Jámbor András: Ezen a téren megkülönböztetem magam a magyar baloldali liberális értelmiség szélesebb körétől.

444: Ha a mai napon zajlana a választókerületben az országgyűlési választás, milyen kimenetelre számíthatnánk?

Szerintem 30-35 százalék közötti Fidesz, 50-60 közötti Tisza, 8 százalék környéki Kétfarkú Kutyapárt, 5 százalék környéki DK, 5-6 százalék Mi Hazánk.

A visszalépésedet főként azzal magyaráztad, hogy nem szeretnél lehetőséget adni a Fidesznek. Ha a Fidesz népszerűsége körülbelül 30%-on áll, és te is elindulnál, valamint a Tisza jelöltje is versenybe szállna, akkor valószínűleg valamelyikőtöknek lenne esélye a győzelemre, nem igaz?

Ha ezeket a számokat összeadod, világosan látszik, hogy a választókerületben egy nem fideszes és nem tiszas jelölt 10% fölötti támogatottságra számíthat. Ez a számítás arra is utal, hogy a Fidesz győzelme nem lenne biztos. Fontos megemlíteni, hogy ennek a helyzetnek nem csupán az a következménye, hogy a szavazatok megoszlanak. Az is lényeges, hogy a választási verseny végén, amikor a jelöltek visszalépéséről van szó, ez inkább apátiát szülhet a választók körében. Sokakban inkább azt az érzést kelti, hogy „akkor inkább hagyjatok békén minket”.

Mégis, ennek a döntésnek van egyfajta árnyalata, mintha megadtad volna magad, és elkerülted volna a kihívást. Miért érezted úgy, hogy a feladás a jobb út?

Kicsit távolabbra nyitnám ezt a kérdést. Ugye én előválasztást nyertem független jelöltként, utána országgyűlési választást, és nyilván nagyon kedves és okos ember vagyok, de alapvetően azok a szavazók, akik rám szavaztak, azért szavaztak rám, hogy az Orbán-rendszer le legyen váltva.

Nekem ez nemcsak olyan kérdés, hogy hogyan jön ki a szavazatszám, hanem olyan is, hogy milyen legitimációval indultam neki a történetnek, és ennek a legitimációnak hogy tudok megfelelni. Amikor az elmúlt hónapokban ezen gondolkodtam, igazából valami olyasmi jutott eszembe, hogy kvázi egy új társadalmi szerződést kellene kötnöm a választóimmal, ahol definiálom, hogy mi az, amiért az indulásom ebben a helyzetben ennek a legitimációnak megfelel, vagy egy új legitimációt ad ebben a helyzetben.

Innét kezdve számos kérdés merül fel. Az egyik talán az, hogy vajon én magam tényleg antiorbánista szavazó vagyok-e, aki azt kívánja, hogy ez a rendszer tűnjön el a süllyesztőbe. De ha valóban az vagyok, és közben rengeteg más értéket is képviselek a világban, akkor hogyan tudom meggyőzni a választóimat arról, hogy ne az antiorbánista nézőpont mentén döntsenek? Hogyan tudom megmutatni nekik, hogy a politikai tájékozódásuk ne csupán egyetlen narratíva köré épüljön?

A másik dolog, ami eszembe jutott, az az, hogy ennek a társadalmi struktúrának a megteremtése nyilvánvalóan hatalmas erőforrásokat igényel. Hétről hétre, egyesével kell végigjárni a szavazókat, és megkötni ezt a kvázi szerződést különféle választási folyamatok során. Felmerül a kérdés, hogy ezeknek az erőforrásoknak az ilyen irányú felhasználása valóban hozzájárul-e azokhoz a célokhoz, amelyeket én szeretnék elérni.

Az a célom, hogy véget vessünk az Orbán-rendszer uralmának, és hosszú távon egy megújult magyar baloldalt alakítsunk ki. Emellett foglalkozni szeretnék olyan szakpolitikai problémákkal is, amelyek alapvetően javíthatnák az ország működését, mint például a devizahitelek kérdése, a végrehajtási eljárások, valamint a lakhatási válság. Amikor ezeken a témákon végigmegyek, nem az a következtetésem, hogy nekem kellene elindulnom a politikai porondon.

Mostanában elindítottuk a kampányt, hiszen ahhoz, hogy felfedezzük az étel valódi ízét, szükség van a kóstolásra. Az emberek véleménye nem arról szól, hogy visszalépjek, vagy hogy a Tisza visszalépjen, hanem arról, hogy szeretnék, ha mi megoldanánk a problémáikat, és ezzel ne kelljen foglalkozniuk. Az egyetlen kívánságuk, hogy a jelenlegi rendszer változzon meg, és hogy az életük minősége javuljon. Képviselőként az én felelősségem, hogy ezt a célt támogassam és elősegítsem.

Tehát elindítottátok a kampányt, gondolkodtál, mérlegeltél, és arra jutottál, hogy nem indulsz?

Az ember a ciklus felénél elkezd gondolkodni, hogy indul-e megint. 2024 elején megfordult a fejemben, hogy be akarok-e még egyszer ülni ebbe a kétharmados parlamentbe. Mert 24 elején ez volt a kérdés. Nekem az, hogy a Tisza megjelent, és van esélye, hogy ez a rendszer le legyen váltva, az motiváció volt az elindulásban. Onnantól kezdve viszont ez a motiváció és a saját választókerületi munkám valamilyen szinten szembekerült, és ez folyamatos dilemma volt. Nyilván a politikus nem fogja ezt a dilemmát kirakni az asztalra, és nem fogja azt mondani, hogy igen, indulok a 2026-os választáson, bár még gondolkodom azon, hogy mi lesz ennek a vége.

Volt-e ennek a gondolkodásnak valamilyen formában kapcsolata a Tiszával?

Jól ismerem a Tisza helyi tagjait, és sok baráti beszélgetést folytattunk már. Viszont fontos megjegyezni, hogy a döntések nem csupán a helyi tagok kezében vannak, hanem szélesebb körű konzultációk során születnek.

Mióta bejelentetted, hogy nem mégy el a versenyre, a Tiszától már megkerestek?

Ez egy igazán érdekes felvetés. Tulajdonképpen nem is egy klasszikus, formális beszélgetésről van szó, és úgy érzem, mindkét fél kíváncsi arra, hogy mi áll a hátteremben, amiért ezt a döntést hoztam. Én magam is szeretném megtudni, hogy az ő oldalukon miként értelmezték ezt a helyzetet.

Van még néhány 2022-ben hasonlóan győztes, valamennyire különutas képviselő, például Hadházy Ákos vagy Szabó Szabolcs. Mindannyiuk számára a félreállás a jó döntés?

Ez egy teljesen személyes döntésem volt. A kérdés, hogy ki mennyire hisz abban, hogy egy Tisza-kormányzás sikeresen fog működni, vagy sem, valamint, hogy milyen választói visszajelzésekkel találkozik, mind egyedi megítélés kérdése. Például Zuglóban a helyzet matematikai szempontból radikálisan eltér Józsefváros és Ferencváros viszonyaitól. A tét Hadházy Ákos indulásával kapcsolatban itt más dimenziókat ölt, mint ott.

A Facebookon és a Partizánban is említetted, hogy elkezdted észlelni, a Fidesz szándékait, miszerint szeretnék, ha indulnál, és ez inkább arra ösztönzött, hogy ne tegyél így. Mi volt az a belpolitikai esemény, amikor úgy érezted, hogy változik a helyzet, és a Fidesz hirtelen barátságosabbá vált veled?

Ez is egy folyamat, és azért szívélyességet nem mondanék. Először akkor volt egy ilyen uramatyám-élmény, amikor brutálisan megemelték a frakciók támogatását. Az azért nem egy bonyolult matematika, hogy összesen, ha jól emlékszem, 12 milliárd forinttal jut több a frakciók támogatására. Ebből a Fidesz kap, azt hiszem, 7-8 milliárdot, de a maradék a többi frakcióé. És közben most már eltörlik a kampányfinanszírozás tetejét.

Tavaly ősszel újra felerősítették az antifázós-pedofilozós kampányt, és sajnos a barátnőmet is elővették a történetben. Az egész dolog egyik napról a másikra lecsendesedett, éppen amikor a Telexnek adtam egy interjút. Akkoriban jelent meg egy cikk a Magyar Nemzetben is, amelyben finoman utaltak arra, hogy ha nem tartom meg a viselkedésemet, előkerülhet ez a sztori. Az írást Nagy Orsolya jegyezte, aki korábban Sára Botond asszisztenseként dolgozott. érzésem szerint ez a cikk nem volt más, mint egy óvatos figyelmeztetés.

Ebben a három évben milyen volt a viszonyod a fideszesekkel a Parlamentben? Hogy képzelje el az ember azt, ami a színfalak mögött van? Azért is kérdezem, mert amikor két éve interjút készítettünk veled, említetted, hogy Kocsis Máté köszönt, majd azt sziszegte feléd, hogy "pedofil".

Szerintem három fideszes képviselő van összesen, akivel három szónál többet beszélgettem ez alatt a három év alatt. Ezek is bizottsági ülés utáni beszélgetések voltak. Ez átjárhatatlan dolog. Plusz én azzal, hogy a Párbeszéd-frakcióba ültem be, abba a kategóriába kerültem, akiket gyűlölnek. Tehát nagy barátkozásokhoz ez sem vezetett, meg én sem nagyon szeretnék a fideszes képviselőkkel nagy barátkozásokat folytatni.

A 2023-as interjúban említetted Kocsis Mátéval kapcsolatban, hogy az ő viselkedése mögött egzisztenciális okok húzódnak, hiszen ha pozíciókat veszít, az komoly következményekkel járhat a munkatársai számára is. Ezzel párhuzamosan felmerül a kérdés, hogy a te munkatársaid számára nem jelent-e hasonló egzisztenciális kihívást, hogy te képviselőként folytatod-e a munkádat, vagy sem?

A döntésem előtt nem csupán a munkatársaim sorsát mérlegeltem, hanem az önkéntesekét is, akik mellettem állnak. Ez a kérdés nem csupán a megélhetésről szól, hanem a lelkiismeretemről is. A következő évben még parlamenti képviselőként tevékenykedem, a csapatommal pedig addig biztosan együtt maradunk. Célom, hogy ezt a munkát méltóképpen zárhassam le, és egy új fejezetet nyithassak, mindeközben pedig megőrizzem ezt a fantasztikus stábot, hiszen olyan értékes emberek dolgoznak velem, akikkel együtt szeretnék továbbra is haladni.

Mi vár a Szikra Mozgalomra most, hogy te már nem leszel a parlamentben? Hogyan folytatódik a közös munka és az elképzelések megvalósítása a jövőben?

A Szikra Mozgalom számára elengedhetetlen, hogy mostantól világosan meghatározza, milyen irányvonalat kíván követni politikai tevékenysége során. A jövőbeni stratégiájának kialakítása során figyelembe kell vennie a jelenlegi társadalmi és politikai környezetet, valamint a tagságának és támogatóinak elvárásait.

Milyen mértékben befolyásolja a visszalépésed a Szikra nyilvános válságának alakulását?

Nincsen. Az elmúlt három hónap során rengeteg aktivistával jártunk a terepen, talán még a Tisza vízhozamánál is többen. A kampányhoz szükséges emberi erőforrás rendelkezésünkre állt, és sikerült számos körzetet és szavazókört végigjárnunk. Ez a kampány ezen aspektusa kiválóan teljesített.

A bejelentésedben a magyar baloldal végéről beszéltél, a kataklizma és a katarzis szavakat használva, és arról, hogy egy új magyar népi baloldal megteremtésén fogsz dolgozni. Mi az a magyar népi baloldal?

Abból a három állításból, ami ott elhangzik, hogy milyennek nem kéne lennie a baloldalnak, nagyjából kijön. Tehát hogy amit nem milliárdosok csinálnak, ami nem veszi át kritikátlanul a kelet-európai kontextusba a nyugati baloldali dolgokat, és alapvetően nem individuális, hanem közösségelvű baloldal.

Én azt látom, hogy kábé 2006-tól annak a társadalmi tömegnek, amit nagyon leegyszerűsítve dolgozó emberekként lehet leírni, és ez tényleg leegyszerűsítés, mert különböző szektorokban dolgoznak, de mondjuk azt, hogy ilyen alsó középosztály, vagy alacsonyabb keresetű dolgozó emberek, nekik nincsen Magyarországon képviseletük. Nincsenek struktúrák, amikből a politikai vagy a médiaelithez eljutnának az ő problémáik. Ezek a problémák nagyon sok tekintetben ennek a társadalomnak az elhallgatott témái.

Ezt a szöveget azért datálom erre az időpontra, mert a 2006-os választások után, amikor megszorító intézkedéseket vezettek be – amelyek a rendszerváltás utáni egyik legdrasztikusabb csomagját alkották – az MSZP támogatottsága jelentős mértékben csökkent, körülbelül egyharmadnyira. Még bőven a hírhedt őszödi beszéd és a rendőri erőszak eseményei előtt valami megrendült a magyar intézményes baloldal és a hozzá kapcsolódó társadalmi csoportok viszonyában, és azóta sem sikerült helyreállítani ezt a kapcsolatot.

A 2010-es évektől kezdve ezt a fajta társadalmi kapcsolatot a baloldali térfél az antiorbánista retorikával próbálta helyettesíteni. Azt mondták, a mi politikai célunk az az Orbán-rendszer leváltása, ennek kell mindent alárendelni, és hiányzott, hogy a struktúrákat újraépítsék, amik ezekhez a szavazókhoz elvezetnek. Ha valaki baloldalt akar csinálni, akkor ezt a struktúrát kell valamilyen módon újraépítenie.

A legfrissebb közvélemény-kutatások és egyéb felmérések alapján úgy tűnik, hogy az a társadalmi csoport, amelyről szó van, 2025-re is hű marad a Fidesz támogatásához.

Szerintem nem, azok egy fokkal lejjebb vannak. Nem a legalsó 20 százalékról beszélek a vagyoni létrán, hanem a felettük lévő mondjuk kb. 40 százalékról. Ebben benne vannak a tanárok, az ápolók, szociális munkások, rendőrök, Tescóban dolgozó emberek, nagyjából ez a társadalmi csoport

Mi mutat arra, hogy ennek a társadalmi csoportnak igénye van a népi magyar baloldalra?

Szerintem a politika nem úgy működik, hogy ezek az emberek azt mondják, hogy nekünk egy népi magyar baloldalra van igényünk, hanem egy népi magyar baloldalnak kell olyan politikát folytatnia, olyan struktúrákat építenie, amivel ezeket a társadalmi csoportokat el tudja érni, amivel képviselni tudja az ügyeiket, ami után tud képződni egy ilyen identitás.

Az, hogy népi magyar baloldalról beszélünk, önmagában még semmit sem árul el. Valójában csupán három szó egy sorban. Csak akkor nyer értelmet, ha mögötte valódi politikai aktivitás áll, ha a politikai cselekvés aktívan megnyilvánul, és ha azok a szervezeti struktúrák, amelyek felépülnek, képesek eljutni az emberekhez. Ekkor válik fontossá, hogy az emberek érezzék: részt vesznek a politikai diskurzusban, és hogy a hangjuk valós képviseletet kap.

Talán úgy jobban meg lehet ezt érteni, ha mondasz olyan sikeres nemzetközi példát erre, amiről azt gondolod, hogy követendő.

Ha akár a tegnap éjszakát megnézzük, amennyit én látok, de nyilván nem élek New Yorkban, hogy ott a választói koalíciónak részei a szolgáltatóiparban dolgozó emberek. Az amerikai baloldal egy része ebbe az irányba megy, és szerintem vannak sikereik is.

Van-e olyan személy Kelet-Európában vagy a posztszovjet térségben, aki hasonló politikai irányvonal mentén eredményeket tud elérni?

Úgy vélem, hogy a helyzet nem indokolja a baloldali pártok erősödését. Nem tartom valószínűnek, hogy két év múlva egy 40%-os baloldali párt jelenjen meg a politikai színtéren. Sőt, úgy látom, hogy Magyarországon a baloldali politikai erőknek nem lesz olyan mértékű támogatottságuk, ami számottevőnek nevezhető.

Egészen izgalmas példát hozott fel a lengyel Razem története. Az elnökválasztási kampány során olyan apró, de jelentős szavazói csoportok is megjelentek, akik a társadalom ezen szegmenséből érkeztek. Képzeljük el a zágrábi polgármester-választást: a Mozemo! jelöltje valószínűleg nem tudta volna két alkalommal is megnyerni a választást ötven százalék feletti eredménnyel, ha nem lettek volna ott a közszolgáltatásokban dolgozók, akik támogatták őt.

Ha két év múlva még nem fog létezni baloldali párt Magyarországon, akkor mikor várható, hogy létrejön?

Ha most képes lennék ezt kifejezni, biztosan boldogság töltene el. De azt elmondhatom, hogy ha Jámbor András soha többé nem lesz parlamenti képviselő, az nem fog megríkatni. Viszont ha nem lesz lehetőségem arra, hogy egy baloldali párt választási rendezvényén ünnepeljek, az bizony szomorúsággal töltene el.

Azért, mert a magyar társadalom előtt álló komoly kihívások, mint például a cigányság integrációja, a lakhatási válság, valamint az egész végrehajtási rendszer problémái – hiszen az, hogy jelenleg 670 ezer ember ellen zajlik végrehajtási eljárás, valóban az elmúlt évtized egyik legjelentősebb gondja – mind-mind olyan területek, amelyeket a hagyományosan baloldali eszmék mentén lehet hatékonyan és tartósan orvosolni. Ezek a témák az egészségügy, az oktatás és a szociális ellátórendszer vonatkozásában is kiemelkedően fontosak, és csak átfogó gondolkodással, a mélyebb társadalmi problémákra fókuszálva érhetjük el a kívánt változásokat.

Miként tervezed másképp alakítani a következő évet a három előzőhöz képest? Van valami új irány, amit szívesen felfedeznél?

Három dolog van, amivel akarok foglalkozni. Az egyik a Diószegi utcai állami kisajátításban érintettek kérdése, a másik a végrehajtás és devizahitelezés, a harmadik a lakhatási válság.

Beszéltél arról, hogy azon dolgozol, hogy megváltoztasd Orbán Viktor rendszerét. Ezt a Tiszával való együttműködés keretében, az ő stratégiájukat figyelembe véve tervezed megvalósítani?

Fontos számomra, hogy megértsem, miben tudok valóban segíteni anélkül, hogy kárt okoznék. Az eddigi munkám során sikerült elérni, hogy olyan társadalmi csoportokhoz is eljusson az üzenetem, akik főként a Fideszre szavaznak, és rámutassak arra, hogy a jelenlegi rendszer nem működik hatékonyan. Nap mint nap találkozom olyan hozzászólásokkal, amelyek azt tükrözik, hogy sokan eddig a Fideszt támogatták, de most változtatni szeretnének. Ugyanakkor, amikor például a Pride-dal kapcsolatos videókat osztok meg vagy posztokat írok, nem tapasztalok hasonló mértékű elmozdulást a Fidesztől való eltávolodás irányába.

Szeretném, ha a kampányom egy igazán különleges élmény lenne, ezért tervezem, hogy lakásról lakásra járjak. Kíváncsi vagyok, hogy ez hogyan illeszkedik a Tisza kampányának keretei közé. Ha úgy tűnik, hogy nem passzol, akkor természetesen nem folytatom.

Készen állsz arra, hogy Magyar Péter katonájaként teljesítsd a kampányban az általa rád rótt feladatokat a Diószegi utcában?

Talán egy kicsit túlzó lenne Magyar Péter katonájának nevezni magam, de a kampány valóban izgalmas és dinamikus feladat. Képzeld el, hogy a Tisza egyszer csak felkeresne, és azt mondaná: „A Diószegi utca minden lakásába ötször be kell kopogtatni, és el kell mondani az Orbán-rendszer leváltásáról szóló üzenetet.” Ha ez összhangban áll a politikai víziómmal, és Magyar Péter programjában is találok olyan elemeket, mint a végrehajtás államosítása – amely kiemelt prioritás a célkitűzései között – akkor ez számomra egy komoly lehetőség.

Az ellenzéki oldalon élénk diskurzus folyik arról, hogy mi vár ránk a következő évben. Vajon megrendezésre kerülnek a választások, vagy elmaradnak? Felmerül a kérdés, hogy a Tisza folyamatban lesz-e? Netán a Fidesz manipulálja a helyzetet? Mi a véleményed erről? Hogyan látod a jövőt?

Az én képzelőerőm nem terjed ki olyan széles spektrumra, hogy érdemben válaszolni tudjak erre a kérdésre. A Fidesz kötelékében olyan szakemberek dolgoznak, akiknek az a feladatuk, hogy kreatívan gondolkodjanak, és kitalálják, miként tarthatják meg a hatalmat. Számomra szinte bármi elképzelhető: a választások manipulálásától kezdve a voksolások elhalasztásáig. De azt is el tudom képzelni, hogy Orbán Viktor egyszerűen átadja a hatalmát, bízva abban, hogy képes lesz összefogni a támogatói tábort, és egy későbbi időpontban visszatérni a politikai színtérre.

Tegyük fel, nyer a Tisza. Vállalnál szerepet a kormányban mondjuk szociális ügyekért felelős államtitkárként?

Szerintem ez nem merül fel. Én azt gondolom, hogy a választások után brutális energiák fognak felszabadulni, és teljesen új politikai helyzet lesz. De a jelenlegi fejemmel nem vállalnék ilyet.

Nem lenne érdemes inkább arra fókuszálnod, hogy a korábban képviselt baloldali politikai nézeteidet a következő kormányzati ciklusban is megjelenítsd?

Én nem a Tiszának a kontrollja akarok lenni, hanem az Orbán-rendszer legyőzéséhez akarok hozzátenni. Szerintem baloldali, liberális oldalról az a nagy kérdés, hogy mivel fog megtöltődni az a pillanat, amikor az Orbán-rendszer le van váltva. Milyen ügyek lesznek ennek a részei? Mert ezek az ügyek utána legitimációt és kötést fognak jelenteni egy új kormányzatnak.

Feladatom egyéni képviselőként az, hogy a Diószegi utca és környéke lakóinak hangját beemeljem ebbe a történetbe, mint egy olyan sérelem részét, amelyet a jelenlegi rendszer okozott. Ezen emberek ügyei nem csupán statisztikák, hanem valóságos életutak, amelyek megérdemlik, hogy figyelmet kapjanak. Az ő sorsuknak a javítása elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövőben egy igazságosabb és emberségesebb társadalmat építhessünk, amikor végre elérkezik az ideje a változásnak.

Magyar Péter jobb miniszterelnök lesz, mint Orbán Viktor?

A jelenlegi kormányzatban egyfajta eltávolodás tapasztalható, amely sokkal hangsúlyosabb, mint a korábbi időszakokban. Amikor Lázár János arról beszél egy 18 éves fiatalnak, hogy keressen jobb munkát, ha magasabb jövedelmet szeretne, és közben Budapesten a fiatalok 600-700-800 ezer forintos fizetésekről hallunk, az már valóban szembetűnő eltérés a valóságtól.

A helyzet nem csupán a felszínen, hanem a döntéshozatal mélyebb rétegeiben is érezhető. Hallottam pletykákat, de a tapasztalataim alapján is azt látom, hogy a belső kontroll a Fideszen belül 2025-re drámaian csökkent, míg 2018-ban még lényegesen erősebb volt. Úgy tűnik, hogy sokan elhiszik, Orbán Viktor győzelme elkerülhetetlen, és ezért a döntései megkérdőjelezhetetlenné váltak.

Egy ilyen kormányzati hozzáállás csak lefelé vezethet. Biztos vagyok benne, hogy Magyar Péter jobb irányba terelheti az országot. Az általa javasolt intézkedések, amelyek az oktatást és az egészségügyet érintik, széleskörű támogatásra találnának, még a Fidesz szavazói körében is. Mindenki egyetérthet abban, hogy változtatni kellene ezeken a területeken.

Egyedi formába öntve: Léteznek olyan kérdések, mint például a végrehajtás államosítása, amelyek megfelelő végrehajtás esetén jelentős pozitív hatással lehetnek sok tízezer, sőt hosszú távon akár százezer ember életére is. A hatalom és a szakpolitika perspektívájából nézve úgy vélem, hogy Magyar Péter sokkal eredményesebben fogja vezetni az országot, mint ahogyan azt jelenleg Orbán Viktor teszi.

Sokan úgy vélik, hogy csak orrukat befogva fognak szavazni, miközben egymás után sorolják a jelölt gyenge pontjait, a felesége lehallgatásától kezdve a különös nyilatkozatokig. Te is csak a kellemetlenségeket figyeled, vagy esetleg van valami, ami miatt lelkesebben állsz az urnához?

Én nem leszek befogott orrú szavazó. Alapvetően lelkes vagyok, több okból is. Egyrészt, mert ennek a 15 évnek a bűneit beszántani biztos, hogy pozitív energiával fog járni. Ebben az országban azért nagyon régen volt olyan, ha volt egyáltalán, hogy nem az történt, hogy valami globális fejlemény kapcsán a nép kiment az utcára, vagy valami elitpaktum után lett egy ilyen autoriter rendszer elkergetve. Már az csodálatos fordulat lesz, ha itt a nép többségének ereje által egy autoriter rendszer be lesz fejezve.

Magyar Péter a magyar jobboldali közegnek számtalan gesztust tesz, a bocskaitól a Wass Albert-idézetekig. Az a baloldali közeg, amiből te jössz, és amit képviselsz, semmi ilyet nem kap Magyartól.

Lehet, hogy kicsit mások a receptoraim, vagy engem az kevésbé érdekel, hogy Pride-zászló legyen Magyar Péteren, mint az - és ezzel jövök sokadszorra -, hogy kimondja ez az ember, hogy államosítani kell a végrehajtást. Vagy hogy az oktatási rendszert és az egészségügyi rendszert meg kell javítani, és nem arról beszél, hogy magán-egészségüggyel kell megjavítani. Ezek nekem értékesebb üzenetek, mint a szimbolikus gesztusok. Lehet, hogy ebben én különbözök a magyar baloldali liberális értelmiség többségétől, de az én agyam ezekre figyel.

Tehát számodra az is elfogadható, hogy Magyar nem nyilvánította véleményét sem az ellehetetlenítési törvénnyel, sem a Pride rendezvény betiltásával kapcsolatban?

Az ellehetetlenítésihez szerintem hozzászólt, elmondta, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatalt be fogjuk szántani. Szerintem el is ítélte a törvényt egy ponton Nagyvárad felé gyalogolva,

A Pride eseménye politikai szempontból kulcsfontosságú kérdés Orbán Viktor számára: beleáll-e vagy sem. Azonban véleményem szerint szombaton egy jelentős lépést tesz, amely Orbán politikai örökségének egyik legnagyobb pillére lehet. Az idei Pride rendezvény, amely a legnagyobb lesz eddig, részben az ő döntéseinek és gesztusainak következményeként valósul meg. Ez a monumentális Pride nem csupán az Orbán-rendszer leváltásának része, hanem olyan legitimációval is bír, amellyel a jövőbeli jobboldali kormányzatoknak nehéz dolguk lenne. Persze, mindez csak abban az esetben érvényes, ha az Orbán-rendszer valóban megbukik.