Kihívásokkal néznek szembe a visegrádi országok: itt az idő, hogy lépjenek, ha meg akarják akadályozni a széleskörű elszegényedést.
Megkongatták a vészharangot a szakértők: a visegrádi országok mindegyike hasonló problémákkal küzd az időskori megélhetés biztosítása terén. A népesség elöregedése egyre nagyobb kihívás elé állítja az országokat, miközben túl kevés erőfeszítés irányul az állami nyugdíjtól független jövedelemforrások kiépítésére. Nehezíti a helyzetet, hogy a közép-európaiak gyakran bizalmatlanok a nyugdíj-előtakarékossági formákkal szemben, például a lengyelek 57%-a úgy véli, az állam bármikor elveheti tőlük a megtakarításukat. A nyugdíjrendszer fenntarthatósága érdekében több ország is bejelentette a korhatáremelést, Csehországban például jön a 67 éves nyugdíjkorhatár. A Budapesti Corvinus Egyetemen megrendezett kelet-közép-európai lakhatási- és nyugdíjkonferencián jártunk.
Átgondolt, de mielőbbi cselekvésre van szükség, ha a visegrádi országok szeretnék megoldani az egyre súlyosbodó nyugdíjproblémáikat - derült ki az Első Nemzetközi V4 Lakhatási és Nyugdíj-workshopon (1st International V4 Housing and Retirement workshop) elhangzott előadói kijelentésekből. A konferencián felszólaló kutatók hangsúlyozták, hogy az elöregedő társadalomban egyre szigorodó nyugdíjintézkedésekre lesz szükség, és ez a felmérések szerint az emberek aggodalmaival is egybevág. A közép-európai országok közös jellemzője, hogy az időskori megélhetés elsődleges biztosítója az állami nyugdíjrendszer, miközben a nyugdíjcélú megtakarítások szintje kiugróan alacsony.
A Budapesti Corvinus Egyetem új, nemzetközi kutatási programot indított, mely az idősödő társadalmak és a lakáspiaci kihívások közötti összefüggéseket vizsgálja. A Corvinus irányításával és a Visegrádi Alap támogatásával megvalósuló projekt célja, hogy feltárja a lakáspiac, a fenntarthatóság és a nyugdíjstratégiák közötti kapcsolatrendszert négy kelet-közép-európai ország kontextusában. Az elemzés révén nem csupán a regionális sajátosságok kerülnek fókuszba, hanem a jövőbeli megoldások kidolgozása is.
Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban az idősebb korosztályok vagyoni helyzetének jelentős része ingatlanformában realizálódik. Ezek a tulajdonok jellemzően tágas, több generáció számára kialakított lakások és házak, ám sok esetben korszerűtlenek, alacsony energiahatékonysággal bírnak, és magas fenntartási költségeket generálnak. E helyzet két aspektusból is komoly társadalmi kihívásokat jelent: egyrészt az idősek számára megélhetési gondokat okozhat, ami negatívan hat az életminőségükre, másrészt pedig akadályozhatja a fiatalabb generációk lakáshoz jutását, mivel a minőségi lakáskínálat szűkös. A 2026 júliusáig tartó pénzügyi tudományos program célja, hogy olyan szakpolitikai javaslatokat dolgozzon ki, amelyek révén az idősek ingatlanvagyonának hasznosítása javíthatja pénzügyi stabilitásukat. A kutatás keretein belül például a "fordított jelzáloghitelek" és az életjáradék-alapú megoldások lehetőségeit is alaposan meg fogják vizsgálni.
A kutatás során a Budapesti Corvinus Egyetem mellett a négy visegrádi országból több nemzetközi intézmény is aktívan részt vesz. Ezek között találjuk a Pozsonyi Közgazdasági Egyetemet, a Wrocławi Közgazdasági Egyetemet, a Katowicei Közgazdasági Egyetemet, a Prágai Közgazdasági Egyetemet, valamint a Zlíni Tomas Bata Egyetemet.
A 2025. április 14-i konferencia nyitónapján a szakértők izgalmas betekintést nyújtottak a különböző országok nyugdíjhelyzetébe. Fő fókuszukban az állami nyugdíjrendszerek sajátos jellemzői, a megtakarítási piac alakulása és az idősek jövedelmi körülményei álltak. Minden előadó egyedi perspektívát hozott, amely gazdagította a résztvevők megértését a globális nyugdíjpiac kihívásairól és lehetőségeiről.
Magyarország:
Vaskövi Ágnes, a Budapesti Corvinus Egyetem kutatója rámutatott, hogy a magyar nyugdíjrendszer alapját három fő pillér képezi. Az első, az állami nyugdíjpillér, amely a folyó finanszírozás elvén működik. Az általános nyugdíjkorhatár 65 év, azonban a nők számára lehetőség van arra, hogy 40 évnyi munkaviszony után kedvezményes feltételekkel vonuljanak nyugdíjba. Érdemes megemlíteni, hogy 2022 óta Magyarországon bevezették a teljes 13. havi nyugdíjat, amely új lehetőségeket kínál a nyugdíjasok számára. Jelenleg a magyar nyugdíjrendszer körülbelül 2,3 millió ember számára nyújt ellátást, viszont az átlagnyugdíj folyamatosan távolodik az átlagbértől, és a GDP-hez viszonyítva is egyre csökken a nyugdíjakra fordított állami kiadás.
A második, magán-nyugdíjpénztári pillér de facto nem létezik, a harmadik, önkéntes nyugdíj-előtakarékosságra épülő pillért azonban sokan kihasználják. Az önkéntes nyugdíjpénztári rendszerben 1,07 millió fő vesz részt, a szektor kezelt vagyona 2024. végén meghaladta a 2200 milliárd forintot (5,6 milliárd eurót). A nyugdíjbiztosítások valamivel kevésbé elterjedtek, 516 ezer megtakarító választotta ezt az öngondoskodási formát, a szektor díjbevétele éves alapon 172 milliárd forintra (430 millió euróra) tehető.
A magyar nyugdíjrendszer előtt álló legfontosabb kihívások közé tartozik, hogy a lakosság folyamatosan öregszik, ami drasztikus emelkedést eredményezhet a közpénzekből finanszírozott nyugdíjkiadásokban.
Jelenlegi helyzetünkben a termékenység gyors növekedése sem elegendő ahhoz, hogy megoldja a fenntarthatóság körüli problémákat. Vaskövi Ágnes rámutatott, hogy egy másik jelentős kihívás az, hogy a nyugdíjkorhatár emelkedése lassabb ütemben zajlik, mint ahogy a várható élettartam növekszik. Ezen kívül a nők körülbelül fele korkedvezménnyel vonul nyugdíjba. A nyugdíjrendszer viszonylag generózusan pótolja a korábbi jövedelmet, azonban nincs meghatározott nyugdíjplafon, míg a járulékok emelésének lehetősége korlátozott. Az időskorúak foglalkoztatottsága szintén alacsony szintet mutat.
A pénzügyi műveltség szintje jelentős hatással van arra, hogy egy ország lakossága miként készül fel a nyugdíjas évekre. A magyar emberekre jellemző bizalmatlanság az intézményes megtakarítási megoldásokkal szemben számos kihívást hordoz. Az önkéntes megtakarítások kihasználása meglehetősen alacsony, és a járadékok igénybevételével is csak kevesen élnek. Ezen kívül a "fordított jelzáloghitel" – amely lehetőséget adna a meglévő, saját tulajdonú ingatlan életjáradékként való felhasználására – szintén ritkán választott megoldás a hazai lakosság körében.
Lengyelország, a közép-európai gyöngyszem, gazdag történelmével és lenyűgöző tájaival várja a látogatókat. A világörökségi helyszínek, mint a krakkói óváros és a wieliczkai sóbánya, a múlt varázsát idézik, míg a modern városok, mint Varsó, a dinamizmus és az innováció szimbólumai. A lengyel kultúra sokszínűsége, a tradicionális ételek, mint a pierogi és a bigos, valamint a vendégszerető emberek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez az ország különleges élményeket kínáljon. Az érintetlen természet, a Białowieża-erdő és a Mazúriai-tavak csodálatos lehetőségeket nyújtanak a felfedezésre vágyóknak. Lengyelország tehát nem csupán egy úti cél, hanem egy olyan hely, ahol a múlt és a jövő harmonikusan találkozik.
Paweł Kuśmierczyk, a Wroclawi Közgazdaságtudományi Egyetem kutatója, új megvilágításba helyezte a lengyel nyugdíjrendszert, amely három alapvető pillérre épül, és amelynek alapjait 1999-ben fektették le. Az első pillér a kötelező állami nyugdíj, amely a bruttó bérek 19,52%-át kitevő járulékból kerül finanszírozásra. A második pillér eredetileg kötelező volt az 1968 után születettek számára, azonban 2013 óta önkéntessé vált, ami jelentős csökkenést eredményezett az ide irányított járulékok mértékében. Ezen túlmenően, az állam a felhalmozott összegek körülbelül 52%-át visszairányította az első pillérbe, hasonlóan ahhoz, ahogyan a magyar magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakításánál is történt 2011-ben.
A nyugdíjrendszer első pillére a nők számára 60, míg a férfiak számára 65 éves korhatárt állapít meg. Eredetileg felmerült, hogy ezt a korhatárt 67 évre emeljék, de végül ezt a javaslatot elvetették. Lengyelország nyugdíjrendszere mintegy 8 millió embert lát el, amely magában foglalja a 13. és 14. havi nyugdíjat is. A járulékot fizető dolgozók száma körülbelül 16,3 millióra tehető.
A második, tőkefedezeti pillérnek 2024. év végén 14,3 millió tagja volt, azonban az átlagos megtakarítás összege viszonylag alacsony, mintegy 3450 euróra tehető. A harmadik, önkéntes megtakarításokból épülő nyugdíjpillért több párhuzamos konstrukció alkotja, itt a munkáltatók és a munkavállalók egyaránt teljesíthetnek befizetéseket a számlákra. Az összesített adatok szerint jelenleg 100 milliárd lengyel zloty (kb. 23 milliárd euró) a harmadik pillérben felhalmozott megtakarítások összege, míg a második pillérben ennek duplája, 212 milliárd zloty (kb. 50 milliárd euró) a kezelt vagyon. Mindent összevetve a lengyel megtakarítókra fejenként 4500 euró jut, ami nagyjából öt havi nyugdíjnak felel meg, ugyanis 2024-ben 3790 zloty (mintegy 900 euró) volt az átlagnyugdíj.
A lengyel nyugdíjrendszer előtt álló legnagyobb kihívások közé tartozik, hogy a 20% körüli arányról 2060-ra 32,6%-ra emelkedhet a 65 évnél idősebb lakosok aránya a teljes népességen belül. E kihívások mellett aggasztó, hogy az alternatív jövedelemforrásokat biztosító nyugdíjcélú megtakarítások mértéke alacsony, és az emberek túlságosan is az állami nyugdíjrendszerre támaszkodnak. Paweł Kuśmierczyk rámutatott, hogy a nyugdíjkorhatár emelésének társadalmi támogatottsága gyenge, és a külföldiek jelenléte is egyre inkább megterheli a lengyel nyugdíjrendszert. Jelenleg 1,2 millió külföldi szerepel a lengyel társadalombiztosítási nyilvántartásban, ami a teljes nyilvántartott létszám 7,3%-át jelenti, szemben a 2015-ös 1,2%-os aránnyal. A nyugdíjrendszer nehezedő helyzete abban is megmutatkozik, hogy...
a "helyettesítési ráta" - hogy mekkora részben képes pótolni a nyugdíj az aktív kori jövedelmet - a 2016-os 60% feletti szintről már 2040-ben 30% alá zuhanhat,
ami széles tömegek számára jelenthet rendkívül súlyos anyagi válságot.
A 2019-es kutatás eredményei szerint a lengyelek pénzügyi tervei a nyugdíjas évekre meglehetősen aggasztó képet festenek. A megkérdezettek mindössze 20%-a állítja, hogy rendelkezik valamilyen pénzügyi stratégiával a nyugdíjkorhatár elérése előtt, míg 22% bízik abban, hogy elegendő megtakarítással rendelkezik majd ahhoz, hogy kiegészítse nyugdíját. Azonban a nyugdíjasok 94%-a elmondta, hogy az állami nyugdíj a legfőbb bevételi forrásuk, és a nyugdíj előtt állók 53%-a is úgy véli, hogy leginkább az állami nyugdíjra támaszkodhat majd idősebb korában. Még aggasztóbb, hogy a válaszadók 57%-a úgy gondolja, az önkéntes nyugdíjcélú megtakarításokat, míg 51%-a a bankban tartott pénzeket is kockázatnak tekinti, hiszen az állam akár el is vonhatja azokat. Ez a fajta pesszimista hozzáállás súlyosan erodálhatja az öngondoskodás iránti kedvet. A jövőt illetően a lengyelek derűlátásának hiánya is szembetűnő: 48% arra számít, hogy a következő 30 évben csökkenni fognak a nyugdíjak, 29% pedig úgy véli, hogy a nyugdíj intézménye teljesen megszűnhet. Továbbá, 62% arra számít, hogy a nyugdíjkorhatár emelkedni fog, míg 71% úgy véli, hogy a járulékkulcsok növekedésére is lehet számítani.
A pénzügyi műveltség terén kedvező körülmény, hogy a középiskolákban már kötelező tantárgy az üzlet és menedzsment, amely a személyes pénzügyekre vonatkozó tudásanyagot is tartalmaz. Az idősebbek pénzügyi attitűdje azonban a kommunista időkben alakult ki: akkoriban mindössze 6-7% kapott magas szintű oktatást, és ők is a szocialista gazdaságtant tanulták meg, ezáltal kevéssé bíznak meg a bankrendszerben.
Csehország:
Drahomira Pavelkova, a Zlíni Tomas Bata Egyetem professzora, előadásában kifejtette, hogy a cseh nyugdíjrendszer alapvetően két pillérre épül. Az első pillér az állami nyugdíj, amely folyó finanszírozással működik, míg a harmadik pillér az önkéntes megtakarítások révén valósul meg. Érdemes megemlíteni, hogy a második pillér, amely 2013-tól 2015-ig volt érvényben, mindössze két évig létezett, mivel a résztvevők alacsony száma miatt végül megszüntették.
Az első pillér kiadásait a bruttó bérre vetített 6,5% munkavállalói és 21,5% munkáltatói járulékból finanszírozzák. 2024-ben 2,4 millióan részesültek nyugellátásban, az átlagnyugdíj összege havonta 20 680 cseh korona, ami kb. 830 eurónak felel meg. A nyugdíjkorhatár jelenleg 65 év, de 2030-tól kezdődően fokozatosan emelkedik majd, míg eléri a 67 évet - az 1988-ban születettekre már ez a korhatár lesz érvényes. A lakosság itt is gyors ütemben idősödik: az időskori eltartottsági ráta, azaz a 65 év felettieknek a 15-64 évesekhez viszonyított aránya 2000-ben 0,22 volt, mostanra viszont 0,35-re nőtt.
A harmadik pillér esetében a megtakarítók hozzájárulásait privát vagyonkezelők kezelik. 2024-től egy új lehetőség is megnyílik a nyugdíj-előtakarékosság terén, amely a "Hosszú Távú Befektetési Termék" (Long Term Investment Product, LTIP) névre hallgat. Ezen új forma keretében a befektetők széles választékból, például részvényekből, kötvényekből, befektetési alapokból és ETF-ekből állíthatják össze portfóliójukat, így még rugalmasabban alakíthatják jövőbeni megtakarításaikat.
A cseh nyugdíjrendszer előtt álló legnagyobb kihívás az elöregedés folyamata. Jelenleg 3,5 dolgozó jut egy nyugdíjasra, de ha a trendek változatlanok maradnak, 2050-re ez a szám drámaian 2-re csökkenhet. Jelenleg a nyugdíjakra fordított kiadások a GDP 9%-át teszik ki, azonban a következő húsz év során ez az arány akár 14%-ra is emelkedhet. Eközben a nyugdíjkassza hiánya – azaz a nyugdíjkiadások és a nyugdíjcélú bevételek közötti eltérés – a GDP 3,5%-ára nőhet. Az állam azonban nem hagyja, hogy a helyzet ilyen mértékben súlyosbodjon: Csehország már bejelentette, hogy a nyugdíjkorhatár emelésével kívánja kezelni a növekvő nyugdíjproblémát. Emellett a nyugdíjemelési rendszeren is módosításokat hajtottak végre: 2025-től a nyugdíjak emelése már csak az inflációval és a reálbérnövekedés egyharmadával fog történni, ami lényegesen szigorúbb megközelítés a korábbi gyakorlatnál.
A megtakarítási programokban való részvétel alacsony szintje komoly kihívást jelent: Csehországban a nyugdíjak túlnyomó többségét az állam fedezi, míg a megtakarítási pillérek szerepe az Európai Unióban a legkisebbek között van.
Saját bevallásuk szerint a csehek 43%-a tesz félre pénzt idős korára, ez különösen a 45 év felettiek körében jellemző, míg a 35 évnél fiatalabbak nagyobb valószínűséggel gyűjtenek saját ingatlanra. A nyugdíjcélra elkülönített havi összeg a legtöbbeknél nem éri el a 2500 koronát (100 eurót), habár a felső 5% havonta több mint 10 ezer koronát tesz félre nyugdíjra.
Drahomira Pavelkova elmondta, hogy Csehország nagy hangsúlyt fektet a pénzügyi műveltség fejlesztésére: a világ egyik első országa volt, amely kötelezővé tette a pénzügyi oktatást a középiskolás diákok (2009.) és az általános iskolai tanulók (2013.) számára.
Szlovákia, a Közép-Európában található gyönyörű ország, gazdag történelmi örökséggel és lenyűgöző természeti tájakkal büszkélkedhet. A festői Tátra hegység, a hangulatos kis falvak és a történelmi városok, mint Pozsony és Kassa, mind hozzájárulnak Szlovákia varázsához. Az ország híres a gazdag népi hagyományairól, ízletes konyhájáról és a barátságos helyiekről, akik szívesen osztják meg kultúrájukat a látogatókkal. Szlovákia nemcsak a természet szerelmeseinek kínál csodás élményeket, hanem a történelem iránt érdeklődőknek is számos felfedezni való látnivalót rejt.
Eva Pongracz, a Pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetem professzora részletesen bemutatta a szlovák nyugdíjrendszer szerkezetét. A rendszer 2003 óta három alapvető pillérre épül. Az első pillér, amely a folyó finanszírozás elvén működik, mindenki számára kötelező. Az állami nyugdíjkorhatár 62 és 63 év 4 hónap között mozog, a pontos életkor pedig a nyugdíjigénylő által nevelt gyermekek számától függ, mivel a gyermeknevelésért korkedvezmény jár. A második és a harmadik pillér a nyugdíj-előtakarékosság lehetőségét kínálja. A második pillért kifejezetten erre a célra létrehozott vállalatok, azaz a magánnyugdíj-kezelő társaságok (PFMC) irányítják, és az emberek körülbelül 47%-a vesz részt benne. A harmadik pillér, amely a kiegészítő megtakarítást célozza meg, önkéntes alapon működik, és itt a részvételi arány körülbelül 30%.
Szlovákia is alkalmazza a nyugdíjkorhatár emelésének mechanizmusát: a 1966-ban születettek esetében alapesetben 64 év lesz a nyugdíjkorhatár. Az ennél fiatalabbakat pedig a nyugdíjba vonulásuk előtt 5 évvel értesítik arról, hogy pontosan mi az a korhatár, amely rájuk vonatkozik. Ez azért van, mert a nyugdíjkorhatárt a várható élettartamhoz szabják az 1967-es és későbbi születésűek esetében. Emellett, ha valaki negyven éven át dolgozott, lehetősége van arra, hogy előrehozott nyugdíjba vonuljon, ami viszonylag új elem a szlovák nyugdíjrendszerben.
A szlovák nyugdíjrendszer jelenlegi állapotában körülbelül 1,47 millió embernek nyújt ellátást. 2024-re a nyugdíjkiadások várhatóan új rekordot érnek el, 12,63 milliárd euróra rúgva, ami éves szinten 22%-os emelkedést jelent. A beérkező járulékok azonban nem teljes mértékben fedezik a kiadásokat, így a központi költségvetés 2,7 milliárd euróval segítette a nyugdíjkassza finanszírozását.
Szlovákia a demográfiai kihívásokkal küzd, hiszen míg 1978-ban még 100 ezer gyermek született, addig 2024-re ez a szám drámaian 46 ezerre csökkent. Eva Pongracz véleménye szerint a lakosság 70%-a csupán álmodozhat a megfelelő nyugdíjáról, és bár sokan tisztában vannak ezzel a valósággal, paradox módon még mindig az állami nyugdíjra támaszkodnak a legtöbben. A nyugdíjcélú megtakarítások felhalmozásában viszont minimális erőfeszítéseket tesznek. Szlovákia célzott lépéseket tesz a pénzügyi tudatosság növelésére: a Nemzeti Pénzügyi Műveltségi Standard kidolgozta, hogy a különböző életkorú diákoknak milyen elméleti és gyakorlati ismeretekre van szükségük a pénzügyi tervezés, a tudatos fogyasztói döntések, valamint a banki és biztosítási termékek, illetve befektetések világában.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
Ez a dokumentum nem tekinthető befektetési tanácsadásnak vagy ajánlásnak. A jogi részletek alapos megismerése érdekében kérjük, vegye figyelembe a következő információkat.
A cikk megírásához a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videófeliratozó alkalmazás nyújtott segítséget, amely jelentősen megkönnyítette a folyamatot.
