A játékbabák neve egy tragikus történetből ered, amely egy halálra fagyott lány életére emlékeztet. Ez a különös névadás felhívja a figyelmet a múlt fájdalmára, miközben a gyermeki játék világát is gazdagítja. A babák nem csupán játékok, hanem egy olyan t
A 19. század közepétől az 1920-as évekig Európában és a tengerentúlon is óriási népszerűségnek örvendtek a mozdítható elemek nélküli, megfizethető áru, mázas vagy mázatlan porcelánbabák. Ezek a babák különféle méretben készültek, a legkisebbek éppen belefértek a divatos babaházakba, így tökéletes kiegészítők voltak, emellett a karácsonyi pudingba rejtett szerencsehozó tárgyként is használták őket. Néhány baba öntött ruhát viselt, de a legtöbb meztelen volt, részben azért, hogy a gyerekek saját ízlésük szerint öltöztethessék őket, másrészt pedig egyesek úgy lettek megalkotva, hogy a fürdővíz felszínén is tudjanak lebegni.
Különféle neveken ismerték őket, de az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában általában "pennybabákként" emlegették az olcsóságuk miatt, amiért a gyerekek akár a saját kevéske zsebpénzükből meg tudták vásárolni.
A főként Németországban gyártott babákat csak az 1950-es évektől kezdték "Frozen Charlotte", vagyis "Fagyott Saci" néven emlegetni.
A fiúbabák, melyeket főként különleges hajviseletük alapján lehetett azonosítani, a "Frozen Charlie", azaz "Fagyott Karcsi" néven váltak ismertté. A női név eredete egy téves feltételezésből fakad: az emberek úgy vélték, hogy az 1840-es években népszerűvé vált érzelmes amerikai népballada, a "Fair Charlotte" inspirálta ezt a megnevezést. A balladában egy fiatal lány siet egy téli bálra, remélve, hogy mindenki csodálja szép ruháját, ezért nem hajlandó melegen öltözködni a szánkózás előtt – ennek következményeként végül halálra fagyva érkezik meg. Bár nincs bizonyíték arra, hogy ennek a kísérteties történetnek bármiféle kapcsolata lenne a porcelánbabákkal, a "Frozen Charlotte" mégis vonzó név a gyűjtők körében.
