Faragjuk meg a férfit!: 5/10 – lehet, hogy ennél sokkal többet rejtett magában, mint amit végül megvalósítottak.
Neil LaBute neve eddig elkerülte a figyelmemet, és még nem tudom, milyen minőségű rendezőnek számít, de holnapra talán tisztábban látok majd. Az viszont már most is nyilvánvaló, hogy van benne egyfajta kafkai, sőt, inkább Thomas Mann-i művészi üzenet, legalábbis a szándék szintjén. Kafka és Mann örökérvényű klasszikusok, de azóta eltelt több mint egy évszázad, és ideje lenne korszerűsíteni az elbeszélés eszközeit. A legjobb kifejezés, amit a végeredményre használhatok, az, hogy felemásnak találom.
Szóval, a helyzet a következő: van egy művészeti szakos egyetemista (Rachel Weisz remekül hozza a különc karaktert), aki, ahogy a film címe is sejteti, egy igencsak ügyetlen férfit, Adamot (Paul Rudd) próbál formálni. Közben Gretchen Mol és Frederick Weller is ott vannak, akaratlanul is részt vesznek a folyamatban. Viszont a rendező a végére teljesen elhanyagolja őket, ami kár, mert az ő szálaikat is jobban ki lehetett volna dolgozni anélkül, hogy elvitték volna a figyelmet. Szóval Adam belekerül a művésznő varázsába, és a film végére elérkezik a nagy felismerés pillanata. Egy Twitter (vagyis X) üzenetben simán összefoglalható az egész történet.
A film érdekes fázisokon megy keresztül, ezek sorrendben: kellemes és ígéretes limonádé, nagyon-nagyon gyenge vígjáték, pszichológiai esettanulmány, végül egyfajta Mario és a varázsló feldolgozásféleség. A történetvezetés egy ógörög dráma komplexitásával (akarom mondani, egyszerűségével) vetekszik, és még nem tisztult ki számomra, hogy akkor most egy rohadt nagy közhely lett-e a vége, vagy kaptam-e valami hozzáadott értéket. Napokon belül meg fogom tudni mondani, most még bután nézek.
A rendező egy bizonyos célt mindenképpen elért: olyan hatással volt rám, hogy a filmje egy különös szögbe ütődött a fejemben, és úgy érzem, hogy hosszabb ideig fog élni az emlékezetemben, mint sok más alkotás, amit az idén láttam. Nem kívánok ítéletet mondani, inkább arra buzdítok mindenkit, hogy saját szemével nézze meg, és formálja meg a saját véleményét!
