Augusztus 20-a a Kádár-korban különleges jelentőséggel bírt, hiszen Szent István ünnepe helyett sokszor más értelmezéseket és eseményeket emeltek ki. Az állami ünnepségek során a népi hagyományok és a szocialista eszmék keveredtek, így a közönség számára

Helikopterek, szárnyashajók, ejtőernyősök és tűzijáték: a Kádár-korszak egyik leglátványosabb eseménye volt az augusztus 20-ai felvonulás.

Augusztus 20-án államalapítónkra Szent István királyra, az új kenyérre és a magyar államiság kezdeteire emlékezünk. Bár a hagyomány gyökerei a középkorig nyúlnak vissza, a modern időkben mindig tükrözte az adott korszak politikai és társadalmi hangulatát. A két világháború között az ünnep elsősorban vallási jellegű volt: a Szent Jobb körmenet vonzotta a tömegeket Budapestre, és az ehhez hasonló keresztény szertartások erősítették a nemzeti egységet.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc következtében hosszú időre betiltották a vallási felvonulásokat Magyarországon. E helyett a szocialista ünnepek kaptak teret, ahol a munkásosztály eredményei, a béke és a társadalmi fejlődés kerültek a középpontba. Ez a szemléletmód a hatvanas évekig dominálta a rendezvényeket, amikor a vízi- és légiparádé látványossága új dimenziót adott az ünneplésnek. 1966-tól kezdődően pedig az esti tűzijáték is emelte a rendezvény fényét, látványos színekbe öltöztetve a Duna partját.

A vízi parádéban ott volt a dunai flotta, szárnyashajók, vízisízők, kenusok, motorcsónakok - sőt még a tűzoltóság is. A korszak egyik nagy büszkesége, az 1962-ben épített T-1-es tűzoltóhajó piros-fehér-zöld vízsugarakat lövellt az égbe, amit a rakpartról százezrek néztek. Vadászrepülők húztak el a város felett, kötelékben repülve, füstcsíkokat rajzolva az égboltra, ejtőernyősök ereszkedtek alá, és katonai helikopterek parádéztak a Lánchíd közelében. Amikor besötétedett, jött a finálé: a tűzijáték. A rakparton hömpölygő tömeg lélegzetvisszafojtva várta a pillanatot, amikor a Gellért-hegy és a Parlament fölött felragyogtak a színes fényvirágok.