Az EU-csúcson titkos megállapodások sorozatára készülnek, hiszen a döntéshozatalra még csak próbálkozás sem történik.
A hágai NATO-csúcsról visszatérő európai vezetők csütörtökön Brüsszelben gyűlnek össze, hogy megtartsák a nyári Európai Tanács ülését. Látványos, sorsfordító döntésekre valószínűleg nem számíthatunk, de a politikai tét annál jelentősebb: miként megőrizheti az EU diplomáciai befolyását a globális feszültségek árnyékában? A napirendet továbbra is a Közel-Kelet, Ukrajna, valamint az európai védelempolitika dominálja, miközben a magyar és szlovák kormány ismét a viták terjesztésére törekszik az orosz energiaimport leállításának kérdésében. Az egységes piac mélyítése és az euró nemzetközi szerepének erősítése szintén terítékre kerül, de ezek esetében legfeljebb irányelvek megfogalmazására lehet számítani. A csúcs inkább a politikai pozíciók próbájáról szól majd, mintsem áttörő bejelentésekről, de a háttérben intenzív alkudozások bontakozhatnak ki.
A hágai NATO-csúcsról érkeznek Brüsszelbe az európai állam- és kormányfők, hogy megtartsák a nyári Európai Tanács-ülést. A mostani megbeszélések tétje inkább az, hogy egy turbulens világban az Európai Unió diplomáciai szempontból is releváns maradjon a Közel-Kelet háborús helyzete, az Ukrajna elleni orosz agresszió elhúzódása, a stratégiai autonómiára törekvés lesznek a fókuszban.
Egyre sürgetőbbé válik az egység megteremtése, miközben Európa egyre inkább széttartó irányokba halad, és a globális gazdasági viszonyok fokozatosan szorosabbra fűzik a szálakat. Ebben a dinamikus környezetben a tagállamok vezetői közösen igyekeznek irányt adni az elkövetkező hónapok uniós politikájának. A magyar kormány ugyan számos bátor ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy milyen javaslatokat fog előterjeszteni a többi ország vezetői előtt, ezek azonban eddig nem kapták meg a megfelelő figyelmet és hangsúlyt a diskurzusban.
A hivatalos napirend négy alapvető szegmensre tagolódik:
Ugyanakkor több olyan kérdés is napirendre kerül, amelyek az elmúlt hetekben jelentős belső vitákat generáltak, még ha nem is formális határozatként.
A magyar és a szlovák kormány már előzetesen kifejezte aggodalmát az Európai Bizottság május elején előterjesztett javaslatával kapcsolatban, amely 2027 végére az orosz fosszilis energiahordozók importjának betiltását célozza meg. A Bizottság a lépést az energiaszuverenitás megerősítésének jegyében javasolta, azonban számos, különösen orosz energiahordozóktól erősen függő tagállam már jelezte, hogy nem támogatja az elképzelést. Robert Fico szlovák miniszterelnök "garanciákat" követel országa energiaellátásának biztonsága érdekében, míg Orbán Viktor a javaslat visszavonását sürgeti.
Bár hivatalosan nem szerepel a napirenden ez a téma, a versenyképességi diskurzusban - amely a gazdaság ellenálló képessége, az egységes piac mélyítése és az európai ipar állapotának vizsgálata köré épül - valószínűleg mégis szóba fog kerülni.
Uniós diplomaták, akik a Portfolio portálon osztották meg véleményüket, úgy vélik, hogy...
Bár a magyar és a szlovák kormány a szankciós csomag jóváhagyását a kérdéshez kapcsolja, a valóságban nem valószínű, hogy jelentős ellenállásra számíthatunk sem Budapest, sem Pozsony részéről.
Az orosz energiahordozók elhagyását a Bizottság csak 2027-től várná el, ráadásul menekülő utakat hagyva az egyes országoknak, amivel a határidők akár évekkel kitolhatók. Robert Fico szlovák miniszterelnök már ki is terítette a kártyáit, hogy megfelelő anyagi kompenzációért cserébe hajlandó elfogadni az uniós javaslatokat. A következő hónapokban ez biztosan fontos téma lesz, de mivel a döntést kereskedelmi korlátozásként vezetik be, nem kell hozzá konszenzusos döntés, csak minőségi többségi szavazás az Európai Tanácsban, majd valamikor az ősszel.
A szankciók megújítása és kiterjesztése terén még nem sürgető a döntés, hiszen július végéig van idő a megoldás megtalálására. Diplomáciai körökben, formális és informális tárgyalások során egyaránt, egyre többen osztják azt a véleményt, hogy Magyarország végül kompromisszumra fog jutni, ahogyan azt korábban is tette.
A brüsszeli csúcsok során már jól ismert taktikát alkalmaznak: egy konkrét kérdést – legyen az Ukrajna pénzügyi támogatása vagy az energiapolitika – a vétóval való fenyegetés eszközével igyekeznek összekapcsolni egy másik, számukra lényeges napirendi ponttal. A csúcstalálkozó alatt valószínű, hogy a háttérben zajló alkudozások fogják meghatározni, hogy a szankciós csomag előreléphet-e, és hogy történik-e bármiféle előrelépés az orosz energiaexport leállítására vonatkozó tervekkel kapcsolatban.
A csúcstalálkozó nyitányaként szokás szerint Volodimir Zelenszkij ukrán elnök jelentkezik be videókapcsolaton keresztül. Felszólalása három fő célt szolgál: friss információk a harctéri helyzetről, az ukrán állam pénzügyi túlélésének bemutatása, valamint a katonai támogatás sürgetése. Ugyanakkor Zelenszkij minden bizonnyal szóba hozza majd az Ukrajna uniós csatlakozása körüli helyzetet is. Az eljárás hónapok óta gyakorlatilag megakadt, és bár a felszínen ennek oka elsősorban Magyarország kategorikus ellenállása,
Az uniós csatlakozás folyamata rendkívül összetett, és Ukrajna jelenleg lassan halad a brüsszeli elvárásoknak megfelelő tárgyalási fejezetek teljesítésében.
A közelmúltban a magyar kormány országos konzultációt indított a kérdéskörrel kapcsolatban, amelyet egy Brüsszel-ellenes kampány is kísért. A csúcstalálkozón ennek diplomáciai hatása elkerülhetetlen, ám valószínű, hogy ez csupán a nyilvános nyilatkozatok szintjén valósul meg. Ezt a több, a Portfoliónak nyilatkozó diplomata véleménye is megerősíti, így foglalható össze a helyzet.
A Közel-Kelet körüli viták alapját képezi az az elemzés, amelyet az Európai Külügyi Szolgálat (EEAS) készített az EU és Izrael közötti társulási megállapodás felülvizsgálatáról. A jelentésben "figyelmeztető jeleket" találtak arra vonatkozóan, hogy Izrael megszegte az egyezmény 2. cikkében foglalt emberi jogi kötelezettségeit. A dokumentum rávilágít, hogy a Gázai övezetben végrehajtott katonai akciók során kórházakat támadtak meg, segélyszállítmányokat blokkoltak, a helyi lakosság tömeges kitelepítése zajlott, valamint tömeges letartóztatások is történtek.
Ez a helyzet jelentős eltéréseket mutat a tagállamok között: míg néhány ország, mint például Spanyolország, Belgium és Írország, határozott cselekvést sürget, mások, például Németország és Magyarország, inkább a meglévő állapotok megőrzését preferálják.
Tehát a várakozások szerint az ügy végül egy közös nyilatkozat formájában kerül bemutatásra, amelyet több tagállam közösen ad ki. Kérdéses azonban, hogy António Costa elnök is csatlakozik-e az aláírókhoz, vagy sem.
De a júliusi külügyminiszteri ülésen napirendre kerülhet az EU-Izrael társulási megállapodás részleges vagy teljes felfüggesztése. Diplomáciai források szerint az ehhez szükséges minősített többség egyelőre nincs meg, de a tagállamok közötti politikai nyomás egyre nő - különösen annak fényében, hogy az EU korábban hasonló megállapodásokat felfüggesztett más országok esetében (Szíria, Zimbabwe, Kambodzsa).
A Közel-Kelettel kapcsolatos diskurzus egy újabb dimenziója az ENSZ által rendezett kétnapos konferencia, amely New Yorkban zajlott, és a kétállami megoldás újbóli életre keltésére összpontosított. Az Európai Tanács támogatja ezt a diplomáciai kezdeményezést, ám eszközei meglehetősen korlátozottak. Ahogy egy volt izraeli nagykövet a Politicónak kifejtette:
Háborús időszakban az Európai Uniónak korlátozott lehetőségei vannak a helyzet kezelésére. Ezzel szemben békeidőben sokkal nagyobb mozgástere van, amely lehetőséget ad gazdasági, közlekedési és digitális kapcsolatok kialakítására és megerősítésére.
A versenyképességi blokkban olyan témák kerülnek napirendre, amelyek a nyilvánosság számára kevésbé látványosak, de hosszú távon meghatározóak lehetnek az EU gazdasági pozíciójára nézve. A francia és olasz kormány - részben az amerikai belpolitikai fejleményekre reagálva - ismét elővette az euró nemzetközi szerepének megerősítését célzó javaslatokat.
A háttérben az a stratégiai cél húzódik meg, hogy az euró hosszú távon alternatívája lehessen a dollárnak mint globális tartalékvalutának.
Ez a cél nem új keletű, azonban a Trump-adminisztráció visszatérése felerősítette a félelmeket: Európa egyre inkább kiszolgáltatottá válik a dollár dominanciájának, különösen a szankciók és kereskedelmi viták kontextusában. Christine Lagarde, az EKB elnöke már májusban említette a "globális euró-pillanat" lehetőségét, azóta pedig többször is sürgette az uniós és tagállami vezetőket, hogy éljék meg ezt a kínálkozó alkalmat. A jelenlegi csúcstalálkozón valószínűleg nem várható jelentős áttörés - a német és holland ellenállás a közös adósságvállalás ügyében továbbra is erős -, de már az is figyelemre méltó jele a helyzetnek, hogy az uniós pénzügyi döntéshozók újra előtérbe kívánják helyezni az 2020 óta elhanyagolt pénzügyi reformokat.
Az euró "felértékelésének" hátterében nem csupán geopolitikai törekvések rejlenek, hanem olyan konkrét, gyakorlati célok is, amelyek a gazdasági stabilitást és a pénzügyi integrációt szolgálják.
Az adóssággal küzdő déli tagállamok számára ez egy kiváló lehetőség lehet arra, hogy kedvezőbb és megbízhatóbb finanszírozási forrásokat biztosítsanak maguknak. Ezen felül a közös kötvénypiac létrejötte hozzájárulna az EU befektetési vonzerejének növeléséhez is.
A tagállamok válaszai eddig vegyes képet mutatnak; sokan aggódnak amiatt, hogy az integráció további mélyítése politikai szempontból még mindig nehezen népszerűsíthető.
A hágai NATO-csúcsot követően Brüsszelbe érkező vezetők sok szempontból már nem ugyanazt az Európát képviselik, mint csupán egy évvel ezelőtt. A globális biztonsági helyzet átalakulása, az Egyesült Államok kiszámíthatatlan politikai irányvonala, a szomszédos konfliktusok, valamint a belső gazdasági feszültségek olyan mértékű nyomást gyakorolnak az EU-ra, amely szükségessé teszi a radikálisan új válaszok kidolgozását.
A legfrissebb csúcs kérdése már nem csupán az, hogy Európa vágyik-e nagyhatalommá válni, hanem sokkal inkább az, hogy rendelkezik-e a szükséges képességekkel ehhez. A június végi csúcstalálkozó egyelőre nem kínál megoldást erre a dilemmára, de képet ad arról, hogy merre keresik a lehetséges irányvonalakat. A valódi áttörések és döntések várhatóan csak ősszel, a költségvetési viták és a soron következő dán elnökség idején fognak megszületni. Jelenleg még csupán a pozíciók felmérése zajlik, csendesen, de annál jelentősebb frontvonalakon.
