A rejtőzködő kommandósokat csaknem meglepte egy kiránduló, aki a legkevésbé várt pillanatban lépett a közelükbe.

Szabolcs nemcsak a rendőrségnél bizonyult kiemelkedő szakembernek, hanem a mentőszolgálatnál is a legmagasabb szintű képesítést szerezte meg, így valódi mestere lett a hivatásának.

1990-ben vízirendőr akart lenni egy fiatal srác, ám akkor nem volt felvételi a motorcsónakos egységnél. Ha már mégis egyenruhába bújt, akkor úgy gondolta, kipróbálja magát a különleges egységeknél, hiszen régóta foglalkozott harcművészettel. Először a Fejér megyeiek Alba csapatánál volt kommandós, később a paksi atomerőművet védő Neutron beavatkozó egységének a jelvényét tűzte zubbonya oldalára. Három évet töltött el itt, úgy emlékezvén vissza, szerencséje volt, emberséges, profi csapatnál tanult.

Szórádi István törzszászlós neve mára ikonikussá vált a rendőrségi körökben.

- Valójában nem ezeknél a csapatoknál éltem át az első kommandós akciómat - mesélte mosolyogva Haklik Szabolcs. - Még járőrként dolgoztam, amikor 1990. november 1-jén részt vettem egy emlékezetes pusztaszabolcsi eseményben. Akkoriban az akkori Komondor kommandó tagjai közül egy ámokfutó sajnos két rendőrt is megsebesített. Az élet különös fintora, hogy öt évvel később, 1995. november 1-jén már a Rendőrség Különleges Szolgálatának elit csapatában szolgálhattam, együtt azokkal a srácokkal, akik ott, a közelben segítettek a bevetés során, megsebesültek, és végül ártalmatlanították a támadót.

A magyar kommandós különleges kihívás elé nézett, amikor az amerikai elnök testőreinek sorait próbálta meg a tudásával és képességeivel lenyűgözni. Az izgalmas teszt során nemcsak a fizikai felkészültségét, hanem a stratégiai gondolkodását és a stresszkezelési készségeit is próbára tették. Az esemény nem csupán egy rutinvizsga volt, hanem egy lehetőség arra, hogy a magyar katona megmutassa, milyen magas szintű felkészültséggel bír, és hogy nemzetközi szinten is megállja a helyét a legjobbak között.

A kommandón belül a híres hármas rohamcsoport tagja lett. Nem is gondolta volna, hogy a hivatalos vizsgák mellett a kollégák "titkos" próbákat is tartanak majd számára.

- Nem voltam tapasztalatlan kétéves, kommandósként érkeztem ide, de mégis ez volt a "nagy" csapat - folytatta a volt szuperzsaru. - Az első napon azt mondták, hogy gyakorolnom kell, hogyan kell előrántani a fegyvert. Olyan ez, mint amikor egy orvosnak meg kell tanulnia az injekciós fecskendőt használni, vagy amikor egy írónak le kell ütnie az A betűt. De én nem haboztam, felkötöttem a stukkerem tokját, betettem a pisztolyt, és indultam gyakorolni. Később jöttem rá, hogy itt dőlt el, hogy a legendák közé kerülök-e, vagy kiszorítanak.

Bevették. A legnagyobb kihívások során harcolt a frontvonalban. Néha szó szerint, akárcsak a hírhedt ketchupos robbantónál – egy zsaroló esztergomi férfi, aki a valaha létezett Magyar Népi Elégtételi Mozgalom nevében hirdette, hogy ha a kormány nem ad át 90 milliót, robbantásokra lehet számítani.

A magyar kommandós különleges kihívás elé nézett, amikor az amerikai elnök testőreinek sorait próbálta meg a tudásával és képességeivel lenyűgözni. Az izgalmas teszt során nemcsak a fizikai felkészültségét, hanem a stratégiai gondolkodását és a stresszkezelési készségeit is próbára tették. Az esemény nem csupán egy rutinvizsga volt, hanem egy lehetőség arra, hogy a magyar katona megmutassa, milyen magas szintű felkészültséggel bír, és hogy nemzetközi szinten is megállja a helyét a legjobbak között.

- A Strázsahegyen kérte a pénzt, egy X alakú kőnél - mesélte. Napokig figyeltük, rejtőzködve, bokornak álcázva, lapítottunk, mert sosem lehetett tudni, mikor érkezik a zsaroló. Annyira jól sikerült az álcánk, hogy egy turista éppen a rejtekhelyünkről tépkedett leveleket, anélkül hogy észrevett volna minket. Egy másik pedig, alig egy centire a mi álcabokrunktól, könnyített magán. Ezt az első sorból figyeltük, de még egy pisszenés sem jöhetett szóba, hiszen akár ő is lehetett volna a robbantó.

Ahogyan a többi kommandós, Haklik Szabolcs is számos emlékezetes pillanatot élt át, amikor a bevetési csoportja váratlanul komikus fordulatokat vett. Volt olyan alkalom, amikor az izgalom eluralkodott rajta, és a balra kanyarodás helyett véletlenül a jobb oldalra indult, így a fegyveres bűnöző helyett egy kertjét ápoló bácsikát sikerült elfognia. Egy másik esetben a "gázt mindjárt" parancs hallatán az izgatott kommandós azonnal cselekedett, elfeledkezve a "mindjárt" szóról, így az egysége a maró füstköd legnagyobb részét kapta meg. De talán a legemlékezetesebb az volt, amikor egy ukrán bűnbandát próbáltak meg elfogni, de a téves cím miatt a bűnözők a szemben lévő ház erkélyéről figyelték végig a jelenetet – aztán természetesen ők is a hatóságok hálójába kerültek.

Amikor úgy döntöttem, hogy elég volt a rendvédelemből, magam sem gondoltam volna, hogy ennyire hiányozni fog a szirénák zaja. Szabolcs elmesélte, hogy az izgalom, a sürgősség, hogy életet menthet, továbbra is vonzza. Kezdetben csak sofőrként kezdett a mentőszolgálatnál, de hamar rájött, hogy nem akar csak passzív szemlélő lenni, így minden elérhető képzést elvégzett, és elérte azt a szintet, amelyet orvosi végzettség nélkül el lehet sajátítani. Nagy örömmel tölti el, hogy a karate edzései mellett egy új szenvedély, az íjászat is színesíti az életét, ahol már többszörös magyar bajnokként is megmérettette magát. Mostanában a filmes világban is próbál szerencsét; tudja, hogy a kaszkadőrök ügyesek, de a profi rendőri mozgáshoz, fegyverkezeléshez és bilincseléshez nem értenek. Egy különleges statisztacsoport tagjaként dolgozik, és legutóbb a "Sakál napja" című sorozat forgatásán vett részt. A mozdulatokat elsőre jól elsajátította, de a rendező igényei miatt gyakran többször is meg kellett ismételni a jeleneteket, hiszen más és más szögekből kellett rögzíteni a képeket. A kommandós kiképzés során szerzett tapasztalatai révén ez már nem okozott neki gondot.