Margócsy István felfedte, hogy szerinte melyik Kemény István művének tartalma a legkevésbé erős.

Az ÉS-kvartett legfrissebb eseményén Kemény István Lovag Dulcinea című művét alaposan elemezték. A rendezvényen részt vevő irodalomkritikusok, köztük Károlyi Csaba, Margócsy István, Visy Beatrix és Márjánovics Diána, kedvező értékeléseket adtak a kötetnek, ám mindannyian egyetértettek abban, hogy sajnos nem található benne igazán kiemelkedő vers.

"Bajban vagyok, mert szerintem messze ez Kemény István leggyengébb verseskötete, amit eddig produkált" - ezzel kezdte Margócsy István irodalomkritikus mondandóját a legutóbbi ÉS-kvartetten, amelyen Károlyi Csaba, az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettesének moderálásával, valamint Visy Beatrix és Márjánovics Diána irodalomkritikusokkal együtt a költő legújabb verseskötetét, a Lovag Dulcineát vették górcső alá.

Kemény István legújabb művében újragondolja a klasszikus Cervantes-regényt, egy izgalmas történetet teremtve, amelyben egy kóbor lovaggá avanzsáló lány és hű krónikása kalandjai bontakoznak ki. A „Lovag Dulcinea – Don Quijote-variációk” című verses regény tavaly jelent meg a Magvető Kiadó jóvoltából. A fülszöveg alapján, míg négy évszázaddal ezelőtt Don Quijote egy éppen racionálissá formálódó világban próbálta megélni lovagi álmát, és ennek során gúny, nevetés és erőszak kísérte lépteit, addig Lovag Dulcinea egy olyan világban létezik, ahol a szerepek drámaian megfordultak.

Károlyi Csaba, a szokásos módon, ezúttal is arra kérte az évadban részt vevő szakértőket, hogy értékeljék a művet egytől tízig terjedő skálán, és indokolják meg választásukat. A budapesti Írók Boltjában rendezett esemény során Visy Beatrix kilenc pontot, Márjánovics Diána és Károlyi Csaba mindketten nyolcat, míg Margócsy István hét pontot osztott ki. Károlyi megjegyezte, hogy a 32 összegyűjtött pont különösen magasnak számít. A közönség is aktívan részt vett a játékban, így a végeredmény átlagosan nyolc pontot mutatott.

Margócsy István hét pontot ítélt oda, figyelembe véve olyan szempontokat, amelyek véleménye szerint nem mindig követik a megszokott szabályokat. Különösen megemlítette, hogy a kötetben fellelhető körülbelül 20-25 vers között találhatóak olyanok, amelyek, ha Kemény kiadna belőlük egy kis füzetet, akkor szívesen adnának nyolc pontot az alkotásra.

Visy Beatrix lelkesen merült el a kötet lapjaiban, gyakran felnevetett, és igazán átélte a versek sodrását. Leginkább azonban a könyv koncepciója, Dulcinea karaktere és a megálmodott világ varázsolta el őt.

Remek ötlet volt Don Quijote anakronisztikus karakterét, kifordított világát, humorát, paródiáját megfordítani, és szerepcserével Lovag Dulcinea női figuráját megalkotni, akit a kortárs, globális világunkba helyezett el

- fogalmazott Visy, aki a könyv érdemei közé sorolta, hogy a versek nyelvezete hatalmas szabadságfokkal működik - tele van a szerző humorával, iróniájával. "A Kemény életműben vannak kiemelkedő művek, de ebben a kötetben kevés található. Ebből a szempontból nem ez a legerősebb könyve, ebben az esetben inkább a koncepció az, ami díjazható." Károlyi Csaba egyetértett Visy Beatrixszel.

Ez a kötet figyelemre méltó, hiszen a koncepciója és a felépítése rendkívül meggyőző. Ugyanakkor az igazán monumentalitást sugalló versek száma elmarad a megszokottól, és talán kevesebb olyan darabot találunk benne, amelyek maradandó hatást gyakorolnának ránk.

Az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese megjegyezte, hogy Kemény korábbi, Nílus című kötetét nyolc ponttal értékelte egy ÉS-kvartett keretein belül, hangsúlyozva, hogy az műben legalább öt jelentős költemény található. Kiemelte, hogy a legfrissebb munkából talán A demencia társadalma lenne az, amit különösen érdemes megemlíteni, de személy szerint inkább a mű erőteljesen megkomponált struktúráját értékeli, amely lehetővé teszi, hogy a látszólag egyszerű vagy primitív szövegek is hatékonyan működjenek.

Márjánovics Diána véleménye szerint a Don Quijote egy olyan korszakos alkotás, amely minden időszakban képes hatást gyakorolni, de még nem tudja, hogy Kemény István műve is hasonló utat fog-e bejárni. Néhány ciklusát és versét fajsúlyosnak tartja, különösen figyelemre méltónak találva, ahogyan Lovag Dulcineát egy elegáns gesztussal kiemeli az alaptörténetből, ezzel élettörténetet, karaktert és mélységet adva neki. Diána úgy érzi, hogy ez a részlet a kötet legfőbb újítása, amelyet Kemény István ügyesen, bár nem mindig teljes átéléssel valósít meg a mű során.

Margócsy, Don Quijote-tól eltekintve, úgy közelítette meg ezt a kötetet, mint egy idős költő belső vívódásait tükröző önvallomást, aki válsághelyzetben találja magát. Meggyőződése, hogy a versek között folyamatosan felfedezhetőek olyan tendenciák és gesztusok, amelyek arra utalnak, hogy a költőnek szükséges lenne továbblépnie, valami újat és mélyebbet kellene kínálnia, ami messze túlmutat a korábban bemutatottakon.

Az idős költő efféle önvallomását nagyra becsültem

- fogalmazott Margócsy István, aki Lovag Dulcinea történetét azonban nem tudta elfogadni, mert semmit sem ért belőle.

Don Quijote nem a levegőben lebegő eszmékért vívta csatáit, hanem a szélmalmok ellen küzdött, ahogyan Lovag Dulcinea iránti szenvedélye is homályban maradt, hiszen az ő története csupán a fantázia szövevényében bontakozik ki.

- jegyezte meg Margócsy, akinek fogalma sincs, hogy a főhős miért mászkál össze-vissza, és erről neki miért Kemény István jut eszébe. "Ez volt a legárulkodóbb, hogy itt nem Dulcineáról, hanem végig Keményről van szó. Erre rájöttünk, rendben, de szerencsésebb lett volna, hogy ezt maga a költő magyarázza el nekem, és nem a kritikus" - tette hozzá.

Visy Beatrix úgy fogalmazott, hogy a kötet súlyos jelentőséggel bír, mivel egy globális társadalomkritikát tár elénk. A szerző a jelenlegi világot válságkorszaknak tekinti, és a szövegben megjelenő poétikai elemekkel próbál reflektálni a körülöttünk zajló, aggasztó eseményekre. Ezzel szemben Margócsy eltérő nézőpontot képvisel: ő nem találta meg a társadalomra vonatkozó mélyebb összefüggéseket a könyvben, ám azt elismeri, hogy számos aktuális problémát sikerrel ábrázol.

A szöveg tele van ellentmondásokkal: feminista gondolkodók és hatalmas császárok, a pokol mélységei és a menny magasságai keverednek, de mindezek között hiányzik a logikai összefüggés. Az a gesztus, hogy valaki szembeszáll ezzel a káoszsal, mintha nem lenne több, mint üres szavak sora. Bár sok lovagot legyőz, a hős nem emlékszik arra, hogyan is érte el mindezt – a győzelmek mögött rejlő stratégiák és taktikák eltűnnek a homályban.

Károlyi Csaba véleménye szerint számos érdekes kérdés merülhet fel a költői mű kapcsán. Különösen érdekes az a téma, hogy mennyire tekinthető ez a líra az öregkor szavainak, és hogy miként befolyásolja a kultusz alakulását. Emellett felmerül a kérdés, hogy milyen globális állapotokat tükröz a költő üzenete. Károlyi azért is adta a műnek a nyolc pontot, mert nagyra értékeli a regényeket, és a Lovag Dulcineát nem csupán lírai alkotásként, hanem regényként is olvasta, amely véleménye szerint így is teljes mértékben megállja a helyét.