Hodász András: Újévi fogadalom? Valószínűleg nem fog megvalósulni – engedd meg, hogy elmagyarázzam, miért.
Miért olyan nehéz az újévi fogadalmak betartása? Sokszor nem csupán az akaraterőnk hiánya áll a háttérben; a kulcsfontosságú tényező az is, hogy milyen célokat tűzünk ki magunk elé. Hodász András írása rávilágít arra, hogy a megfelelő elhatározások meghozatala elengedhetetlen a sikerhez.
Emeljük fel a kezünket, akinek valaha is volt újévi fogadalma! Most pedig tartsák fenn a kezüket azok, akiknek sikerült is teljesíteni! Ha egy ilyen gyors felmérést végeznénk, biztos vagyok benne, hogy elgondolkodtató eredmények születnének. Az újévi fogadalmak hagyománya épp olyan régi, mint az időszámítás maga, de a betartásuk valahogy sosem lett igazán népszerű. Miért van ez így? Miért olyan nehéz teljesíteni egy egyszerű "idén tényleg lefogyok" típusú ígéretet? A jelenség mögött könyvtárnyi irodalom áll, de most összegyűjtöm a három leggyakoribb okot, amelyek a kudarcaink hátterében állnak. Íme a gonosz szabotőrök, akik elrabolják tőlünk a boldogságot!
Nos, az a helyzet, hogy a probléma gyökere nem feltétlenül az akaraterőnkben rejlik. Természetesen egy önismereti út során sok hasznos dolgot tanulhatunk meg, és lehet, hogy egy gyermekkorból gyökerező trauma vagy negatív minta akadályoz minket. Mégis, érdemes alaposan átgondolni magát a fogadalmat is: lehet, hogy anélkül is tudunk javítani a helyzetünkön, hogy hosszan tartó terápiára lenne szükségünk.
Vizsgáljuk meg a legelterjedtebb újévi fogadalmat: a fogyást. A túlsúly mögött számos ok húzódhat meg, legyenek azok érzelmi vagy fizikai jellegűek. Az első és legfontosabb kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, az az, hogy ki is szeretne valójában lefogyni? Valóban belülről fakad a motivációnk, vagy csupán a környezetünk elvárásai nyomják ránk ezt a kényszert? Érdemes alaposan átgondolni, hogy a céljaink mennyire tükrözik a saját vágyainkat, és mennyire befolyásolják mások elvárásai.
Mi is történik valójában? Január elsején minden úgy folytatódik, ahogyan eddig. Egy újévi fogadalom csak akkor válhat igazán eredményessé, ha belső motivációból fakad, ha mi magunk vágyunk a változásra, nem csupán azért, mert a környezetünk ezt kívánja tőlünk. Ha külső nyomás hatására hozunk döntéseket, az olyan, mintha más helyett próbálnánk edzőterembe járni - valószínűleg nem fog működni.
"Idén naponta teljesítek tíz kilométert futva!", "Júniusig elsajátítom a japán nyelvet!" Az újévi fogadalmaink sokszor annyira elérhetetlennek tűnnek, hogy már a kimondásuk pillanatában érezzük, valahol a lelkünk mélyén, hogy a kudarc elkerülhetetlennek látszik.
Az igazság az, hogy az életünk nem fog egyik pillanatról a másikra megváltozni csupán azért, mert egy új naptári évbe léptünk. Az ambiciózus célok gyakran csalódást okoznak, hiszen ha túl nagyok, könnyen elriasztanak bennünket, és végül feladjuk őket. Ha valóban szeretnénk elérni a céljainkat, érdemes apró, megvalósítható lépéseket tervezni. Gondoljunk csak arra, hogy egy maratont nem lehet egy lépésben teljesíteni; először egy kilométeres kocogással kezdjük, majd fokozatosan növeljük a távolságot. A tartós és jelentős változásokhoz elengedhetetlen a türelem és a kitartás.
Ez talán a leggyakoribb tévhit: "Idén többet fogok olvasni." De vajon mit is jelent pontosan a "több"? Hetente egy könyvet? Havonta egy fejezetet? Ha visszatekintek a napomra, hogyan tudom majd számon tartani, hogy elértem-e a kitűzött célomat? Ha ezt nem tudom, akkor nem tapasztalhatom meg a sikerélmény önbizalom-erősítő hatását sem. A coaching világában alapvető szabály, hogy egy cél akkor valóban értékes, ha konkrét, mérhető és időhöz kötött. Az olyan fogadalmak, amelyek úgy kezdődnek, hogy "többet...", "jobban..." vagy "kevesebbet...", szinte elkerülhetetlenül kudarcra vannak ítélve. Ha például azt tűzzük ki célul, hogy egészségesebben étkezzünk, sokkal hatékonyabb, ha így fogalmazunk: "Hetente háromszor zöldséget fogyasztok vacsorára." Ez egyértelmű, számszerűsíthető, és könnyen megvalósítható cél!
Ha idén valóban szeretnénk betartani az újévi fogadalmunkat, először is érdemes mélyebbre ásnunk és feltennünk magunknak a kérdést: mi mozgat minket valójában? Ha a válaszunk nem egy belső vágyból ered, akkor talán érdemes elgondolkodni, hogy valóban érdemes-e belevágni. Másodsorban: tartsuk szem előtt a realitásokat! Apró, lépésről lépésre haladó megközelítéssel kezdjünk neki, és ne feledjük, hogy a fejlődéshez idő kell. A változás nem egyik napról a másikra következik be, és a türelmetlenség nem segít előrejutni. Végül, de nem utolsósorban: legyünk konkrétak, amennyire csak lehet. Az élet nem csupán egy homályos ígéret, hanem apró, jól meghatározott célok sorozata, amelyek mentén haladni tudunk.
Mi történik, ha mégsem sikerül? Nos, ez nem világvége. Az újév csupán egy lehetőség a változásra, de nem az egyedüli. Nincs megkötve, hogy csupán január elsején hozhatunk döntéseket a jövőnkről. Minden egyes nap új esélyt kínál számunkra. Csak rajtunk áll, hogy kihasználjuk ezt a lehetőséget.
