Kapisztrán Szent János, a nándorfehérvári győzelem elfeledett bajnoka Kapisztrán Szent János neve sokak számára talán ismeretlen, pedig ő volt az a kivételes személyiség, aki a nándorfehérvári diadal mögött állt. E hősies esemény, mely 1456-ban zajlott,

Kapisztrán János a végletek embere volt, aki a középkor színes palettáján sokféle szerepet betöltött. Jogtudósként és zseniális hitszónokként egyaránt tündökölt, miközben vándorprédikátorként járta a vidéket, hogy hirdesse a hitet. Pápai engedéllyel bíró inkvizítorként nemcsak a lélek üdvösségéért, hanem a középkori társadalom rendjének fenntartásáért is felelősséget érzett. Aszkétikus életmódja a ferences rend szellemiségét tükrözte, míg harcosként, fegyverrel a kezében, a pogányok ellen vívott csatákban is helytállt. A korabeli normák szerint, ha a helyzet úgy kívánta, akár életet is oltott, és ezt a középkori emberek elfogadták, mint a harc természetes velejáróját. Ne feledjük, hogy a török ellen folytatott harc jegyében hány magyar püspök vezette hadseregeit a védelmi küzdelmek során.

Rómától keletre, egy festői hegyvidéki falucskában, Capestranóban született egy jómódú nemesi család gyermekeként, akinek nevét a település adta. Fiatal éveit a perugiai egyetem jogi karán töltötte, ahol a neves jogtudós, Pietro de Ubaldis irányítása alatt tanulmányozta a jog tudományát. Eredményessége lehetővé tette, hogy bíróvá váljon, később pedig a nápolyi törvényszék elnökévé lépjen elő. Karrierje folytatásaként Perugia kormányzói székéig jutott. Azonban ebben az időszakban egy mély válság tört rá. 1412-ben a szomszédos tartomány központjának ura letartóztatta őt, és négy hosszú év börtönélet várta, amely alatt mindent át kellett gondolnia.

Ettől kezdve egészen haláláig vándorprédikátorként élte életét. Először az itáliai inkvizíciónak segédkezett, aztán pápai engedéllyel Flandriában és a Német-római Birodalomban tevékenykedett. Bejárta Csehországot és Lengyelországot is, és mindenütt a lelkiismeret-vizsgálat fontosságát, a bűnök megbánását, a vezeklést és a keresztény hitnek a Róma által hitelesnek tartott megélését hirdette.

Prédikációit latin nyelven hirdette, míg a hallgatóságának egy tolmács fordította szavait. Élete aszkéta szellemiségét tükrözte: gyalogolt és mezítláb járt, naponta csupán egyszer táplálkozott, alvásra csak ritkán szánt időt, és folyamatosan viselte az önsanyargató vezeklőövet.

Magyarországra 1455-ben érkezett, hogy a pogány török ellen folytatott harc keresztényi felelősségére figyelmeztesse az embereket. Fogadtatásáról kortársa, Giovanni di Tagliacozzo ferences szerzetes így számolt be: "Alig lépett be az ország területére, az egyházi öltözetbe bújt papság, a bíboros és a másik érsek, püspökök, apátok és más egyházi méltóságok siettek elé, kezükben ereklyékkel, sőt egyes helyeken még az oltáriszentséggel is. Mindkét nembeli nép égő fáklyákkal, gyertyákkal, lobogókkal és faágakkal köszöntötte őt, miközben a harangok ünnepélyes zúgása hallatszott. A legnagyobb tisztelettel, örömkönnyekkel és vidám énekszóval kísérték útját. Olyan hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy csak a szabad mezőkön és a legnagyobb termekben tudták fogadni őt."

Kapisztrán táborába nagyjából harmincezer keresztes gyűlt össze, főleg az Alföldről, hogy Hunyadi János hadaival karöltve küzdjenek a pogány török ellen. Az akkor már hetvenéves szerzetes is fegyvert fogott, és belevetette magát a harcba. Akik vissza akarták tartani, azoknak ezt kiáltotta: "Aki fél, meneküljön, én negyven évig szomjaztam, vártam és kerestem ezt az alkalmat!

1456. július 22-én Hunyadi János bátor várvédői és Kapisztrán János keresztes hadereje diadalmaskodtak a Nándorfehérvár falait ostromló Oszmán Birodalom erői felett. Ez a győzelem nemcsak a város védelmét biztosította, hanem a keresztény világ számára is jelképezte a bátorságot és az összefogást a hódítók ellen.

A nándorfehérvári csata után Kapisztrán János gyóntatta meg Hunyadi Jánost, és ő adta át neki az utolsó kenetet, amikor a hadvezér súlyos pestisbetegségben szenvedett. Két hónappal később a rettegett kór végül őt is elragadta. Betegágyán V. László király is tiszteletét tette, hogy utolsó útjára kísérje. Hunyadi Jánost a Szerém vármegyei Újlakon helyezték örök nyugalomra. Sajnos, sírját a mohácsi csatatér felé vonuló török csapatok meggyalázták, ezzel is megpecsételve a hős emlékét.

Kapisztrán János, akit 1622-ben boldoggá nyilvánítottak, 1690-ben pápai bullával emelkedett a szentek sorába, majd 1724-ben ünnepélyes keretek között avatták szentté. Ma ő a tábori lelkészek védőszentje, akit különleges tisztelettel és megbecsüléssel tartanak számon.