Olivért két hosszú év után végre hazaengedték a kórházból.

Két év kezelés után Olivér hazatérhetett, hogy otthon fejezze be az iskolát

A kolozsvári születésű fiú már egészen babakorától küzdött a betegségével: először Miskolcon vizsgálták, majd Budapestre került, ám a sok konzultáció és vizsgálat végül szörnyű eredményt hozott, olyat, amivel egyetlen szülő sem szeretne soha szembesülni. Kiderült, hogy a vesetágulata súlyosbodott, sőt, a betegsége már a máját is tönkretette. Mintha ítéletet mondtak volna, úgy hathatott a szülők számára a kijelentés: Olivérnek vese- és májátültetésre van szüksége.

Odahaza, Romániában sajnos egyetlen orvos sem vállalkozott a műtét elvégzésére. A szakemberek kifejtették, hogy nem érzik magukat elég felkészültnek egy ilyen összetett beavatkozásra, és nyíltan jelezték, hogy a kisfiú állapotát tragikusnak tartják, sőt, azt is mondták, hogy szerintük jó, ha még egy évet él. A család azonban nem adta fel, és kitartó keresés után végül eljutottak egy lyon-i kórházhoz, ahol végre megtörténhetett a rég vágyott operáció, szinte napra pontosan két évvel ezelőtt, 2023. június 18-án. Ez a beavatkozás azonban csupán az első lépés volt a gyógyulás felé, amelyet számos nehézség kísért: fertőzések és egyéb betegségek lassították a felépülés folyamatát, a gyermek pedig a mai napig rendszeres orvosi kezelésekre szorul.

Két év teltek el azóta, hogy Olivér otthonától távol élt, de most, végre, édesanyja társaságában visszatérhetett. Az orvosok zöld utat adtak neki, így a tanév végéig újra részt vehet az iskolai életben.

- Május 21-én végre hazaérkeztünk - mesélte boldogan a kisfiú édesanyja, Boros Lídia. - Egy hónap szünetet kaptunk, és máris útra kelünk Lyonba, mert a kezeléseket folytatnunk kell.

Olivér egészségi állapota egy váratlan kórokozó támadása miatt vált kritikus helyzetűvé, ami szükségessé tette, hogy biopsziás mintát vegyenek a veséjéből. A kihívást egy olyan vírus jelenti, amely a legtöbb ember szervezetében jelen van, de Olivér esetében a kilökődésgátló gyógyszerek hatására a vírus szaporodásra kapott lehetőséget. Ennek következtében le kellett állítani a gyógyszerek szedését, ami viszont azt eredményezi, hogy a szervezete elkezdett antitesteket termelni a beültetett vesével szemben.

Az elmúlt egy hónap azonban végre úgy telhetett el, hogy Olivérnek nem csak a betegséggel és a kórházzal kellett foglalkoznia, hanem visszakaphatott egy darabot az igazi életéből. Iskolába járhatott, és olyan problémák foglalkoztatták leginkább, mint a korabeli kisfiúkat.

- Talán ő az egyetlen, aki az osztályából igazán élvezi az iskolát - mesélte a fiú édesanyja, akinek emiatt extra feladatokkal is szembe kellett néznie. Kétóránként ő is bemegy az iskolába, hogy katéterezhesse a kisfiát. Olivért azonban jelenleg sokkal inkább foglalkoztatja, hogy szeptembertől ötödikes lesz, és kissé aggódik a német nyelv miatt, hiszen azt még nem tanulták. Míg mások talán szívesen kapnának különleges bánásmódot, Olivér élvezi, hogy a tanár nem tesz kivételezést vele. Valójában panaszra sincs oka, hiszen a pedagógusuk rendkívül türelmes. Ugyanakkor Olivér nem szeret a jövőre gondolni; nem töpreng azon, mi vár rá felnőttként, hiszen tisztában van azzal, hogy az egészsége még törékeny. Inkább a jelenre összpontosít, és próbálja kiélvezni a mindennapokat.

A közeli jövő új kihívásokat és lehetőségeket tartogat számukra, hiszen a franciaországi visszatérés nem csupán a hazaérkezést jelenti, hanem a kórházi kezelések folytatását is. Lídia azonban optimista, és megjegyzi, hogy ha minden a tervek szerint alakul, ősszel végre hazatérhetnek.