Kínában felfedezték a világ legapróbb macskaszőrt, amely igazi tudományos szenzációt jelent.

Ez az eddigi legősibb macskalelet, ami ráadásul bizonyítja, hogy a házimacska, a leopárdmacska és a pusztai macska közös őssel rendelkezik.

Kelet-Kína lenyűgöző régészeti lelőhelyén, a 1988 végén felfedezett Hualongdongban, nemrégiben a legősibb macska fosszíliát azonosították, amely egy leopárdmacska maradványa. Itt már korábban is felfedeztek egy sor figyelemre méltó ősemberi kövületet, többek között egy viszonylag épen megmaradt koponyát, több mint 400 kőeszközt, valamint számos csonttöredéket, amelyek valószínűleg vágásra szolgáltak. Ezen kívül több mint 80 gerinces kövület is napvilágot látott, köztük a mára kihalt minimacska faja. Ezek a felfedezések a legkorábbi fosszíliák közé tartoznak, amelyeket Kelet-Ázsiában valaha is azonosítottak.

A Kínai Tudományos Akadémia Gerinces Őslénytani és Paleoantropológiai Intézetének kutatói a kelet-kínai Anhui tartományban található Hualongdong barlangjában fedezték fel a macskakövületet. Ez az ősi macska olyan apró termetű volt, hogy könnyedén elfért egy ember tenyerében.

A Prionailurus kurteni néven bejegyzett új macskafaj felfedezése izgalmas előrelépés a macskák evolúciójának megértésében. Az etológusok már régóta sejtették, hogy a leopárdmacska, a házimacska és a Pallas-macska között szoros rokonsági kapcsolat állhat fenn, azonban eddig hiányoztak a közvetlen bizonyítékok. A legújabb kutatások során előkerült fosszília, amelynek ferde első őrlőfogai és jellegzetes állcsontja van, most megerősíti ezt a hipotézist. A felfedezés új fényt vet a három faj közös ősére, és új lehetőségeket kínál a macskafélék evolúciós kapcsolatainak további vizsgálatára.

A pusztai macska valóban megérdemel egy kis figyelmet, hiszen ez a "krumplitestű" cica nemcsak aranyos pofijával és dús, puha szőrével hódította meg a közönséget, hanem néhány éve már a net sztárja is lett. Képzeljük el, ahogy ez a cuki lény a sivatagban lépked, miközben az emberi történelem nyomai, 300 000 éves csontok formájában, a lelőhelyek mélyén bújnak meg. Érdekes párhuzam a múlt és a jelen között!