Kint a víz szélén...

Óriási erőfeszítéssel igyekszik újjáéledni a Katrina hurrikán pusztításából New Orleans - tapasztalta munkatársunk a helyszínen -, ám a város nagy része még mindig romokban hever. A régi lakosság exodusa és az új, főleg spanyol ajkú munkaerő beáramlása átformálhatja a város arcát. Helyszíni riportunk a HVG 2006. május 6-i számában jelent meg.

A repülőgép ablakából először a kék foltok tűnnek fel a New Orleansba érkező utas számára: ezek a fóliák, amelyek számos családi ház "sebeit" takarják, elrejtve a Katrina hurrikán okozta pusztítás nyomait. Ez a vihar Louisiana és Mississippi államokban 100 millió tonnányi romot hagyott maga után, és a tetőkön látható sérülések emlékeztetnek arra, milyen hatalmas károkat okozott. A légi kísérő, aki a leszállás során a megszokott udvariasság helyett köszönetet mond mindazoknak, akik látogatóba érkeztek, és üdvözli azokat, akik végre hazatérnek, szavakkal is érzékelteti a helyzet súlyosságát és a közösség összetartását.

A köszönet érthető, hiszen nyolc hónappal a példátlan kataklizma után New Orleans lételeme, az idegenforgalom révén próbál kigyógyulni a mély sokkból. A múlt hét végén kezdődött dzsesszfesztivál nem egyszerűen a 37. volt a sorban, hanem az a rendezvény, amelytől az újjáéledés kezdetét várják. A hagyományos télzáró Mardi Gras karnevál az idén a megszokottnál kevésbé látványosra sikeredett, ám a tavasz beköszöntével egyre nagyobb számban tértek vissza a turisták. A szállodák telítettsége a dzsesszfesztiválra újra elérte a 90 százalékot - mondta el a HVG helyszínen járt munkatársának Andrea Thornton, a New Orleans idegenforgalmi központjának számító francia negyed egyik legpatinásabb hotelje, a Monteleone marketingigazgatója.

A francia negyed valódi értelemben vett sziget a pusztulás tengerében, ahol a természet erejével szemben az emberi szellem még mindig megállja a helyét. New Orleans legmagasabb pontja, amely a tengerszint alatt fekszik, megmenekült a Mexikói-öböl, a Mississippi és a Pontchartrain-tó áradatától, így a város területének jelentős részét elöntő víz itt nem tett kárt. Az épületek sérüléseit nagyrészt helyreállították, de sok helyi étterem, bolt és szálloda még zárva tart. A Jackson tér, ahol tavaly ősszel George W. Bush amerikai elnök első beszédét mondta a katasztrófát követően, egyelőre csendes, még nem tértek vissza ide az alkalmi árusok és zenészek. Ezzel szemben a Bourbon Street, a negyed szívverése, már újra pezseg; esténként sör és hurrikánkoktél folydogál a poharakban, dzsessz és blues zene tölti meg a nyitott ajtajú kocsmák terét. Hamarosan újra megnyitja kapuit a város ikonikus akváriuma is, ahol a halak szinte mindegyikét pótolni kellett az áramszünet következtében kialakult életveszélyes helyzet miatt. Az élet, bár megpróbáltatásokkal teli, újra kezd magához térni a francia negyedben.

Az újraéledő város katasztrófától sebzett arcának bemutatására utazási irodák "Katrina-utakat" hirdetnek. Az elnéptelenedett városrészek és az áttört gátak látványába hajóról, elsötétített ablakú limuzinokból, magánautókból és 25-35 dolláros órabérben dolgozó taxikból is beleborzonghatnak, akik befizetnek erre a sajátos városnézésre. Egy ilyen út még azok számára is sokkoló, akik a hírekből és a tévétudósításokból követték az eseményeket. A francia és az üzleti negyedet övező kerületek többsége valóságos szellemváros, lakóik Texas, Mississippi és Alabama államokba vagy még északabbra menekültek, csak lassan szállingóznak vissza.

A sérült házak mindegyikére egy hatalmas X-et festettek, a jel szárai közé pedig beírták, melyik mentőegység mikor hatolt be az épületbe, és ott hány áldozatot talált. Az USA-ban amúgy is kedvelt faszerkezetes építkezés a déli államokban még elterjedtebb, ezért sok épület a hurrikán, majd az árvíz nyomása alatt teljesen összeroppant. Akad, ahol csak az utcafront tűnt el, és látni, ahogyan a fotel és az állólámpa még a helyén van. A katasztrófa a legszegényebb negyedek egy részét a földdel tette ugyan egyenlővé, de nem kímélte a Pontchartrain-tó környékének gazdagabb vidékét sem, ahol több ház felhajtóján még ott a pánikszerű menekülés nyomán gazdátlanul maradt második családi autó.

A gépkocsik többségét megpróbálták összegyűjteni, New Orleansban számos helyszínen, az emeletes autópálya-csomópontok alatt vagy az utakat elválasztó zöld területeken, tucatjával állnak egymás hegyére halmozva az árvíz által sújtott, összetört járművek. Az elhagyatott utcákon hulladékgyűjtők platós teherautókkal gyűjtik be a még használható hűtőgépeket és egyéb háztartási eszközöket. Más helyeken az Egyesült Államok különböző szegleteiből érkezett önkéntesek takarítják a romokat, és fertőtlenítik azokat a házakat, amelyeket még lakhatónak tartanak. Vannak, akik csupán azért utaznak ide, hogy fogyasztanak – mint például egy kaliforniai házaspár, akik floridai körutazásukat New Orleans felfedezésére cserélték –, ezzel is hozzájárulva a város mielőbbi újjáépítéséhez.

Az újjáépítést nehezítő munkaerőhiány komoly kihívás elé állítja a régiót, hiszen a megfelelő szakemberekből korántsem áll rendelkezésre elegendő. Andrea Thornton, a HVG-nek nyilatkozva, kifejtette, hogy azok, akik munkát vállalnának a környéken, gyakran lakhatási problémákkal küzdenek. A szövetségi kormány által felajánlott mobil otthonok szállítása hosszú huzavonát követően zajlott, de ezek a lakóegységek a legkisebb trópusi viharokat sem bírják ki, és élettartamuk csupán 12-18 hónapra van tervezve. A munkaerőhiány következményei már a Louis Armstrong repülőtér működésében is megmutatkoznak, hiszen így is csak 60%-os kapacitással tudják üzemeltetni. A helyi szállodák a megszokott órabérhez képest 2 dollárral emelt összegekkel próbálnak új munkatársakat toborozni, míg a McDonald's és a Wendy's gyorséttermek a potenciális jelentkezők számára 250 dolláros "aláírási prémiumot" ajánlanak. A helyzet tehát sürgető, és a megoldások keresése elengedhetetlenné vált.

Akadozik a szövetségi segítségnyújtás folyósítása is. A múlt héten, a katasztrófa óta immár tizenegyedszer látogatta meg a várost Bush elnök, aki minden lehetőséget megragad, hogy valahogy feltornázza mélybe süllyedt népszerűségét. Most ígéretet tett a pénzátutalás felgyorsítására. A segélyezés zökkenőit egyébként a hírek szerint a polgármester, Ray Nagin és a szövetségi, valamint állami kormányzat közötti összhang hiánya is akadályozta. Sokan abban bíznak, hogy a közelgő polgármester-választás május 20-ai második fordulójában Mitch Landrieu, Luisiana állam jelenlegi kormányzóhelyettese, aki Naginből kiábrándult afroamerikai szavazók támogatását is élvezi, megelőzi Nagint.

Bárki lesz is az új polgármester, szembe kell néznie azzal, hogy New Orleans esetleg most sem lesz felkészülve a júniusban kezdődő hurrikánszezonban egy "újabb Katrinára". A jelenlegi elképzelések szerint ugyanis a gátakat 3-as erősségű hurrikánra építik vissza, amilyenek a katasztrófa előtt is voltak. Az ingatlanfejlesztőket azonban nem zavarják sem az efféle aggodalmak, sem a romok. Lázasan vásárolják föl a katasztrófa sújtotta területek értékesebb részeit, ahová új lakónegyedeket terveznek - osztotta meg értesülését a HVG-vel Beverly Gianna, a New Orleans-i idegenforgalmi hivatal volt igazgatóhelyettese. Ő egyébként derűlátó, és úgy véli, a város most új erőre kap, igaz, karaktere alaposan megváltozhat. Miközben ugyanis egy felmérés szerint előfordulhat, hogy az afroamerikaiak jó része nem tér vissza, a munkahelyek vonzására elindult a spanyol ajkúak - főleg mexikóiak - beáramlása. Ami ha nem formálja is át teljesen a történelmére sokat adó kikötővárost, új színt vihet annak afrikai, amerikai és kreol gyökerű kultúrájába.