Két éve nem találkozott ilyen nehézséggel Marco Rossi.

Varga Barnabás sárga lapos eltiltása, valamint Sallai Roland kétmeccses büntetése új kihívások elé állítja Marco Rossi szövetségi kapitányt. A magyar labdarúgó-válogatott egyik kulcsfontosságú támadósora így jelentős csorbát szenved, hiszen a szombati Örményország ellen vívandó világbajnoki selejtezőn a trió kétharmada nem állhat rendelkezésre. Szoboszlai Dominik, aki Rossi véleménye szerint biztosan nem játszhat középső támadóként, új kérdéseket vet fel: ki vegye át Varga helyét? Milyen lehetőségeink vannak a keretben, ha a kapitány egy teljesen eltérő stílusú játékost szeretne bevetni, és hogyan tudunk alkalmazkodni a megszokott játékrendszerhez? Érdemes átgondolni, hogy a merítésből merítve milyen új támadási formációt tudnánk kialakítani, és mit hozhat ki a csapat a kreatívabb megközelítésekből.

Varga Barnabás sárga lapja, valamint Sallai Roland kétmeccses eltiltása miatt Marco Rossi szövetségi kapitány nem számíthat rájuk az örmények elleni, szombat esti hazai világbajnoki selejtezőn. Ez pedig azt jelenti, hogy a válogatott klasszikus támadótriójának kétharmada kiesik, így csapatkapitányként Szoboszlai Dominik marad az egyetlen bevethető játékos. Azonban ő sem mentes a kockázattól, hiszen egy újabb sárga lap miatt könnyen lehet, hogy a portugáliai mérkőzést is ki kell hagynia.

Mindez rendkívül nehéz helyzetet teremt, hiszen a sorsoláskor kötelező győzelemként elkönyvelt mérkőzésen kellene támadószellemben, egy kifejezetten defenzívnek érkező ellenfél védelmét gördülékeny, kreatív játékkal feltörve megnyerni. Nem véletlen, hogy a Portugália elleni szeptemberi mérkőzést követően (2-3) még Rossi is úgy fogalmazott: a mindig kritikus kommentelők és megmondó emberek tippjeit is várja, mégis miként kellene megoldani a kialakult helyzetet.

Ha valaki arra kér minket, hogy tegyünk valamit, amire nem szeretnénk igent mondani, fontos, hogy udvariasan, de határozottan közöljük a döntésünket. Íme néhány lehetséges megfogalmazás: 1. **Köszönetnyilvánítás**: „Nagyon köszönöm, hogy rám gondoltál, de sajnos most nem tudom vállalni ezt a feladatot.” 2. **Indoklás**: „Igazán értékelem a megkeresést, de jelenleg más kötelezettségeim vannak, amelyekre kell koncentrálnom.” 3. **Alternatíva felajánlása**: „Köszönöm a lehetőséget, de sajnos nem tudom elvállalni. Talán érdemes lenne megkérdezni [másik személy neve]-t, ő szívesen segíthet.” 4. **Határozott, de kedves visszautasítás**: „Nagyon örülök, hogy gondoltál rám, de sajnos most nem tudom teljesíteni a kérésedet.” 5. **Jövőbeli lehetőség**: „Köszönöm a megkeresést! Jelenleg nem tudom vállalni, de szívesen segítenék a jövőben.” Ezek a megközelítések segíthetnek abban, hogy a visszautasítás ne legyen bántó, és megőrizzük a jó kapcsolatokat.

Induljunk el egy kérdéssel, ami talán nem is annyira költői.

A válasz 2023 novembere. A Szófiában lejátszott Európa-bajnoki selejtezőmeccs napja. A találkozón kifejezetten szenvedett a magyar válogatott, noha a világranglistás helyezések alapján egyértelmű esélyesnek számított. A 90+7. percben egy szempontunkból igen szerencsés öngóllal sikerült végül begyűjtenünk azt a pontot, ami biztosította a részvételünket a 2024-es Európa-bajnokságon.

Készen állok a következő kérdésre! Mi az, amivel segíthetek?

Kik álltak a pályán Varga és Sallai helyett ezen a mérkőzésen?

A helyzet már nekünk sem volt annyira egyértelmű... Középcsatárként Ádám Martin kapott bizalmat, míg kicsit hátrébb, balról érkezett Csoboth Kevin, mindketten Rossi döntésének eredményeként. Az olasz-magyar szakvezető ezzel a lépéssel igyekezett két hasonló stílusú játékosra támaszkodni, anélkül, hogy jelentősen megbontotta volna az alaptaktikát, figyelembe véve a keret hiányosságait. Hogy mennyire bizonyult hatékonynak ez a megoldás? Erre konkrét válaszunk nincs, de a mérkőzés menete alapján talán úgy fogalmazhatunk, hogy - noha Ádám szerezte az első gólt - nem éppen a legideálisabb eredménnyel zárták a találkozót.

Bár a korábbi megoldás esetleg sikeresebbnek tűnhetett volna, mostanra mégis kizárt, hogy ezt válasszuk. Azóta Ádám, aki a görögországi élmények után most Paksra tér vissza, a sérüléséből lábadozik, míg Csoboth nyár végén végrehajtott klubváltása - ahol a svájci St. Gallen mezét a török újonc, a Genclerbirligi mezére cserélte - után próbálja visszanyerni formáját. A helyzetük pedig nemcsak a keretbe kerülésre volt kilátásuk, de a kezdőcsapatba kerülés szinte lehetetlen küldetésnek számított...

Rossi végül a támadóposztra Gruber Zsombort (FTC), Lukács Dánielt (Puskás Akadémia), Molnár Rajmundot (Pogon Szczecin) és Tóth Barnát (Paks) hívta meg. Ezen játékosok mellett opcióként figyelembe vehető az elmúlt évek válogatott mérkőzésein a támadósorban már megfordult Nagy Zsolt (Puskás) és Bolla Bendegúz (Rapid Wien) is. Az utóbbi esetében azonban a szárnyvédő szerepében betöltött kulcsszerepe, valamint a poszton szóba kerülő Loic Nego várható hátrébb történő bevetése miatt érdemes lehet őt kizárni az örmények ellen lehetséges kezdőből.

Fontos megemlíteni, hogy elméleti síkon Szoboszlai akár középcsatárként is megállná a helyét – tavaly a Liverpoolnál Arne Slot vezetőedző már próbálta ki őt ebben a szerepkörben bajnoki és kupamérkőzéseken is. Azonban Rossi a kerethirdetéskor világossá tette, hogy a labdakihozatalok során, valamint a pálya középső zónájában sokkal inkább szüksége van a kapitány képességeire és irányítására.

Az alábbiakban alaposan körüljárjuk, hogy a különböző labdarúgók milyen erősségekkel és gyengeségekkel bírnak a támadószekcióban. Megvizsgáljuk, milyen érvek támaszthatók alá egy-egy játékos bevetése mellett, valamint a Rossi által kidolgozott meccsterv függvényében két ésszerűnek tűnő összeállítást is bemutatunk. Az elemzésünk végén a Cube adataira építkezve, részletesen kifejtjük a választásaink mögött álló logikát.

Ha viszont nálunk lesz többet a labda, várhatóan tömörülő védelmet kell bontani - ilyenkor több beadás jöhet, megint csak hasznos lenne egy viszonylag nagyobb felépítésű támadó. Amilyen akár Ádám is volt a Nemzetek Ligája-meccseken: akinek nem kell olyan sokat futni, helyette viszont a tizenhatoson belül test a test elleni küzdelemben keményen helyt tud állni.

Mire van szükség egy támadás során? Az utóbbi időszakban Varga kifejezetten kreatív megoldásokkal rukkolt elő, hiszen több labdaérintést jegyzett a válogatottban, mint például Szalai Ádám korábban. Különösen figyelemre méltó, hogy a kapu előtt mutatott hatékonysága olyan szintre emelkedett, amelyet a válogatott csatárok között évtizedek óta nem láthattunk. Mégis, elsősorban célemberként (target man) funkcionál. Ha középcsatárként a Varga Barnabáséhoz leginkább hasonló típusú játékost keresünk, akinek a bevetése a legkevésbé igényel szerkezeti módosítást, a válasz egyértelmű: Tóth Barna.

Noha a Paks egyszeres válogatott centerének írországi bemutatkozása nem sikerült túl fényesen - a honi élvonalban egyik legnagyobb erősségének számító fejjátékát a legkevésbé sem tudta kamatoztatni, ötből öt fejpárbajt veszítve -, stílusa és 198 centiméteres magassága így is hasznossá teheti egy tömörülő védelemmel szemben. Ilyenkor ugyanis kiemelten fontos, hogy középen akár két védőt is lekössön az ember, illetve a szélről érkező labdákat valahogy meg tudja játszani, de legalább meg tudja tartani.

Tóth az előző NB I-es szezonban kiemelkedett a mezőnyből, hiszen a támadó légipárharcok terén ő rendelkezett a legjobb arányokkal. A lövéseinek mennyisége és minősége is figyelemre méltó volt, ami bizonyítja, hogy átlag felett teljesített a tizenhatoson belüli helyzetkihasználás terén, és sokszor tudott veszélyt teremteni a kapu előtt. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a várható gólmennyiség (xG) statisztikájában elmaradt a várttól: 18,2-es értékkel mindössze 12 gólt szerzett. Ez arra utal, hogy a döntései esetleg javulhatnának, és talán egy kis balszerencse is közrejátszott a gólok számának alakulásában.

A védekezés terén gyakran még fegyelmezettebbnek tűnik, hiszen rendszeresen visszatér a védekező pozícióba, több szerelést és labdaszerzést mutat fel, mint Varga Barnabás. Azonban fontos megjegyezni, hogy Pakson Bognár György más elvárásokat támaszt a csapatszintű védekezés kapcsán, mint ahogyan azt a Fradiban Robbie Keane csapata esetében látjuk, ahol a támadók sokkal inkább tehermentesítettek a védekezés során.

Maradva annál a teóriánál, hogy az örmények ellen alapvetően többet lesz várhatóan nálunk a labda, jelenthet némi könnyebbséget. Mivel várhatóan kevesebbet kell a labda ellen védekezni, kevesebb futásra is kényszerül majd a centerünk, így az esetleges fizikai felkészültségből fakadó különbségek - az NB I, illetve a nemzetközi kupaporond közti tempókülönbség, ami Vargát alapesetben jobban felkészíti a válogatott meccsekre - minimalizálódnak.

Ha Tóth Barna a középcsatár szerepét tölti be, akkor balszélen Nagy és Gruber remek választásnak bizonyulhat. Mindketten kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a beadások terén az NB I-ben, holott eredetileg ballábas játékosok, mégis ügyesen alkalmazzák mindkét lábukat átlövések és beívelések során. A felcsúti szélső előnyben van az összeszokottsága miatt (33 válogatott mérkőzés), valamint a pozíciója is kedvező, hiszen Gruber inkább jobbról, befelé húzódva és bal lábára cselezve próbálkozik. A ferencvárosi támadó mellett pedig az aktuális formája is figyelemre méltó, hiszen az elmúlt három hónapban hat gólt és három gólpasszt jegyzett.

Rossit ismerve mi inkább Nagyra tennénk a voksunkat kezdőjátékosként, míg Gruber csereként, a második félidőben lehet talán hasznosabb. Utóbbi játékos a támadósorban rugalmasabban bevethető, a pálya tengelyében a középpályára visszavonva, de hamis kilencesként, nagyobb területtel az ellenfél védelmi vonala mögött lendületből érkező csatárként is bevethető. Ráadásul az egy az egyekben is kiemelkedik, az NB I-ben eddig lejátszott mérkőzéseken 90 perces átlagra vetítve a legtöbb cselkísérlet (6,5/90 perc) és a második legtöbb sikeres csel fűződik a nevéhez a támadók közül (így is eszelősen magas, 93 százalékos a sikeres cseleinek aránya, persze viszonylag kis mintáról beszélünk, hiszen a jelenlegi kiírásból csak kilenc forduló ment le). Ez egy kissé fáradó, oxigénhiányos védelemmel szemben aranyat érhet a hajrában - akár a vezetést igyekszünk megszerezni, akár mondjuk egy második gólért támadunk az egyre többet kockáztató, egyre inkább kinyíló riválissal szemben.

Gruber fejjátéka kétségtelenül elmarad Varga teljesítményétől, hiszen támadóként csupán 33 százalékos sikerességgel bír. Ráadásul jellemzően a kapuval szemben szereti átvenni a labdát, és a tizenhat-tizennyolc méteres távolságból leadott lövései inkább az erősségei közé tartoznak, mintsem az öt és felesen belüli helyezkedése (átlagosan 19,8 méterről próbálkozik, és kísérletei 56 százalékban a kapu célfelületét találják el). Ennek ellenére, ha a csapat felállása megengedi, akár a pálya közepén is helyet kaphatna a kezdőben, de ehhez mindenképpen szerkezeti módosításokra lenne szükség. Amikor mindenki bevethető, Varga általában jóval előrébb helyezkedik, mint a Sallai, Szoboszlai duó. Ő klasszikus centerként működik, míg Sallai és Szoboszlai inkább a szélekből támadnak. Ifj. Bene Ferenc a németországi Európa-bajnokság előtt több Sportcast adásban is érthetően kifejtette, hogy ezek a játékosok "kétharmados" támadók a pályán elfoglalt pozíciójuk alapján.

A Fradi fiatal tehetsége, aki a magyar focisportban a hazai szabályok híján vélhetően már régóta az MTK keretének tagja lenne, hatékonyan mozog a pályán. Középcsatárként azonban a válogatott számára elveszítené a vertikális játék dinamikáját, és a beadások, mint taktikai lehetőség, szintén háttérbe szorulnának. Hasonló helyzetben van Lukács Dániel is, aki minimálisan magasabb (Gruber 1,80 méter, Lukács 1,82) ugyan, de mégsem tekinthető igazi célembernek. A Puskás Akadémián sokat fejlődött a helyzetkihasználás terén, ám ha az egész évet nézzük (tavaly ilyenkor még a Kecskemét labdarúgója volt), akkor az élvonalban az átlagos teljesítménye elmarad a kívánt szinttől, hiszen átlagosan minden nyolcadik próbálkozása végződik góllal.

Az NB I-ben a támadóharmadban végzett labdacipelései és a fegyelmezett visszazárásai képezik a legnagyobb erényeit. Statikus mutatói alapján, mint például a beadások (4,15/90 perc) és a büntetőterületen belülre juttatott labdák száma (5,87/90 perc), mindkettő átlag feletti teljesítményt mutat. Helyzetkialakítás terén is figyelemre méltó, hiszen 0,29/90 perc értékkel bír. Játékstílusa azonban különösen kedvez a szabad területek kihasználásának, és a labdaszerzések utáni gyors átmeneteknek. Nem meglepő tehát, hogy Hornyák Zsolt gyakran preferálja őt jobb oldali szélsőként Felcsúton. Ha a második félidő során a mérkőzést egy nyílt sisakos adok-kapok formájába terelik, vagy kontrákra építenek, az lehet a legoptimálisabb megoldás a stáb részéről.

Aki csak az NB I-es mérkőzések alapján alakítja véleményét, az meglepetten olvashatja az alábbiakat. Az aktuális keretben Molnár Rajmund és Tóth Barna emelkedik ki klasszikus kilences pozícióban. Bár Molnár a nyáron a lengyel Pogonéra igazolt, és itthon leginkább balszélsőként mutatkozott be, a lengyel klubnál középcsatárként terveznek vele, ami nem véletlen. Az átigazolás után a Nemzeti Sportnak nyilatkozva osztotta meg gondolatait a helyzetről:

Mindig is úgy éreztem, hogy a középcsatár szerepe az igazi otthonom a pályán. Az MTK színeiben is ezen a poszton vágtam neki a karrieremnek, és csak a sérülésem után, a rehabilitáció során tapasztaltam meg, milyen érzés a bal szélen játszani. A posztváltás végül jól sült el, de igazán örülök, hogy most ismét kilencesként bizonyíthatok, hiszen itt érzem magam a legjobban.

A támadó légipárharcokban az előző idény során kiemelkedő teljesítményt nyújtott, hiszen a statisztikái alapján 47,6%-os arányt ért el a posztján. Érdemes megjegyezni, hogy bár a szélről játszva nem ez volt a fő feladata, mégis figyelemre méltó, hogy ilyen eredményt tudott felmutatni. Ez a képesség pedig kulcsfontosságú lehet, hiszen várhatóan kezdőcsatárként nagy szükség lesz rá a csapat sikereihez.

Szabó Levente a 2. Bundesligában kiemelkedő teljesítményt nyújtott, így kicsit meglepő, hogy ezúttal sem kapott helyet a keretben. Ugyanakkor a jövőre nézve ő még mindig lehet Varga Barnabás alternatívája, sőt, akár váltótársa is.

Németh András néhány évvel ezelőtt igazi csodagyereknek számított, a válogatott középtámadó posztjának egyik legnagyobb reménységeként emlegettük. Hasonlóan ígéretesen indult ifjabb Lisztes Krisztián pályafutása is, aki szintén feltűnően robbant be a köztudatba, és alig néhány éven belül a válogatott támadósorának meghatározó figurájává válhatott volna. Az ideális forgatókönyv szerint mindkettejüknek a keretben kellett volna szerepelnie, így a mostani hiányzókat is könnyedén pótolhattuk volna. Sajnos azonban egyikük pályafutása sem követte azt az ígéretes ívet, amelyet egykoriban sokan jósoltak számukra.

A rendelkezésre álló információk és játékosprofilok alapján a legvalószínűbb kezdőcsapat egy kapus és védelem előtt így alakulhat: Bolla, Schafer, Tóth A., Kerkez - Szoboszlai, Nagy Zs. - Tóth B. Ha Rossi úgy dönt, hogy jobban alkalmazkodik a keret jelenlegi erősségeihez, és esetleg eltér a megszokott felállástól - hiszen a magyar kispadon már többször is volt erre példa kényszerhelyzet miatt -, akkor a Bolla, Schafer, Tóth A., Kerkez - Szoboszlai, Lukács, Gruber kombinációra szavaznánk. Ez a felállás rengeteg egy az egy elleni szituációt generálhat, ami Szoboszlai kreativitásával párosulva ígéretes pontrúgásokhoz vezethet a tizenhatos környékéről.

A kihívás nyilvánvaló, de ahogyan Tóth Balázs, a válogatott kapusa is hangsúlyozta: nincs jelentősége a módszernek, a lényeg, hogy Örményországot mindenképpen le kell győznünk, ha valóban szeretnénk valóra váltani világbajnoki álmainkat.

Ez a cikk a Cube futballanalitikai elemzőszoftver által szolgáltatott adatokra épül. Ha érdeklik a hasonló témák, ne habozzon követni a Stationt és a Cube-ot a legfrissebb tartalmakért!