kicsit a senkiföldjén érezhetik magukat. A székelyek számára már nem keresztények, a zsidóknak pedig még nem eléggé zsidók. Ám igazán nagy konfliktusok sokáig nincs ebből: afféle csodabogaraknak számítanak ugyan, de a közösség szereti őket. Egészen addig, amíg a budapesti kormány el nem kezdi összeírni az ország területén élő zsidókat, hogy aztán a jogaik és tulajdonuk korlátozásától fokozatosan eljussanak a legrosszabbig.
A Székely által megírt művészeti alkotás a falu életének átalakulását követi nyomon, ahol két időnként megjelenő, szertelen csendőr hozza el a friss híreket a nagypolitikai eseményekről. Ezek a figyelemfelkeltő karakterek nemcsak információt hordoznak, hanem a gyűlölet magvait is elhintik a falusiak között: a szombatosok és a zsidók nem tekinthetők egyenrangúnak. A darab, amely két felvonásból áll, Bözödújfalu lakóit alapvetően jószívű emberekként mutatja be, ám a beléjük suttogott gyűlölet fokozatosan hatni kezd. A történet során a közöny és a kicsinyes emberi érzések – mint a sértődöttség és a féltékenység – felnagyítják a konfliktusokat, és bár nem nyílt rasszizmusban nyilvánulnak meg, a falusi közösség életét mégis átszövik a feszültségek.
Hogy csak egyetlen példát mondjak: az ifjabb Kovács által kikosarazott, és épp ezért vérig sértett Gizi ráveszi a helyi kölyköket arra, hogy dobálják meg kővel Sámuelt, és ezt nem is túl nehéz megtennie, elég csak annyit mondania nekik, hogy zsidó.
A budaörsi társulat színészei (Fröhlich Kristóf, Hartai Petra, Takács Katalin, Spolarics Andrea és a többiek) mind brillíroznak, de közülük is külön kiemelném a családfőt, Mózest alakító Ilyés Róbertet, aki bravúrosan tesz szerethetővé egy alapvetően megbízhatatlan, link, a családját többször is eláruló figurát. Őket pedig olyan klasszis vendégek egészítik ki a darabban, mint Pelsőczy Réka és Nagypál Gábor. Az igazság gyertyái gondolatgazdag előadás történelmünk egy szégyenteli fejezetéről, de a súlyos témái ellenére az előadás végig könnyed marad, amiben sokat segít szokatlan narrátorunk, a Kovács család kissé naiv, a közönséghez folyamatosan kifelé beszélő nagylánya, Sára.
