Egy feledhetetlen hang, amely örökre velünk marad: 79 éves korában, méltatlanul elhanyagolva, száműzetésben távozott az élők sorából a legendás magyar színésznő.

87 évesen hunyt el a méltatlanul mellőzött, csodálatos magyar színésznő, aki úgy távozott, ahogy élt: csendesen, méltósággal

Sokan füstös hangú színpadkirálynőként emlékeznek Karády Katalinra, aki bár csak rövid ideig ragyogott a rivaldafényben, mégis maradandó nyomot hagyott a magyar kultúra történetében. A végzet asszonya, akinek élete távolról sem volt olyan mesebeli, mint ahogyan azt a filmek vászna tükrözte.

Kőbánya szegénynegyedén, 1910-ben látta meg a napvilágot Kanczler Katalin Mária, akinek gyermekkora a nehézségek és kihívások sorozatával volt tele. Hétgyermekes család tagjaként nőtt fel, ahol az édesapa agresszív természete gyakran borongós árnyékot vetett a mindennapokra. Cipészként dolgozó apja nemcsak a családtagjaival, hanem a pénzügyi helyzetével is kegyetlen volt; minden fillérjét a lóversenyre költötte, miközben a gyermekek mellett az otthon melegét is elhanyagolta. Beszélgetések során felmerült az a lehetőség is, hogy Katalin talán egy titkos viszony gyümölcseként érkezett a világra, ami még inkább bonyolította a már így is zűrzavaros családi hátteret.

Katalin életét a nyomorúságos otthoni körülmények határozták meg, ám egy véletlen fordulat következtében rövid időre Svájc és Hollandia földjén találta magát, egy állami program keretein belül. Ez a váratlan szökés a kilátástalanság tengeréből nem csupán lehetőségeket nyújtott, hanem sorsának jelentős átalakulását is elindította.

Csupán húsz éves volt, amikor férjhez ment egy jelentősen idősebb vámtiszthez, Varga András Rezsőhöz. A házasságuk három év elteltével kudarccal zárult, és végül külön utakon folytatták életüket.

Egy budai éjszakai mulató zsongásában bukkant fel Katalin, akinek sorsát egy jelentős író és publicista, Egyed Zoltán formálta. Ő volt az, aki a ma már legendás művésznevet adta a fiatal tehetségnek, és támogatta első lépéseit a színház és a film varázslatos világában. Az élet azonban nem kímélte Egyedet: a második világháború viharai alatt súlyos megpróbáltatásokkal kellett szembenéznie, hiszen ugyanazon falak között raboskodott, mint Jávor Pál. A háború borzalmait túlélte, de egészsége soha nem tért vissza, és 53 évesen távozott az élők sorából, hagyva maga után egy hiányt, melyet nehéz pótolni.

1939-ben lépett először a filmvászonra a Halálos tavasz című alkotásban, és azonnal magával ragadta a közönséget. Búgó hangjával, kecses mozgásával és titokzatos tekintetével elbűvölte a férfiakat, miközben a nőket is egyfajta rejtélyességgel töltötte el. Az első évében kilenc különböző filmben tűnt fel, szinte megállás nélkül dolgozva, ezzel is bizonyítva tehetségét és vonzerejét.

Karády Katalin / Forrás: Wikipedia

Karády nemcsak a közönséget, de a hatalmat is elbűvölte. Jegyese volt Horthy Miklós hírszerzési vezetőjének, a jóképű és befolyásos Ujszászy István tábornoknak, aki még egy villát is vásárolt számára. A háború végén Ujszászy nyom nélkül eltűnt. Egyes források szerint kivégezték, mások szerint az elnyomásba menekülve vetett véget életének. Karády ezt soha nem tudta feldolgozni.

Bár a közönség istenként tisztelte Karádyt, belül komoly önértékelési gondokkal küzdött. Vádlijait túl izmosnak, vállait pedig túl férfiasnak érezte, ami megnehezítette számára a kamerák előtti felszabadult szereplést. Emiatt, amikor olyan jelenetek következtek, ahol az alakját kellett volna megmutatnia – mint például fürdőruhában –, egy fiatal statisztalány, a mindössze 21 éves Tűhegyi Katalin lépett a helyére.

1944-ben, a német megszállás sötét árnyékában Karády pályafutása mélypontra jutott. Dalaival eltűnt a Magyar Rádió műsorából, filmjeit leállították, és a Machita című alkotás forgatása is félbeszakadt. A Gestapo elragadta őt, és kegyetlenül bántalmazta. Az, hogy a borzalmak közepette megőrizte életét, valóban csodának számít.

Sokan nem tudják, de Karády több tucat gyermeket mentett meg a haláltól. Amikor nyilasok a Dunához hurcoltak egy csoport kicsit, ő saját ékszereit ajánlotta fel, hogy cserébe megkíméljék az életüket. Embersége itt mutatkozott meg igazán.

A Rákosi-korszakban háttérbe szorították. A filmvásznon való szereplését megakadályozták, míg a színházi fellépései csupán vidéki művelődési házakra korlátozódtak. Számos alkalommal kifütyülték. 1951 februárjában, egy előadás után, illegálisan hagyta el az országot – gyalogosan, a zöldhatáron át.

Menekülése után hosszú éveken át nomád életmódot folytatott: bejárta Ausztriát, Svájcot és Belgiumot, majd végül Brazíliába vetődött. 1968-ban végleg letelepedett New Yorkban, ahol Frank Irmával közösen nyitottak egy kalapszalont. Bár az új világban élve szándékosan elkerülte a reflektorfényt, Sándor Pál rendezőnek 1979-ben mégis sikerült meggyőznie, hogy nyilatkozzon – ez az interjú igazi ritkaságnak számít.

1990 februárjában - egyes források szerint hetedikén, mások szerint nyolcadikán - elhunyt New Yorkban, 79 évesen. Hamvait később hazaszállították, és a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra. Egy legenda pihen ott, akit egy ország szeretett - és akit talán sosem ismertünk igazán.