Már nem tanúja a legutolsó tévés fellépésének a villanyszerelőből lett kabarésztár, aki 72 éves korában távozott az élők sorából. Egy fantasztikus tehetségű magyar színész búcsúzott el tőlünk, akinek emléke örökre megmarad a szívünkben.

Megrázó, de megtalálhatták Madeleine McCannt. Rettenetes, amire a rendőrök bukkantak

Kazal László neve hallatán sokakban azonnal felvillan egy jókedvű nevetés emléke. Azonban a sziporkázó humor mögött egy nem mindennapi életút rejlik. Még fiatalon, alig az iskolapadot koptatva, tragikus módon elveszítette édesapját, aki a nagy háború áldozataként hunyt el. Édesanyja, aki egy szerény vendéglőből próbálta megkeresni a mindennapi betevőt, igyekezett eltartani őt és testvérét, Gábort, miközben a nehézségek ellenére is megpróbálta megőrizni a család boldogságát.

Kazal mindig is nyíltan vállalta, hogy a tanulás nem az ő erőssége. Egy év végén tizenkét tantárgyból is megbukott, csupán az ének és a torna volt az a két tantárgy, amiben sikerült teljesítenie. Még alsós korában is megfogalmazta tanárának a javaslatát, miszerint a matematika helyett sokkal szívesebben vizsgázna pecázásból. Véleménye szerint ez minden gyereknek boldogabbá tenné az iskolai élményeit.

Az iskola félbeszakadt, így korán nekilátott a munkának. Újságot hordott, mint egy kis futár, majd a Gellért Szállóban borospoharakat kínált a vendégeknek. Ám nem sokáig maradhatott ott: szellemes megjegyzéseivel sikerült felingerelnie a főpincért, aki végül egy pofonnal és egy határozott elbocsátással zárta le a közös munkájukat.

A Magyar Rádió 1-es stúdiójában készült Baróti Géza és Garai Tamás által megálmodott Joe bácsi című zenés rádiójáték felvétele. A darabban Sennyei Vera, Kazal László és Kiss Manyi tehetséges színművészek varázsolják életre a karaktereket. A felvétel 1961-ben készült, és a fotó a Fortepan gyűjteményéből származik, készítette: Szalay Zoltán.

Később a színház varázsa elragadta, ám a megszerzett tapasztalat nem hozott elég megélhetést. Egyik nap a mikrofon előtt állva énekelte a legszebb dalokat, másnap pedig dobverőkkel teremtett ritmusokat. Volt olyan időszak is, amikor nyakkendőket készített, sőt, még villanyszereléssel is próbálkozott, hogy biztosítsa a megélhetését. Az Angol Park színpadán is fellépett, csupán napi tíz pengőért, de a színpad fénye mindig is vonzotta.

Egy esőcseppekkel teli napon érkezett el az ő életének a sorsfordító pillanata. A tomboló vihar következtében a nézőtér teljesen kiürült, így unaloműzés gyanánt elkezdte viccesen utánozni a nagy népszerűségnek örvendő kabaréénekesnőt, Türk Bertát. Az általa előadott paródia olyan fergeteges sikert aratott, hogy másnap már egy valódi közönség előtt kellett megmutatnia tehetségét.

A második világháború idején nem csatlakozott a sereghez - apja tragikus sorsa is befolyásolhatta ebben. Egy budai lakásban bujkált, mert jól tudta, ha elfogják, az élete is veszélybe kerülhet.

A háború végeztével végre elérkezett a boldogság pillanata. A Vidám Színpad nézői szinte megszállottan imádták őt – sokan kifejezetten az ő fellépései miatt váltottak jegyet az előadásokra. Komikusként és énekesként egyaránt ragyogott a színpadon, mindig képes volt mosolyt varázsolni az emberek arcára.

Kazal büszkén szemlélte az életét, amit saját keze munkájával épített fel. Szenvedélyesen vonzódtak hozzá a csodás autók, és szinte minden alkalommal új járművet választott magának. Kiváló sofőr hírében állt, akit a barátai is elismeréssel öveztek. A KRESZ szabályait olyan magabiztossággal tudta, mint egy zeneművet, és szívesen mesélt arról, hogy milyen fontosnak tartja a közlekedés biztonságát.

A pohár jóféle bor sosem hiányzott az asztaláról, sőt, egy időben maga is foglalkozott borászattal. A horgászat iránti vonzalma megmaradt egész életén át - a legemlékezetesebb "fogása" pedig egy lyukas talpú cipő formájú csuka volt, legalábbis a saját elmondása szerint.

Két alkalommal állt oltár elé, de csak az első házasságából született gyermeke, Kinga. Második felesége Balogh Erzsi volt, aki szintén a kabaré világában mozgott otthonosan.

Idős korában gyakran megosztotta azt a szívszorító emléket, amikor Salamon Béla, súlyos betegségétől sújtva, utolsó alkalommal lépett a színpadra, hogy életre keltse a szerepét, amelyet Kazalnak adott át. Aznap este titokban elhagyta a kórházat, és a színpadon varázsolta el a közönséget, majd csendesen visszatért a kórtermébe – és az éjszaka folyamán, mint egy hősies szellem, távozott az élők sorából.

1983-ban egy televíziós műsor keretein belül emlékezett meg erről a szívszorító eseményről. A felvétel éppen akkor került adásba, amikor már Kazal László búcsúztatásának előkészületei zajlottak. 72 éves korában, békés környezetben, otthonában távozott az élők sorából.

Kazal László öröksége ma is elevenen él bennünk. Akik valaha hallották a különleges hangját, soha nem feledik el azt a varázslatos játékosságot, amellyel a közönség szívébe lopta magát. Stílusa páratlan, és generációkat képes volt megnevettetni. Egy olyan művész volt ő, aki nevetésével örök emléket hagyott a magyar színjátszás történetében, és maradandó nyomot vésett a lelkekbe.