A nyugdíjemelés kérdése mindig is fontos téma volt a társadalom számára, hiszen sokak mindennapi megélhetését befolyásolja. A legfrissebb hírek alapján a kormány új intézkedéseket tervez, amelyek célja a nyugdíjasok anyagi helyzetének javítása. Az emelés
Mi vár Szerbiára? Az utóbbi időszakban számosan kerestek meg ezzel a kérdéssel. De ki tudná megmondani a választ? Senki! A jövőt legfeljebb kávézaccból lehetne jósolni, de azt is csak az érdeklődők pénzéért. Ráadásul a legfrissebb fejlemények körüli izgalom csak a lapzárta után fog kiderülni: Aleksandar Vučić, Szerbia mindenható vezetője, új kormányt alakít, vagy esetleg választások kiírását fontolgatja a még mindig stabil parlamenti többség mögött.
Egy másik állandó kérdéskör: miféle párhuzamokat találhatunk Szerbia és Magyarország között? Miért van az, hogy míg ott az egyetemisták és diákok az utcára vonulnak, itt csendesebb a helyzet? Talán azért, mert Szerbiában egy tragikus esemény, mint a hatalmas újvidéki katasztrófa, amely tizenöt áldozatot követelt, felgyújtotta a közvélemény haragját, miközben a hatalom nem hajlandó igazán felelősségre vonni a bűnösöket, egészen a legmagasabb szintekig? És vajon mikor omlik össze az autokratikus rendszer, ha számos ember, köztük az egyetemisták követeléseit a legkülönfélébb társadalmi csoportok, a földművesektől a taxisofőrökön, ügyvédeken, professzorokon, sőt még a motoros közösségek tagjain és neves sportolókon át színészekig, mind támogatják?
Az autokrata rezsimek összehasonlítása, a párhuzamvonás indokolt tudományos foglalatosság, de a válaszokig mégsem jutunk el. Itt is, ott is a rendszer tulajdonságai ugyanolyanok: állami propaganda és médiasötétség; az ellenzék felőrlése, megosztottsága; a közalkalmazottak megfélemlítése és zsarolása; az oktatás, az egyetemek, a tudományos szféra bedarálására való törekvés; az önkormányzatok pórázon tartása. Aztán a beruházások leosztása a haveroknak, az oligarchák felemelése vagy épp kegyvesztettsége; az összeharácsolt vagyon kimenekítése. A folyamatos ellenségkeresés, legyen az Koszovó, Horvátország vagy épp Brüsszel. Ott van viszont a hatalom másfél-kétmilliós bázisa, leginkább a vidéki, szegényebb és iskolázatlanabb rétegekből. Miközben majd egymilliós az a tömeg, amely főleg Nyugatra emigrált. Végül pedig ott az egyeduralkodó fővezér, aki mindenről dönt, és mintegy leprivatizálta magának a titkosszolgálatot is - paranoiája mégsem csökken.
A magyar nyugdíjrendszer számos kihívással néz szembe, de talán a legnagyobb fájdalmat a nyugdíjemelés kérdése jelenti sokak számára. 2010 óta a kormány évről évre csupán az inflációs rátához igazítja a már megállapított nyugdíjakat, ami miatt a nyugdíjasok egyre inkább elégedetlenek a kapott emelésekkel. Ez az írás célja, hogy röviden bemutassa az inflációkövetés mögött rejlő logikát, rávilágítson arra, miért maradnak el a nyugdíjak a bérek növekedésétől, és végül felvázolja, milyen lehetséges lépésekkel lehetne javítani a jelenlegi rendszeren.
Inflációkövetés
Magyarországon 2010 óta a már megállapított nyugdíjak évről évre a fogyasztói áremelkedést követik. Például 2024-re a kormány 6 százalékos inflációt jelzett előre, ennyi lett az éves nyugdíjemelés is. A tényleges infláció 4 százalék körüli lett, tehát a nyugdíjasok körülbelül 2 százalékos reálemelkedést élvezhettek.
Az inflációkövető emelés előnyös lehet a nyugdíjasoknak, ha csökken az átlagos reálbér (utoljára ez 2023-ban fordult elő, 3,4 százalékkal). Hamarosan látni fogjuk azonban, hogy az induló nyugdíjakat adottnak véve, a nyugdíjasok általában veszítenek az árkövető indexáláson.
Bármi is inspirálta Zuckerberget, hogy a Meta tényellenőrzőit elindítsa, kétségtelenül bölcs lépés volt, hiszen elérkezett az idő, hogy véget vessünk a megkérdőjelezhető legitimitású cenzorok valóságformáló tevékenységének. Ugyanakkor érdemes lenne alaposan átgondolnunk, hogy mit is értünk valójában álhír alatt.
Egy opportunista, elvtelen üzletember, aki önös érdekből Trumphoz dörgölőzik, kártékony lépéseket tesz a rasszista és szexista kirekesztés terjedésének elősegítésére – talán így lehetne összefoglalni azt a dühös és értetlen reakciót, amely Mark Zuckerberget érte, miután a Meta Threads platformján és egy virálissá vált videóban bejelentette: "Ideje visszatérnünk a szólásszabadság gyökereihez." Ez a kijelentés konkrét lépéseket jelent, amelyeket a szólásszabadság hívei régóta sürgetnek: a külső NGO-k, mint például a FactCheck.org által végzett úgynevezett tényellenőrzés megszüntetését (ezt a közösségi kontroll váltja fel az X platformon), a moderálási folyamatok egyszerűsítését, valamint a társadalmi és politikai tartalmak négy éve tartó hátrasorolásának és eltüntetésének végleges megszüntetését.
Ha te is átélted azt a különös érzést, amely a Covid időszakában jelentkezett, amikor egy posztot szeretnél megnézni vagy megosztani, de hirtelen egy figyelmeztető üzenet ugrik fel, mint például a "[f]igyelem, ebben az üzenetben blokkolt tartalom található" vagy "[e]z az oldal ismételten hamis információkat tett közzé", esetleg "[m]ielőtt megosztanád ezt a történetet, fontos tudnod, hogy független tényellenőrök megkérdőjelezték annak hitelességét", vagy akár "[e]z a hozzászólás irrelevánsnak vagy helytelennek tűnik, és nem lehet közzétenni", akkor pontosan tudod, miről beszélek: valahol, valakik, akik talán jobban ismerik a valóságot, megpróbálják meghatározni, mit olvashatunk vagy oszthatunk meg másokkal.
"Lehetséges, hogy a helyes lépést nem a megfelelő indítékok vezérelték" - így fogalmazta meg Nate Silver, neves amerikai statisztikus, a bejelentett módosítást. Silver véleménye szerint a tényellenőrzés bevezetése néhány évvel ezelőtt egyfajta "morális pánik" következménye volt, amelyet az "álhírek" szerepe generált, különösen Donald Trump elnökké választása után a baloldalon. Kiemeli, hogy a tényellenőrzés már régóta az újságírók alapvető feladata lett volna, ami azt jelenti, hogy nincs szükség egy olyan elit csoport létrehozására a közösségi médiában, amely mások felett állva, helyettük döntené el, mi számít valódi hírnek, és mi tekinthető "irreleváns" vagy "helytelen" hozzászólásnak. A kérdés tehát az, hogy mi is az objektív valóság.
Ingo Schulze Magyarországon talán népszerűbb, mint sok német nyelvű írótársa, hiszen életművének jelentős része a Gondolat és az Európa Könyvkiadó, valamint Nádori Lídia fordításainak köszönhetően magyar nyelven is elérhető. Legutóbbi regénye, a "Jóravaló gyilkosok" már a Prae Kiadó gondozásában jelent meg. Írói pályafutásának alapélménye és egyik központi témája a 1989-90-es politikai fordulat, a "Wende". Hazájában közszereplőként gyakran megjelenik tévé- és rádióműsorokban. Mint ahogyan ő maga is ironikus szellemmel megjegyezte, hosszú ideig „az ügyeletes ossi” volt, aki az egykori NDK-beli értelmiségiként folyamatosan próbálta feltárni, hogyan érzik magukat az egykori keletnémetek a német egyesítés utáni időszakban. 2023. november 3-tól a Német Nyelv- és Irodalmi Akadémia elnöki tisztét tölti be. Újságcikkeiben és esszéiben gyakran megszólal politikai és társadalmi kérdésekről. Legutóbb Budapesten, a 2024-es Könyvfesztiválon járt, ahol Vágvölgyi B. Andrással folytatott beszélgetést a pódiumon, és Barna Imre moderálásával több írótársával közösen kerekasztal-beszélgetésen is részt vett.
Elképesztő makacsság és dac lakozott benne. Minden rendező álma volt, tele kreatív ötletekkel és szürreális víziókkal – de éppen ezért folyamatosan harcolt is a rendezőkkel. Minél közelebb került hozzájuk, annál inkább felerősödtek benne az ellentétek. Én pedig nem tétováztam, beleálltam a küzdelembe: nem akartam elfogadni, hogy számára a tájszólás megőrzése egyfajta morális kérdés, személyes integritásának alapköve; hogy a gyakran sisegő s-hangzóját nem hajlandó javítani – mintha ezzel valamilyen alantas behódolásra próbálnám kényszeríteni, silány kompromisszummal. Egy Hamlet-próbán, sokadik alkalommal, türelmetlenül figyelmeztettem őt. A másodperc töredéke alatt vörösre gyulladt fejjel, a kezében tartott kellék fadárdát felém hajította. Az a nézőtéren átrepülve, egy zsöllye fából készült támlájába fúródott, és rezegve megállt, mint egy nyílvessző. Egy pillanatnyi ijedtség után nem tudtam más tenni, mint elismerni a szép dobást – valójában lenyűgözött a benne lobogó indulat tüzessége, és egyben a sírni való kétségbeesés gesztusa is. (Egyébként nem Hamletet játszotta, hanem Hamlet atyját és a sírásó bohóc szerepét.)
Az igazságtalansággal szemben szüntelen dühe nem csak alakításait, rendezéseit hatotta át: elképzelt például egy szisztémát, ami lehetetlenné teszi az országos választások meghekkelését: elmondása szerint Hadházy Ákost is felkereste ötletével. Kreatív fantáziája számtalan területre kiterjedt: "Csend-harang" - mutatta büszkén a negyvencentis prototípust: mobilszobor, a harang állandóan leng, a nyelve egyetlen madártoll. Nem elégedett meg a modellel: Dunaújvárosban, a gyárban talált valakit, elkezdte megépíttetni eredeti nagyságban... Egy része elkészült, aztán az egész mégse. Mikor kidolgozta a digitális rendszám ideáját, kiutazott a BMW müncheni központjába tárgyalópartnert keresni - valószínűleg nem talált.
