A csernobili katasztrófa következményeként a sugárzás drámai hatással volt a környék élővilágára, különösen a kutyákra. Az atomreaktor balesete után sok állat, köztük rengeteg kóbor kutya maradt a sugárzó zónában, ahol az életkörülmények rendkívül megvált

Újabb információk láttak napvilágot Till Tamás szomorú történetével kapcsolatban: F. János a 11 éves fiú életének kioltásának időszakában ezzel a gyógyszerrel volt kezelve.

A csernobili katasztrófa helyszínén élő kutyák különleges képességeket fejlesztettek ki, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy ellenálljanak a sugárzásnak és a szennyezésnek - számol be a hvg.hu.

1986. április 26-án a csernobili atomerőműben egy tragikus robbanás és tűz történt, amely hatalmas mennyiségű radioaktív anyagot juttatott a levegőbe, számos ember életét követelve. A katasztrófát követően a környékbeli kutyák magukra maradtak, mivel az evakuálás közben a gazdáik kétségbeesetten menekültek. A szovjet katonák megpróbálták megölni az állatokat, hogy megakadályozzák a sugárzás további terjedését, de ezek az ebek, akiket a sors kegyetlenül elhagyott, csodás módon túléltek a kegyetlen körülmények között.

A tudósok rámutattak arra, hogy a kutyák DNS-ében bekövetkezett mutációk lehetővé tették számukra, hogy alkalmazkodjanak a szélsőséges környezeti feltételekhez. Ezek a genetikai változások generációkon át öröklődtek, és jelentős szerepet játszottak a kutyák túlélési stratégiáiban. A kutatók abban bíznak, hogy a kutyák genetikai „szuperképességeinek” mélyebb megértése hozzájárulhat a mérgező környezetek egészségügyi hatásainak felméréséhez, nem csupán az állatok, hanem az emberek szempontjából is.

A tudósok azonban hangsúlyozták, hogy még hosszú és kihívásokkal teli út áll előttük ahhoz, hogy alaposan megértsék, miként formálta az állatok genomját a sugárzás, és hogy ez a folyamat vajon felgyorsította-e az evolúciót. Az eddigi eredmények viszont már most lenyűgöző bepillantást kínálnak abba, hogyan képesek az élőlények alkalmazkodni a legextrémebb környezetekhez is. Ez a kutatás nem csupán a csernobili kutyák túlélési stratégiáit világítja meg, hanem új megvilágításba helyezi a genetikai alkalmazkodás és az evolúció összefüggéseit is.