Gergely Márton: Dubaj nem magányos úti cél Dubaj, a modern csoda, nem csupán önálló város, hanem egy élményekkel teli utazás kezdőpontja, ahol a tradíciók és a jövő találkoznak. A felhőkarcolók árnyékában, a sivatag végtelenjében és a tengerparti napsüté

A múlt heti bombariadók során a kisdiákok mélyen megtapasztalták, milyen érzés a veszély közelségében élni, különösen az ukrajnai hírek miatt. Orbán Viktor egyik legközelebbi szövetségese talán megoszthatja vele, milyen, amikor az emberek az utcán az elszámoltathatóságot követelik. Vajon itthon is készül egy olyan útmutató, amely segítené az összehangolt védekezést, miközben a kormány a folyamatos háborús vészhelyzetre hivatkozva kerüli a demokratikus döntéshozatalt? E kérdések állnak a középpontban a Fülszövegben, amely az e heti HVG ajánlóját tartalmazza.

A liftek ajtózáró gombja csak pszichológiai trükk. Valójában nem lesz gyorsabb a felvonó, ha kétszer-háromszor idegesen megnyomjuk, mégis azt az érzetet kelti a kis kabinban magát rosszul érző, szorongó emberben, hogy az irányítás a kezében van, hogy van ráhatása a lift mozgására. "A kamu részvétel ezen extrém esete tökéletes metafora arra, hogy az egyénnek milyen befolyása van a posztmodern politikai folyamatokra" - írta az évezred elején Slavoj Zizek nagy szlovén filozófus.

Egy derűsebb megközelítésből azt állíthatjuk, hogy...

Az egyén csak akkor képes valódi hatalmat gyakorolni, ha összefog másokkal, és közösen fejezik ki tiltakozásukat.

Belgrádban és Újvidéken fiatalok tűntek fel az utcákon, és kitartásukkal a héten történelmi változást idéztek elő: kormányt buktattak. Alekszandar Vucsics szerb elnök, a helyzet nyomására, gyorsan elengedte miniszterelnökének kezét, hogy megóvja saját hatalmát és a felhalmozott vagyonát. Orbán Viktor egyik legközelebbi szövetségese a következő találkozójuk során talán betekintést nyújt abba, milyen érzés az, amikor az utcai tömeg elszámoltatást követel. A HVG olvasói azonban nem kell, hogy várjanak a tanulságokra; Világ rovatunkban részletes elemzést kínálunk a helyzetről.

Vucsics és Orbán arról is elbeszélgethet, milyen előnyökkel jár, ha arab befektetők építenek toronyházakat országuk fővárosában. Az ilyen gigaprojektek kétségtelenül segítik azt a vagyoni átrendeződést, amit a Gazdaság rovatunk állampapírokról szóló cikke is rögzít: a leggazdagabb két ezreléknél van a kötvényállomány negyede. Ebből a sztratoszférából érkezik az a kioktatás is, milyen provinciális gondolkodás visszautasítani a felhőkarcolókat. Pedig nem a tervektől idegenkedő budapestiek vannak eltájolva.

A kormány vajon elemezte-e, hogy mennyit emelkedett Belgrád turisztikai vonzereje a magasan ívelő tornyok megjelenésével? Vagy megnövekedett-e a magyar látogatók száma Varsóban, mióta a sztálini kultúrpalota mögött felépült egy mini Manhattan? És hányan mertek Bécsben úgy sétálni, hogy az opera helyett a Duna-csatorna irodaházainál időztek? Hogy mi értelme lenne egy Mini-Dubajnak, ki húzna hasznot belőle, és kik lakhatnának ott, arról a Fókuszban rovatunkban olvashatnak, ahol Tóta W. Árpád saját nézőpontját osztja meg a Vélemény rovat hasábjain.

Az egyén magányos harcosként nem csupán a politikai színtéren, hanem vészhelyzetek idején is kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet. Ebből kiindulva a balti és nyugati államok folyamatosan tájékoztatják állampolgáraikat arról, mire érdemes felkészülniük, ha a legrosszabbra kerülne sor. Azt tanácsolják, milyen alapvető szükségleteket tartsanak otthon, hogy napokig elboldoguljanak, és hova meneküljenek, ha a lakóhelyüket támadás érné. Bár az idősebb generációk számára talán elképzelhetetlen ez a forgatókönyv, a múlt heti bombariadóval szembesült kisdiákok számára a három éve tartó ukrajnai események már valósággá formálták a félelmet. Munk Veronika publicisztikájában éppen ezekről a tapasztalatokról és tanulságokról ír.

Magyarország rovatunkban pedig azt kutatjuk, készül-e itthon is útmutató az összehangolt védekezésre, ha már permanens háborús vészhelyzetre hivatkozva kerüli meg a demokratikus döntéshozatalt a kormány. Az együttműködés művészi formáiról pedig Jancsó Dávid és Lakos Nóra filmesek vallanak a Portré és a Szellem rovatban.

Térjünk végül vissza a liftes hasonlatokhoz, ha nem is lesz olyan magasan szárnyaló, mint Zizek gondolata. A legnagyobb német bulvárlap főszerkesztője mondta el sajtófelfogását, amikor a Bild újság által korábban felkarolt államfő, Christian Wulff könyörgött nála telefonon, hogy temesse el a bukásával fenyegető sztorit. "Lehet velünk a liftben felfelé haladni, de aki így tesz, azt lefelé is elkísérjük." Nincs kivételezés, senki sem szállhat ki a hírekből, ha rossz irányt vesz a népszerűsége.

Aki most ünnepli, hogy a magyar média szereplői közül többen eleshetnek pályázaton elnyert amerikai támogatásuktól - ami a legutóbbi hírek szerint egyelőre nem történik meg -, nem a szuverenitást védi, hanem a politikusok jogát, hogy tagadják a gravitációt. Pedig Wulff is, a szerb kormányfő is tanúsíthatja, nem lehet örökre elkerülni.