Állóháború és halálgyárak: Az első világháború sötét titkai, amelyeket az iskolák nem tanítanak Az első világháború, amely 1914-től 1918-ig tartott, nem csupán a nagyhatalmak harcáról szólt, hanem egy olyan emberi tragédiáról is, amelynek mélységei gyakr

1914. július 28-án, csupán egy hónappal azt követően, hogy a szarajevói merénylet, mint a háború kiváltó oka, bekövetkezett, az Osztrák-Magyar Monarchia hadüzenetet intézett Szerbiához. Ezzel hivatalosan is elindult az első világháború, amely a következő négy évben a világ történetében példa nélküli, súlyos fegyveres összecsapásokat hozott.
Több mint 70 millió katona vett részt a harcokban, és a haditechnika fejlődése olyan mértékű pusztítást eredményezett, amire addig még nem volt példa. A háború nem csupán a politikai térképet alakította át, hanem mélyreható társadalmi és technológiai átalakulások sorát is elindította. Az alábbiakban bemutatunk néhány olyan kiemelkedő helyszínt és eseményt, amelyek jól tükrözik az első világháború sajátos jellemzőit, borzalmait és tartós hatásait.
1914 augusztusában zajlott a híres Tannenbergi csata, ahol a német hadsereg kiemelkedő győzelmet aratott az orosz csapatok felett. Az orosz támadás, amelyet súlyos koordinációs hibák jellemeztek, tragikus következményekkel járt: több tízezer orosz katona vesztette életét, míg 92.000-en hadifogságba estek. E győzelem nem csupán katonai szempontból volt jelentős, hanem a német propaganda számára is hatalmas morális diadalt jelentett.
A belgiumi Ypres városának közelében, 1915 tavaszán, a német hadsereg történelmi jelentőségű lépésre szánta el magát: nagyszabású vegyi támadást indítottak, amely során klórgázt használtak az ellenséges vonalak ellen. A gáz támadásra a frontvonalban álló katonák felkészületlenül reagáltak, és sokan közülük szörnyű szenvedés árán, megfulladtak. Idővel a még halálosabb mustárgáz is terítékre került, amely nem csupán súlyos égési sérüléseket okozott, hanem belső szervi károsodásokat is eredményezett. E fegyverek alkalmazása globális vitákat gerjesztett, amelyek a hadijog és az etikai normák határait feszegették.
A második ypres-i csata során alkalmazott klórgáz, amelyet a hadvezetés rendkívül hatékonynak ítélt, nem más, mint Fritz Haber munkájának eredménye. Érdekesség, hogy ugyanaz a német tudós volt az, aki hozzájárult az első gázálarcok kifejlesztéséhez is.
A Verdun melletti csata 1916 februárjában kezdődött, és közel tíz hónapig tartott. A németek célja az volt, hogy a francia hadsereget fokozatosan kivéreztessék. A frontvonal mindössze néhány kilométeren mozgott előre-hátra, miközben a becslések szerint több mint 700.000 katona halt meg, sebesült meg vagy tűnt el. A harctér a mai napig szennyezett nehézfémekkel, és rendszeresen kerülnek elő fel nem robbant lövedékek, valamint emberi maradványok.