Ambrus Attila izgalmas bűnügyi történetekkel színesíti a városnézéseket, miközben lenyűgözően mesél a múlt titkairól és rejtélyeiről. Az idegenvezetés során a hallgatók nem csupán a látnivalókat ismerhetik meg, hanem a bűnügyi események hátterébe is bepil
Huszonöt fős csoportokkal szoktunk útnak indulni, ahogyan most is, a Táncsics börtön küszöbéről. Itt nemcsak Táncsics töltötte rács mögött az idejét, hanem olyan neves személyiségek is, mint Jókai és Kossuth. A 90-es évek börtöneivel kapcsolatosan nekem is vannak emlékek... Ebből kiindulva fontos kérdés merül fel: mit is jelent valójában a becsületszó? Régen a rabok, mint Jókai vagy Táncsics, gyakran hangoztatták, hogy becsületszóra nem szöknek meg, és ezt tiszteletben tartották, mert számukra az adott szó becsületének megőrzése valóban lényeges volt. A mai világban azonban a betyárbecsület fogalma már erőteljesen megkopott. Néha azt szoktam mondani, hogy Kazinczy forog a sírjában, hiszen a betyár és a becsület soha nem voltak igazán összeférhetők, és valószínűleg soha nem is lesznek azok.
A börtönből vezető út a Vörös Sün Házhoz kanyarodott, amely a budai vár első épületeként tűnt fel az 1200-as években. Érdekes, hogy bizonyos részei még mindig megőrizték eredeti formájukat. A Viszkis felfedte, hogy a hajdani patinás házból később kupleráj vált, ami meglehetősen színes történeteket rejt magában.
Ez a téma különösen figyelemre méltó, mivel a budai vár történetében hosszú időn keresztül kizárólag német anyanyelvűek és katolikus vallásúak élhettek itt. Az, hogy ez a két csoport miként tudott egymás mellett létezni, valóban izgalmas kérdéseket vet fel.
A Vörös Sün után a csapat a város legnyüzsgőbb terére, az egykori Nagyboldogasszony templom elé, amely ma már Mátyás-templom néven ismert, vette az irányt. Itt Ambrus és Csapó a Diplomata-házra irányította figyelmét, amely a keleti diplomaták kedvelt találkozóhelyévé vált. Ezen a helyszínen érkeztek meg a bájos "diplomata-lányok", akiknek a társaságát közelről szerették volna megismerni a helyi férfiak.
- Ezek a hölgyek különféle titkosszolgálatok megbízásából dolgoztak, és mindent precízen dokumentáltak - mesélte Ambrus, aki a 90-es években hasonló környezetben mozgott. - Az én kedvenc helyem Szentendrén a Kec volt, ami sajnos már megszűnt. A tulajdonosát felrobbantották, mert olyan dolgokat hallgatott le, amiket nem lett volna szabad. Ennek a végkimenetele az lett, hogy a terepjárója alá két kiló C4 robbanóanyagot helyeztek el - mesélte a Viszkis, miközben a múlt emlékébe merült.
A csoport izgatottan hallgatta a beszámolókat, nem csoda, hiszen ilyen történeteket egy klasszikus idegenvezetésen aligha hallhat az ember.
- Rengeteg csoport érkezik hozzánk, legutóbb egy bank is megkeresett a szolgáltatásunkkal kapcsolatban. Ez nem tréfa! Életem során soha nem maradtam le semmiről, de valahogy ez a séta kicsúszott a fejemből. Hogy kárpótoljam a résztvevőket, mindenkinek adtam egy példányt a rólam készült könyvből - mesélte a séta alatt a Viszkis, aki a Korda-gyilkosság mellett egy másik, szintén sokkoló bűnügyről, Majláth György bíró 1883-as meggyilkolásáról is beszélt a csoportnak. Attila nem új a bűnügyi idegenvezetés terén; korábban már a veszprémi várbörtönben is tartott hasonló sétát.
