Ez az öt európai ország a legbiztonságosabb választás atomháború esetén.

Egy Európában bekövetkező nukleáris konfliktus során néhány ország földrajzi pozíciója miatt kevésbé lenne érintett a közvetlen következményekkel.

A nukleáris háború kockázata Európában - bár távoli lehetőség - továbbra is a globális biztonság egyik legsúlyosabb fenyegetését jelenti. Az Ukrajnában zajló konfliktushoz kapcsolódó új geopolitikai feszültségek ismét ráirányították a figyelmet a nukleáris hatalmak katonai doktrínáira, melyek egyes esetekben taktikai atomfegyverek bevetését is kilátásba helyezik létfontosságú fenyegetések esetén.

Bár jelenleg csupán szimulációkról beszélhetünk, és a felvázolt forgatókönyvek rendkívül valószínűtlennek tűnnek, a nukleáris háború fenyegetése mégis komoly aggodalmat kelt az európai közvélemény körében.

Egy atomháború kitörése drámai és azonnali rombolást hozna Európa-szerte. Csak egyetlen robbanófej képes lenne 1-2 kilométeres sugarú területet teljesen elpusztítani, hatalmas lökéshullámokat generálva, amelyek tűzvészeket és gamma-sugárzást idéznének elő. Ez a sugárzás a közeli régiók lakóit akut sugárbetegség kockázatának tenné ki, súlyos egészségügyi következményekkel járva.

A sugárzásnak való kitettség számos tényező hatásától függ, beleértve a földrajzi elhelyezkedést, a széljárást, valamint az adott ország népsűrűségét is.

Németország a kontinens középpontjában helyezkedik el, ahol jelentős NATO-bázisok találhatók, így az ország a potenciális veszélyek szempontjából kiemelkedő sebezhetőséggel bír. Ha például a Ramstein vagy Büchel bázisokat támadások érnék, a kelet felé fújó szelek következtében széles területek szennyeződnének, beleértve a sűrűn lakott Berlin és München városait is, ami súlyos következményekkel járhat a helyi lakosság számára.

A lengyel határok közelsége Oroszországhoz és Fehéroroszországhoz komoly biztonsági kihívásokat jelent, különösen a keleti területeken, ahol a NATO katonai létesítményei potenciális támadási célpontokká válhatnak. Ezzel szemben Olaszországban a legnagyobb kockázat az északi régiót érinti, amely otthont ad az Aviano és Ghedi légibázisoknak. Amennyiben kedvezőtlen széljárás alakul ki, akkor a legtöbb olasz város a légszennyezés következményeivel nézhet szembe.

A balti államok, Oroszország közelsége és a gyakori keleti szelek következtében, különösen a késő őszi és téli hónapokban, komoly veszélyeknek vannak kitéve.

Néhány európai ország viszonylag kevésbé lenne kitéve a nukleáris konfliktus hatásainak. Észak-Európa államai, valamint Portugália és Spanyolország - amelyek a kontinens nyugati peremén fekszenek - előnyt élveznének a főbb célpontoktól való távolságuk miatt, bár a troposzférikus szelek elhozhatnának bizonyos mennyiségű maradványsugárzást, különösen ritkább keleti légáramlások esetén.

Írország, amely semleges státuszával és földrajzi elszigeteltségével kitűnik a világ országai közül, valószínűleg az egyik legkevésbé érintett nemzet lenne a globális konfliktusok során. A skandináv régióban található országok, mint Svédország és Norvégia, noha a NATO tagjai, alacsony népsűrűségük és északi elhelyezkedésük révén viszonylag kevesebb kitettséggel bírnak. Ez természetesen csak abban az esetben igaz, ha nem következnek be kedvezőtlen időjárási körülmények, például keleti széljárás esetén, ami megnehezítheti a helyzetüket.

Alapvetően ezek az öt nemzet jelentené a legnagyobb védelmet, ha valaha is bekövetkezne egy nukleáris konfliktus Európában.

Egy ilyen forgatókönyv következményei az egészségügy terén rendkívül súlyosak lennének. A kezdeti sugárzás azonnali sugárbetegséget idézhetne elő azoknál, akik a veszélyeztetett területeken tartózkodnak. Ennek jelei közé tartozik a hányinger, a hányás, és a legrosszabb esetekben akár néhány napon belül bekövetkező halál is. Az érintettek sorsa drámai fordulatokat venne, hiszen a sugárzás hatásai gyorsan és kiszámíthatatlanul lépnének fel.

Hosszú távon még a mérsékelt sugárdózis is megnövelné a leukémia és más daganatos betegségek kockázatát - amint azt Hirosima és Nagaszaki túlélőinél is megfigyelték. Az olyan izotópok, mint a jód-131 által szennyezett élelmiszerek és víz szintén halmozott egészségügyi hatásokkal járhatnának, különösen a pajzsmirigyre.

Ilyen esetekben fontosak az önvédelmi intézkedések, például a föld alatti óvóhelyre való vonulás, kálium-jodid bevétele a kitettséget követő néhány órán belül, valamint a bőr és ruházat fertőtlenítése. Ezek az intézkedések jelentősen csökkenthetik a kockázatokat, de időben történő és összehangolt felkészülést igényelnek.

Egyetlen európai ország sem tudná magát teljesen megóvni a radioaktivitás következményeitől, amelyek pillanatok alatt átléphetik a határokat. Még a legrosszabb, csupán elméleti forgatókönyvek esetében is a legjobb védekezési mód a megelőzés: az emberek megfelelő tájékoztatása és a vészhelyzeti tervekkel való felkészülés segíthet csökkenteni az egyéni kockázatokat. Az viszont egyértelmű, hogy egy nukleáris konfliktusban senki sem kerülne ki győztesként.