Teremtsd meg újra a lemezek varázsát, ahol az időtlen minőség újraéled!

A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat két nagylemezt adott ki az akkor még frissen alakult, de máris a Ki mit tud? tehetségkutató győzteseként ismert Generál együttessel. Az első album, a Staféta, 1973-ban jelent meg, ezt követte két évvel később a Generál II. Azóta, most először, a GrundRecords kiadó jóvoltából mindkét lemez korszerűsített hangzással és bónusz tartalmakkal, CD-formátumban vált elérhetővé. A lemezbemutató alkalmából közönségtalálkozót tartottak a Rock Hírességek Csarnokában, ahol a hangulat fergeteges volt. A zsúfolásig megtelt helyszínen a Generál szinte teljes tagsága jelen volt, és a múltidéző beszélgetések során számos emlékezetes sztori is napvilágot látott.

Mintha csak rock koncerten zsúfolódtunk volna össze: hatalmas ováció, sikítozás, zúgó taps kíséri a Generál együttes tagjainak bevonulását. Póta András dobos, valamint Várszegi Éva, Szigeti Edit, Selényi Hédi, Bódy Magdi és Herczku Annamária - a Mikrolied vokalistái - mellett Ákos István "Kiselefánt" gitáros-menedzser, Révész Sándor énekes, Karácsony János "James" szólógitáros, Novai Gábor basszusos és Várkonyi Mátyás billentyűs foglalja el helyét a hosszú asztalnál. Csaknem a Generál teljes tagsága. Mások "igazoltan" vannak távol, mint Reck Lajos dobos és Szánti Judit vokalista - ők odaföntről figyelik az eseményeket és talán jókat derülnek örökifjú társaik, társnőik jókedvű visszaemlékezésein...

Ákos István, a Generál egykori ritmusgitárosa és de facto menedzsere (hiszen a szocialista rendszerben a magánszemélyek nem tölthettek be ilyen hivatalos pozíciót, mivel ezt „kapitalista csökevénynek” minősítették), nos, ő kezdi el a több mint öt évtizedes nosztalgiázását: - "Mikor 1971 végén Sanyikával és Novával elmentünk Jameshez Kaszásdűlőre, hogy megvitassuk, létrehozzunk egy zenekart."

Abban a meghatározó pillanatban formálódott meg a Generál, körülbelül úgy, ahogy a csillagok összeállnak egy új égi képre. A történet szerint ügyes manőverekkel sikerült átjátszaniuk a Generálnak a Ferm próbatermét, ahol állandó fellépési lehetőségük nyílt, a zuglói Danuvia Művelődési Ház falai között. Minden szombaton itt adták elő dalaikat, ám abban az időben még álmaik sem merészkedtek arra, hogy a televízió éppen ezen a helyszínen fogja tartani a Ki mit tud? vetélkedő előselejtezőit. E meghallgatások során ismerkedtek meg Módos Péterrel, a könnyűzenei televíziós szerkesztővel, akit Novai Gábor hozott el hozzájuk, és akinek bemutatták a Lehajtott fejjel című saját szerzeményüket. - "Módos el volt bűvölve, soha nem hallott még ilyet."

Főként a vokális hangzás fogta meg" - teszi hozzá Ákos István, aki szerint a versenyre történő bejutás a televíziós személyiségnek és persze az ismeretséget (állítólagos rokonságot) jó értelemben kihasználó Novainak köszönhető. - "Más kérdés, hogy a zenekar tényleg jó volt, tovább is jutottunk" - jegyzi meg a gitáros-menedzser. Az előselejtezőn Lehajtott fejjel és a Ha ismerném című szerzeményükkel indultak.

Novai Gábor mesél a zenekar nevének születéséről: - "Amikor az Elefánt zenekar összeállt James, Sanyi és Reck Lajos révén, szükség volt egy olyan névre, ami már az első hallásra is megragadja a figyelmet." A csapat tagjai egymás ötleteit építve végül Reck Lajos javaslata került ki győztesen, így született meg a Generál név. Novai a Ki mit tud? sikerükhöz hozzáteszi, hogy ezt a pillanatot történelmi jelentőségűnek tartja, mivel a klubzenekar státuszából országos ismertséget szereztek, ami mindenképpen egy új szintet jelentett számukra. Ekkorra már a Danuvia mellett Csepelen is működött egy másik Generál-klub.

Bódy Magdi emlékei szerint a zenekar női vokalistákkal való bővítése Várkonyi Mátyás inspirációja volt, aki az Erzsébet sörözőben kérte fel őt a projekt megszervezésére. "Szóltam a barátnőimnek, Évának és Marikának" - mondta el Magdi. Ugyanakkor Várszegi Éva visszaemlékezései szerint ez nem így történt: ő úgy véli, hogy Bódy Magdival együtt négyük közül nem Herczku Mari, hanem Selényi Hédi volt a másik alapítója a Mikroliednek. "A Ki mit tud?-on és a Táncdalfesztiválon elért sikereink végül összehozták a Generált és a Mikrolied formációt, ebből született meg a nagy Generál, amely már valódi zenekarnak számított" - foglalja össze Várkonyi, aki nem sokkal a zenekar megalakulása után kötelező sorkatonai szolgálatra vonult.

Várkonyi Mátyás nosztalgikus emlékeket idéz fel a zenekar kezdeti időszakáról: visszaemlékezése szerint a Generál a Zenei Gimnázium (ZG) és a Ferm együttesek fúziójából született. Az utóbbi bandából Ákos István, közismertebb nevén "Kiselefánt", Reck Lajos és Karácsony János, míg a ZG-ből Várkonyi, Révész Sándor és Novai Gábor alkották az új formáció magját. Várkonyi megjegyzi, hogy a Ki mit tud?-ra a Generál mellett a Mikrolied vokált is benevezték. Révész Sándor pedig hozzáteszi, hogy "Elefánt emlékezete a legpontosabb", és megdöbbentőnek találja, hogy előzmények nélkül léphettek színpadra az országos televíziós vetélkedőn.

Pozitív emlékekkel tekint vissza a próbákra, ahol a számok, melyeket előadtak, szerinte rendkívül átgondoltak és kidolgozottak voltak. Karácsony ehhez hozzáteszi, hogy különleges vokális zenei stílusukkal "jókor, jó időben voltak a megfelelő helyen". A legfontosabb azonban, hogy a Generál utáni időszakban, egymástól tanulva, a zenekar minden tagja jelentős fejlődést ért el.

Rátérve az első nagylemezre, Várkonyi elárulja, ő találta ki a Staféta címet, amely azt hivatott szimbolizálni, miszerint az előző generációk hagyományait átvéve újfajta zenét kell csinálni. A tizennégy, eredetileg nagylemezre rögzített dal mellett bónuszként olyan ritkaságok kaptak helyet, mint a Mit tehet az ember egy eltört szerelemmel? című táncdalfesztiválos, különdíjas sláger, amelyet Koncz Tibor és Szenes Iván írt a Generál számára.

A Felhők fölött mindig kék az ég című kislemez dal is megtalálható a zenei palettán, amely Ihász Gábor és S. Nagy István kreatív együttműködésének gyümölcse. Érdekesség, hogy a Kövér a Nap kislemez verziója is kiadásra került, noha a dal már a nagylemezen is szerepelt. A két változat között finom, de észlelhető eltérések találhatók, amelyek új színt adnak a műnek.

Az első album sikerének méltatása után, terítékre kerül némileg kényesebb kérdés is, mégpedig a zenekar és lemezgyár viszonyáról. Ez különösen annak fényében tűnik érdekesnek, hogy dr. Erdős Péternek a csinos, fiatal hölgyekhez való viszonyulása közismert. Bódy Magdi szolid visszafogottsággal beszél a kényes témáról érzékeltetve, hogy az korántsem volt felhőtlen, miután a lányok egyike sem volt hajlandó a kötelező szakmai kapcsolatot túllépni. Elmondása szerint ennek meg is lett a következménye: - "Elég csak a második lemez borítójára ránézni..." - teszi hozzá.

Továbbfűzve a gondolatmenetet Várkonyi elárulja, hogy a borítógrafika egy krizantém csokor fekete Generál- felirattal, amely a lemezgyár véleményére utal, miszerint "ez lesz a zenekar sorsa". A borító ilyenformán egyfajta temetői hangulatot áraszt, ami semmi jót nem jelentett a Generál további sorsát illetően. Pedig a billentyűs-szerző elmondása szerint a második album az elsőhöz képest a progresszivitás irányába mozdult; az eddigiekhez képest markánsabban jelenik meg a hangszeres rész, a vokálok kidolgozottabbak, amelyet az illetékesek szerinte nem fogadtak szívesen. Véleménye szerint a "kölyök korszakból" felnőttebbre váltás talán elsietett lépés lehetett, de a közönségnek is új volt.

Úgy véli, az idővel viszont haladni kellett. A második album tíz száma mellé is jutottak bónusz-felvételek: a jól ismert Csöngess be, jóbarát slágerén túl két igazi ritkaság is helyet kapott a korongon: egyik az Utánam srácok!, a másik a Hányszor mondtad el című dalok.

És persze ott voltak a tagcserék is: a külföldre távozott Reck Lajost Póta András váltotta, aki a P. Mobilból érkezve ült be a Generál dobfelszerelése mögé, ami nyilván nyomot hagyott a zenekar és a második album markánsabb hangzásban. Póta elmondása szerint a Generálba való belépésével Novai Gábor hívásának tett eleget, amit nem bánt meg.

Miután a hosszú hajú srác még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét, este tíz óra után csak külön engedéllyel léphetett színpadra, ami a hivatalos szerveknél való utánajárás miatt nem kis kihívást jelentett. A lányok közül Selényi Hédi helyét Szigeti Edit vette át, aki már korábban is bizonyította tehetségét a zenekarban: olyan slágerek, mint a Kövér a Nap vagy a Ha ismerném, mind az ő nevéhez fűződnek.

Elmondása szerint a Vadmacskák női zenekarból érkezett, ahol mindkét szerzeményt már korábban megírta: előbbit Novaival, a másikat Várkonyival. Aztán a legendás ORI-büfében találkozott Kiselefánttal, aki elhívta a Generálba. Sok ideje nem maradt, hiszen két nap múlva már indult is a turné.

Novai Gábor részletesen beszél az első lemezfelvétel hátteréről is. A Generál Ki mit tud?-on aratott siker láttán Bors Jenő felajánlotta számukra a stúdiót, ám a turnék sűrű programja miatt a foglalásra csak később került sor. "Egy négysávos stúdióban dolgoztunk, ami valószínűleg már nem is létezik a világban" - emlékezett vissza a basszusgitáros, megjegyezve, hogy akkoriban ez volt a legkorszerűbb technológia. "A kezdetleges berendezések különösen a vonós hangszerelések során okoztak nehézségeket, például a Messze szálljon című dalunk esetében, ahol sok sávra volt szükség" - tette hozzá. Végül nem volt más választásuk, mint hogy az egyes sávokat egymásra másolják, amíg minden hangszer és ének fel nem került a szalagra.

De elmondása szerint a Tűzben égő fények című számuk rögzítése sem volt egyszerű, amelyen már érezhetők a progresszív hatások. Azokról a problémákról nem is beszélve, hogy Várkonyi Mátyást ki kellett kérni a honvédségtől, hogy a felvételeken zongorázhasson. A Százéves kút lemez-, illetve a Csöngess be hozzám jóbarát rádiós felvételen (utóbbi az 1974-es Made In Hungary dalversenyen hangzott el) hallható invenciózus billentyű játéka.

Várkonyi megjegyzi, hogy a Generál zenekar jelentős hatással volt a korszak popzenei színterére. Érvei között szerepel, hogy a zenekar feloszlása után a tagok olyan neves formációkhoz csatlakoztak, mint a Locomotív GT, a Hungaria, a Rockszínház, vagy éppen Horváth Charlie kísérőzenekara, ahol mindannyian kiemelkedő sikereket értek el. De nemcsak a fiúk pályafutása volt figyelemre méltó; a lányok is sikeresen építették karrierjüket a zene világában. Várkonyi említi azt is, hogy a Generál angol nyelvű nagylemeze Lengyelországban is megjelent, Révész fordításában és énekével.

A zenekar tagjai rendkívül büszkék a Hollandiában megjelent kislemezükre, amely a Szélkakas (Cock) és a Neked szól (Everybody Join Us) dalokat tartalmazza. Az előbbi dal a holland slágerlistán a csúcsra ért, míg utóbbi hat különböző országban is az első helyen zárta a listákat. A zenekar vezetője határozottan hiszi, hogy 1974-75-ben Hollandiában a Keletről érkezett Generált az ABBA konkurenciájaként kívánták népszerűsíteni, ami számos kísérletet vonzott. Az első promóciós turné sikeresen zajlott, de a második alkalommal a zenekar tagjai már nem kaptak útlevelet, ami megakadályozta a további külföldi fellépéseket.

Amikor arról kérdeztük Bene Attilát, a GrundRecords kiadó alapítóját, hogy vajon nem volt-e kockázatos egy ötvennégy éve alakult, de mindössze négy évig működő zenekar már-már elfeledett albumait újra megjelentetni, ő határozottan válaszolt: a projekt már régóta napirenden szerepelt, és végül elérkezett az idő a megvalósításra. A döntését nem bánta meg, hiszen a közönségtalálkozó előtt két zeneanyag is a boltok polcaira került, és az érdeklődés, amit mindkét kiadvány iránt tapasztaltak, felülmúlta várakozásaikat. Ezek a kiadványok nem csupán a múltat idézik, hanem valódi hiánypótló értékkel bírnak, bizonyítva, hogy a zene időtlen és tartós hatással bír.