Trump türelme kimerült, és most kulcsfontosságú időszak elé nézünk Ukrajnában.

Oroszország és Ukrajna folyamatosan egymást vádolják a békefolyamat megakadásáért. Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója rámutatott, hogy Washington mindkét féllel való kapcsolatában elégedetlenség mutatkozik, és a Trump-adminisztráció nem tudta teljesíteni a háború gyors befejezésére tett ígéretét. Az Egyesült Államok előtt három lehetséges irányvonal áll, ám egyik sem garantálja a sikeres kimenetelt. A béketárgyalások elhúzódása egyre valószínűbb, és kérdéses, hogy végül milyen eredményeket hoznak majd.

Üdvözöljük az Index Világjátszma című geopolitikai rovatában, ahol minden héten friss elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és konfliktusok legfontosabb eseményeiről. Rovatunk állandó szakértője, Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója, aki szakértelmével segít megvilágítani a globális folyamatokat, a nagyhatalmak érdekeit, és azok hatását a világpolitikai színtérre. Csatlakozzon hozzánk, és fedezze fel a nemzetközi események mélyebb összefüggéseit!

Donald Trump kezdetben azt ígérte, hogy megválasztása esetén 24 órán belül békét teremt Ukrajnában, később azonban már elnöksége első 100 napján belülre ígérte a megállapodást. Végül egyik vállalását sem sikerült teljesítenie, ugyanakkor a Fehér Házba való visszatérése óta érezhetően megváltozott az Egyesült Államok hozzáállása a háborúhoz. Washington tárgyalásokat folytatott Moszkvával, Trump pedig többször is találkozott Volodimir Zelenszkijjel - igaz, nem minden találkozó zajlott zökkenőmentesen. Oroszország részéről is érzékelhető némi nyitottság a háború lezárására, bár több elemző szerint inkább időhúzásról van szó.

A XXI. Század Intézet vezető kutatója, Kosztur András, lapunknak nyújtott értékelést az ukrajnai békefolyamatról. Az alábbi kérdésekre kértük a véleményét:

Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója hangsúlyozta, hogy a jelenlegi helyzetben Oroszország és Ukrajna mindketten arra törekednek, hogy a másik felet tegyék felelőssé a békefolyamat akadályozásáért. Kifejtette, hogy ezek a vádak valójában az Egyesült Államokhoz címezve érkeznek, hiszen mindkét fél célja, hogy megakadályozza Washington számára kedvezőtlen döntések meghozatalát.

Kosztur András hangsúlyozta: az orosz tűzszüneti javaslatok is valószínűleg azt a célt szolgálják, hogy csökkentsék a feszültséget és enyhítsék az amerikai kormányzat türelmetlenségét. Az oroszok május 8-10. között újabb tűzszünetet rendeltek el a győzelem napja 80. évfordulója alkalmából - ez az ünnep a náci Németország felett aratott szovjet győzelemre emlékezik -, és erre szólították fel az ukránokat is.

A kutató hangsúlyozta, hogy Washington mindkét fél teljesítményével elégedetlen, hiszen a márciusban elviekben létrejött tűzszüneti megállapodások – melyek az ukrán energetikai létesítmények és infrastruktúrák elleni támadások felfüggesztésére vonatkoztak – helyzete továbbra is bizonytalan. A kézzelfogható eredmények hiánya és a további előrelépések elmaradása aggasztó jele annak, hogy a helyzet nem javul.

Ezzel kapcsolatban Kosztur András rámutatott, hogy eddig egyik fél sem tette közzé a konkrét béketervét. Érdekes módon a Reuters nemrégiben nyilvánosságra hozott egy tervezetet, amely állítólag az amerikai ajánlásokat foglalja magában.

A dokumentum tartalma szerint a tűzszünetet a jelenlegi frontvonalak mentén tervezik létrehozni, ahol az Egyesült Államok hivatalosan is elismerné a Krím-félszigetet Oroszország területének. Továbbá, az USA eltörölné a Moszkvával szemben bevezetett szankciókat is. Ukrajna esetében viszont nem várnák el hasonló intézkedéseket; csupán annyit kérnének, hogy ne próbálja meg erőszakkal visszaszerezni az elvesztett területeket, és valamilyen formában - akár átmenetileg, akár véglegesen - mondjon le a NATO-tagságról.

A Zaporizzsjai Atomerőmű irányítása amerikai kézbe kerülne, míg a Kahovkai Vízerőmű és a Kinburn-szarv visszakerülne Ukrajnához, néhány Harkiv megyei területtel együtt. A Kinburn-szarv és a vízerőmű visszaszolgáltatásával Ukrajna szabadon használhatná a Dnyeper folyót és annak torkolatát. A kutató hozzátette: a Kinburn-szarv - egy kis félsziget - hivatalosan Ukrajna Mikolajiv megyéhez tartozik, Moszkva pedig jelenleg nem tart rá igényt, ugyanakkor az orosz ellenőrzésű Dnyeper-balparton helyezkedik el.

Kosztur András véleménye szerint jelenleg nem világos, hogy a felsorolt javaslatok közül ki milyen lépésekre hajlandó, és az sem biztos, hogy ezek valóban az amerikaiak hivatalos ajánlatai. Emellett hangsúlyozta, hogy Oroszország továbbra is ragaszkodik a 2022 őszén elcsatolt négy régió teljes területéhez, így Ukrajnát arra kényszerítené, hogy ezeket a területeket kiürítse.

Az orosz kormány képviselői többször is hangsúlyozták, hogy nem tervezik a Zaporizzsjai Atomerőmű irányításának átadását semmilyen fél számára. Ezen kívül Ukrajnával szemben számos politikai igényt fogalmaztak meg, többek között arra vonatkozóan, hogy az alkotmányban rögzítsék a semlegességet, ismerjék el az elcsatolt területek státuszát, és állítsák helyre az orosz nyelv, valamint az ortodox egyház jogait.

A kutató kiemelte, hogy Ukrajna elviekben továbbra sem hajlandó lemondani egyetlen területről sem, és hivatalosan a NATO-tagságra való törekvését sem adta fel. Ugyanakkor Kosztur András szerint a gyakorlatban egyre inkább úgy tűnik, hogy a kijevi vezetés nyitott lehet egy ideiglenes, de valamilyen formában a területekre és a NATO-kérdésre is kiterjedő megállapodásra.

Rávilágított: Ukrajna számára nemcsak ezeknek a kérdéseknek a politikai súlya jelent problémát - hiszen a lemondás a vereség beismerése lenne -, hanem az is, hogy a területekről csak népszavazással, a NATO-tagság ügyében pedig kétharmados, alkotmánymódosító parlamenti többséggel lehetne döntést hozni. Ráadásul mindezt csak a hadiállapot feloldása után, mivel annak fennállása alatt nem módosítható az alaptörvény.

A XXI. Század Intézet vezető kutatója kifejtette, hogy a kormánypárt és koalíciós partnerei nem bírnak alkotmányozó többséggel, miközben a parlamenti helyzet egyre instabilabbá válik. Hangsúlyozta, hogy az ellenzék valószínűleg nem fogja támogatni az ilyen irányú lépéseket, figyelembe véve saját politikai érdekeiket is.

Kosztur András rámutatott, hogy Oroszország számára komoly alkotmányos kihívásokat jelentene, ha el kellene ismernie olyan területek elcsatolását, amelyek ugyan az elcsatolt régiókhoz tartoznak, de még nem állnak orosz kontroll alatt. A kutató emellett megjegyezte, hogy mindkét országban felmerültek olyan alternatívák, amelyek különféle alkotmányos kiskapuk révén próbálnák kezelni ezt a helyzetet. Ukrajna esetében viszont a területi veszteség hivatalos elismerésére eddig nem sikerült megfelelő megoldást találni.

Kosztur András véleménye alapján az Egyesült Államok számára három alternatíva kínálkozik, ám egyik sem ígér különösebb kedvező kilátásokat:

A kutató meglátása szerint a legvalószínűbb kimenetel egy hosszadalmas tárgyalási folyamat lehet, amelynek során egy olyan megállapodás jöhet létre, amely a legtöbb orosz követelést figyelembe veszi. Ugyanakkor Ukrajna függetlensége és az Egyesült Államok befolyásának jelentős része végül megőrizhető marad.

Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója, elérhető a Facebookon itt, míg Telegramon itt tud csatlakozni a gondolataihoz. Legutóbb a világrend átalakulásáról és a globális rendszerváltásról beszélgettünk vele.