**Hajléktalanok és közbiztonság: Szolnok városának kihívásai és lehetséges megoldásai** Szolnok városa, mint sok más település, számos társadalmi és közbiztonsági kihívással néz szembe, amelyek középpontjában a hajléktalanok helyzete áll. A hajléktalansá
Győrfi Mihály polgármester úgy véli, hogy Szolnok szociális szolgáltatásainak színvonala vonzza a környékbeli hajléktalanokat.
Nyár óta nap mint nap tele vannak a szolnoki közösségi portálok a hajléktalanokról szóló hírekkel, fotókkal. A lakosság felháborodott, betelt a pohár, intézkedést várnak, lassan élhetetlenné válik Szolnok. A bejegyzések szerint részeg, primitív, emberi ürüléktől bűzlő hajléktalanok fetrengenek az utcákon és a parkokban. Hangoskodnak, inzultálják a járókelőket, agresszív módon koldulnak, egymásnak esnek egy húszforintos érméért. Nem hivatalos források, becslések szerint legalább 200-an lehetnek. Ez a kétségtelenül nehéz teher van Szolnokon a mérleg egyik serpenyőjében, a kötelesség, hogy segíteni kell a szerencsétlen sorsú embertársainkon, a mérleg másik kosarában.
Szolnok, augusztus 14., reggel 7 óra. A köztéri parkok padjain ébredező hajléktalanok, rengeteg szemét, orrfacsaró vizeletszag. A rendőrök reggeli váltása ébresztgeti a padok elfoglalóit. Az éjszakai járőrök elküldték a közterületekről a fedél nélkülieket, de azok csak átmentek egy másik parkba, másik padra, most is ezt teszik majd, ördögi a kör.
- Nem csak más városból jöttek ide hajléktalanok, én például Kolozsvárról érkeztem - mondta a Blikknek Dániel. - Ne akarja megtudni senki, ott mit kaptam, ha a csendőr megtalált egy padon fekve. Itt jó, csak a szálló messze van a várostól, emiatt nem megy oda senki. A szolnokiak adakozóak, maradok, amíg lehet.
Tóth Árpád Zoltán, a független politikus, a közösségi médiában osztotta meg aggodalmait a város vezetésével kapcsolatban: „Egészen érthetetlen, hogy miért nem lehet ezt rendeletileg megtiltani, és ha szükséges, fizikailag eltávolítani őket a város területéről.” Rámutatott, hogy más településeken már példát láttunk arra, hogy a hatóságok rendőri segítséggel ki tudják tiltani a hajléktalanokat a közterületekről. Véleménye szerint a hajléktalanhelyzet rontja Szolnok közállapotát és az ott élők biztonságérzetét. Szalai Ferenc, a város korábbi polgármestere is egyetért Tóth Árpáddal, hangsúlyozva, hogy a probléma nem új keletű, hiszen az ő mandátuma alatt is hasonló helyzet állt fenn.
Szükséges, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük őket, ez elkerülhetetlen. Más módon nem fognak belépni az ellátó központokba vagy a szállásokra. A gond nem az egyénekkel van, hanem az életmóddal, a környezettel, amit maguk körül hagynak. A város ígéretet kapott arra, hogy bővíteni fogják a rendőri létszámot, és itt az idő, hogy szigorúbb intézkedéseket hozzunk. Ez nem politikai kérdés, hanem a szolnoki közösség érdeke.
A város vezetése is reagált a problémára. Győrfi Mihály, Szolnok polgármestere hangsúlyozta, hogy a város elkötelezetten végzi a hajléktalanok ellátásával kapcsolatos feladatait, ami miatt sok környező település hátrányos helyzetű lakói idevonzódnak. A polgármester kifejtette, hogy a rendőrség és a közterület-felügyelet korlátozott hatáskörrel bír, és noha az intézkedések mindig a tiszteletteljes keretek között zajlanak, a problémát nem lehet egyszerűen megoldani. Amennyiben egy adott helyszínről elmozdítják a hajléktalanokat, azok általában egy másik területre távoznak, majd onnan visszatérnek, így a helyzet szinte sosem változik meg tartósan.
A hajléktalanság problémája és a szociális ellátás kérdése nem csupán helyi ügy, hanem állami szintű felelősség is – hangsúlyozta Szolnok város vezetője. A települések, úgy tűnik, tehetetlenek a helyzetben, mivel az állami intézkedések nem veszik figyelembe a helyi sajátosságokat. Szolnok emberséges hozzáállása és a helyi közösség szolidaritása gyorsan eljutott a hajléktalanokhoz, ami kihívások elé állít minket. Míg szeretnénk segíteni, a városunkban maradni szándékozó hajléktalanok számának növekedése folyamatos konfliktust generál. Az a tény, hogy csak akkor hagynák el a várost, ha a segítséget visszautasítanánk, egy ördögi kört teremt. Mindezek mellett nem nézhetjük tétlenül, hogy ne biztosítsunk számukra élelmet és ruhát, hiszen ez a szolidaritásunk része. Hallottam, hogy más városokból is érkeznek hajléktalanok Szolnokra, ami azt jelzi, hogy nálunk működik a legjobban a szociális ellátás, de ha ez a helyi lakosság érdekeit sérti, el kell gondolkodnunk a jövőn. Elsősorban a szolnoki emberek biztonságáról és jólétéről kell gondoskodnunk. Bár ismerjük a saját hajléktalanjainkat és a szabályaikat, a helyzet, amely a városunkba érkező, leszakadt emberek által kialakult, tarthatatlan. A folyamatos takarítás és fertőtlenítés következtében a hajléktalanellátás költségei megduplázódtak. Volt olyan eset, amikor játszóterekről kellett eltávolítanunk a kis házikókat, mivel azokat más célra használták. Ezt az állapotot meg kell állítani, Szolnok érdeke az elsődleges. A városrendészetünk határozottabb fellépésre készül, mert rendet kell teremteni a városban. A következő két héten belül elindítjuk a helyi közbiztonsági akciótervünket. Az iskolakezdésre szeretnénk, ha a jelenlegi, tarthatatlan helyzet megszűnne. Aki nem tud alkalmazkodni, az nem maradhat a városban.
A polgármester hangsúlyozta, hogy a hajléktalanok által elkövetett jogsértések miatt a város helyzete valóban elfogadhatatlan szintet ért el. Szerinte alapvető elvárás, hogy akik ideérkeznek, azok próbáljanak meg észrevétlenek maradni, és emberhez méltó módon viselkedni.
- Az elmúlt hónapban több garázda bűncselekmény is történt, amelyeket hajléktalanok követtek el. Ezen kívül késelés is zajlott a pályaudvaron, ahol egy helyi hajléktalant fogtak el a rendőrök. Sőt, egy másik városból érkező, itt letelepedett fedél nélküli személy emberölést is elkövetett - mondta elkeseredetten G. Róbert, a helyi lakos. - A hatóságoknak sürgősen lépéseket kell tenniük a hajléktalanok által elkövetett jogsértések ellen, nem hunyhatnak szemet a problémák felett. A közterületeken tapasztalható szemétlerakás és az utcai vizelés is súlyos gond, elviselhetetlen a bűz. Ráadásul a hajléktalanok egy része már kriminalizálódott, nem tiszteli a magántulajdont és az emberi jogokat. Nem a város jóságára vagy segítségére számítanak, hanem erőszakkal próbálják megszerezni, amire szükségük van. Ezt a helyzetet nem szabad tolerálni!
- Egyre inkább úgy tűnik, hogy nem szükséges Bécsbe utazni ahhoz, hogy az ember no-go zónát tapasztaljon, hiszen már néhány szolnoki közterület és park is elérte ezt a szintet - osztotta meg véleményét Sz. Zsuzsa, a helyi közélet aktív szereplője. - A szociális ellátás centralizálása óta nem a törvénykezés az, ami megoldja a hajléktalanok helyzetét, hanem a konkrét tettek, a lehetőségek és az állami beavatkozás. Ha valaki nem hajlandó igénybe venni a szállást? Akkor sajnos elkerülhetetlen, hogy a hatóságok beavatkozzanak, hiszen a közterületeken nem lehetnek ott mosdatlan, ellátatlan vagy beteg emberek, akik esetleg fertőzéseket terjeszthetnek! Segítenünk kell rajtuk, ez kétségtelen, de nekünk is vannak elvárásaink és társadalmi normáink! Azokat pedig, akik nem tartják be ezeket, el kell távolítani a közösségből!
Arnold 12 éve él hajléktalanként, most éppen Szolnokon. Azt mondja, ő tud viselkedni, ezért néhány vendéglátóhelyre is beengedik, a sorstársai mindenhonnan ki vannak tiltva a városban. A kávéját szürcsölve magyarázza, ismerte azokat a sorstársait is, akik egy hónapja a Zagyva parti kiserdőben felállított sátraikban gyilkossági ügybe keveredtek, hiszen együtt érkeztek a városba. Állítása szerint itt valóban toleránsabbak a lakók, kevesebb a rendőr, pontosabban ez volt a helyzet, mert a gyilkosság, majd a vasútállomási késelés óta már nehezebb az életük:
A nyár mindig egyfajta könnyedséget hoz, amikor a meleg napsütésben a folyóparton, parkokban vagy erdőkben pihenhetünk. Szolnok számomra ideális helyszín, hiszen itt valóban megtalálhatjuk a nyugalmat. Vasas vagyok, lakatos, de a válásom óta az otthon fogalma számomra már csak egy távoli álom. Az álláskeresés nehéz, hiszen nem beszélek idegen nyelveken, és a ruházatom sem alkalmas arra, hogy komoly munkát találjak, akár külföldön is. Az egészségem is megviselt, az utcai élet szívja el az erőmet. Drog? Nem az én utam, de sokan választják, mert olcsóbb, mint a pia. Néha talán szükség van arra, hogy elmeneküljünk a valóság elől, hogy ne kelljen szembenézni a sorsunkkal. Menedékszállás? Az csak egy illúzió. Ott a nyomor és a feszültség még inkább felerősödik, két nincstelen ember egy szál cigarettáért könnyedén egymásnak esik. Börtön? Megjártam már, és abban legalább adtak ennivalót, volt lehetőségem mosakodni, és kaptam ruhát is. De a szabadság hiánya ott is megmaradt, ezért nem vágyom vissza. Elfogadom, hogy a szolnokiak haragudtak ránk, hiszen talán joggal. Itt mégis voltak pillanatok, amikor nem üldöztek, nem bántottak minket, de az életünk így is folytatódik. Most új helyet kell keresnünk… ez az élet a hajléktalanok között.
A szociológus szerint az a legveszélyesebb ebben a helyzetben, hogy kialakulhat egy bizonyos gyűlölet a szerencsétlen sorsú emberekkel szemben, olyanokkal szemben is, akik ártatlanok, akik valóban nem zavarnak másokat a sorstalanságukban.
Sajnos, már többször is tapasztaltuk, hogy hasonló helyzetekben felháborodott állampolgárok önbíráskodásra ragadtatták magukat, bántalmazva és kínozva a kiszolgáltatott, védekezésre képtelen hajléktalan embertársaikat. Szarvák József hangsúlyozta: - Ezt a problémát nem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen ha a hatóságok nem lépnek időben, tragikus események megismétlődhetnek. Ez pedig rendkívül aggasztó a társadalmi helyzetre és a közbiztonságra nézve.
- Húsz éve vesztettem el mindent. állami gondozottként nőttem fel, nem sikerült az önálló élet sírta el magát Ibolya. - Pesten félek, sokszor belém kötöttek, meg is vertek már. Itt még csak beszólásokat, fenyegetéseket kaptam, pedig én rendszeresen tisztálkodom, éjjel egy közkútnál, amikor senki sem látja. Erőltetik a szállót, de ott az ember nem szabad. Inkább akkor a csillagok alatt, félve, mert tudom, sokaknak szemet szúr a sorsunk, de nincs más lehetőségem.