Érezzük a jövő aranyának elvesztését: a terméskiesés, az infláció és az elvándorlás mind olyan tényezők, amelyek árnyékot vetnek a közeljövőre.

Az Index cikksorozatot indít a klímaváltozás vizeinkre gyakorolt hatásairól, a vízhiány, az aszály, valamint a vízgazdálkodás szempontjait figyelembe véve. Társadalmi kulcskérdés a vízkészletek megfelelő szempontok mentén történő kezelése, a kellő vízgazdálkodási stratégia kialakítása. Végrehajtásához azonban a piaci szereplők, szakemberek, kutatóközpontok összefogása mellett politikai akarat is szükséges. Az első részben az "alapoknak" járunk utána, vagyis miként jutottunk el oda, hogy a klímaváltozás hatására a Föld eddig "kifogyhatatlannak" hitt vízkészlete veszélyben lehet, valamint hogy a víz valóban olyan értékes kinccsé válhat-e, mint az olaj vagy az arany?

A globális felmelegedés hatásait nap mint nap tapasztaljuk bőrünkön. A hőhullámok fokozódása mellett a vízkörforgás felgyorsul, ami kiszámíthatatlanná válik; e folyamat következményeként egyszerre küzdünk a túlzott vízkínálat és a vízhiány problémáival. Az erősebb esőzések és a súlyos, tartós aszályok egyaránt megjelennek. „Ez a kettősség sürgeti a vízgazdálkodás radikális megújítását, ahol a régi módszerek már nem elegendőek. Szükség van egy új szemlélet kialakítására” – hangsúlyozták az Index érdeklődésére a Másfélfok „klímahírügynökség” szakértői, akik e témában több kutatást is végeztek.

Természetesen! Íme egy egyedibb megfogalmazás a "Főbb megállapítások" kifejezésre: **Legfontosabb megfigyelések:**

A Kárpát-medence, különösen Magyarország, sajnos a szárazság szempontjából különösen érzékeny terület, főképp az Alföld vidékén. Itt az évek csupán egynegyede mentes az aszálytól, miközben a súlyos szárazságok előfordulása folyamatosan növekszik. Szabó Péter, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza és éghajlatkutató, az Indexnek nyilatkozva hangsúlyozta, hogy a Kárpát-medence, különösen Magyarország és a Balkán, Európa azon régiói közé tartozik, amelyek a klímaváltozás következtében a legnagyobb mértékben melegednek és száradnak.

A klímaváltozás következtében nem csupán a fokozatosan megjelenő aszályok mértéke nő, hanem a hirtelen, váratlan villámaszályok is egyre gyakoribbá válnak.

Ez a tendencia nem új keletű; 2020 óta érzékelhető a felmelegedés gyorsulása. 2025 júniusa Magyarországon az egyik legforróbb és legszárazabb volt az elmúlt években, ami a korábban felhalmozódott aszályos időszakot tovább súlyosbította" - hangsúlyozta az éghajlatkutató. Ezek, ahogy 2024-ben is történt, egy-két hónap alatt, a "sima" aszálynál gyorsabban alakulnak ki, és különösen nagy veszélyt jelentenek a mezőgazdaságra és az ökoszisztémára.

"Az aszály által legérintettebb hazai régió az Alföld középső-déli része, különösen a Tisza vonala mentén. A meteorológiai, mezőgazdasági és hidrológiai aszály egyre nagyobb problémát jelent: terméskiesést, talajromlást, vízhiányt, biodiverzitás-csökkenést, és fokozott tűzveszélyt, illetve társadalmi-gazdasági problémát, például inflációt, elvándorlást okoz" - hangsúlyozta Szabó Péter.

Az elmúlt két-három évtized során Magyarország vízgazdálkodása drámai átalakulásokon ment keresztül, melyek a klímaváltozás következményei. Ezek a változások már a mindennapi életünkben is jól érzékelhetőek. A talajvízszint folyamatosan csökken, a mélyfúrású kutak vízhozama egyre csökken, és a Velencei-tó 2022-ben történelmi mélypontra süllyedt, azóta pedig nem tapasztalunk tartós vízutánpótlást. Számos tározó, halastó és öntözőcsatorna évek óta üresen áll. Az időjárás szélsőségei felerősödtek: 2024-ben a rekord közeli dunai árhullámot egy aszály követte, majd tavasszal újra rendkívül alacsony vízállásokat tapasztaltunk. Az éghajlatkutatók figyelmeztetnek arra, hogy az egyre gyakoribb hőmérséklet-ingadozások hőstresszt okoznak, ami tömeges halpusztulást eredményezett. A téli fagyos napok száma drámaian csökkent, a hóesés és a megmaradó hó egyre ritkább, míg a hőhullámok előfordulása gyakoribbá vált. A vegetációs időszak korábban indul, de ezzel párhuzamosan nőtt a tavaszi fagyveszély is.

Ezért is, a természetalapú vízmegtartást célzó beavatkozások - például ártéri gazdálkodás, vizes élőhelyek helyreállítása, városi zöldfelületek erősítése - kulcsfontosságúak a szélsőséges vízeloszlás kezelésében. Ugyanakkor szakmai tervezés nélkül akár károsak is lehetnek: idegen fajok telepítése például fokozhatja a vízigényt, és végső soron vízhiányt okozhat. A feladat világos:

- A klímahírügynökség szakértői különös figyelmet fordítottak erre a kérdésre.

A Másfélfok által bemutatott kiemelkedő kezdeményezések között található a "Vizet a tájba" program, amely a vízelvezetési gyakorlatok helyett a vízmegtartásra helyezi a hangsúlyt. Ez a megközelítés a hagyományos belvíz- és árvízvédelem helyett az ártéri vízhasználatra, az élőhelyek rehabilitációjára és a táj vízháztartásának javítására összpontosít. Magyarországon is találunk sikeres példákat: a hajtai zsilip megnyitásával egykori ártér újra víz alá került, ami egy időben javította a mikroklímát, növelte a biodiverzitást és hozzájárult a vízhiány mérsékléséhez. A fokgazdálkodás újbóli életre keltésével a folyók visszanyerik kapcsolatukat ártereikkel, így természetes módon pótolják a talajvízkészleteket és támogatják a helyi ökoszisztéma egészséges működését. Ezek a megoldások nem csupán a múlt értékeinek megőrzésére szolgálnak, hanem modern válaszokat is adnak a klímaváltozás kihívásaira.

A hazai nemzeti parkok, önkormányzatok, civil szervezetek és a vízügyi ágazat összefogásával záportározók építése kezdődött meg, valamint új életre kelnek a korábban kiszáradt vizes élőhelyek. A WWF Magyarország aktív közreműködésével számos ártéri projekt valósult meg, például Nagykörűn, ahol a vízvisszatartás nem csupán a helyi ökoszisztémát gazdagítja, hanem a klímakihívásokkal is hatékonyan küzd. A visszaárasztott gyepterületek szénmegkötő képessége hozzájárul a talajból és az állatállományból származó üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez. "Ez mind azt igazolja, hogy a természetközeli vízgazdálkodás egyaránt szolgálja az élővilág védelmét, a klímaadaptációt és a vízbiztonság növelését. Ez már nem csupán elmélet, hanem kézzelfogható gyakorlat, amelynek példáját érdemes követni."

A Másfélfok szakértői hangsúlyozzák: fenntartható vízgazdálkodási megoldásokra van szükséges. Ezek között szerepel a szivacsváros koncepció, zöld-kék infrastruktúrák, víztakarékos öntözés, klímaorientált gazdálkodás, talajtakarással párolgáscsökkentés, szárazságtűrő növényfajták telepítése, vizes élőhelyek fenntartása és mezővédő erdősávok telepítése. "Fontos az aszálymonitoring, a tudásátadás és a hosszú távú, integrált szemléletű vízgazdálkodás, mert a változások már nem a jövő fenyegetései, hanem a jelen kihívásai" - mutatták rá.

Bár sokan víznagyhatalomként tekintenek ránk,

Közben a föld alatti vízkészletek folyamatosan csökkennek: a Duna-Tisza köze hátsó részein például évente centiméterekkel mérhető a vízszint csökkenése.

Miközben az aszály kockázata nő, a magyar kormány 2025-ben is díjmentessé tette az öntözővíz használatát a mezőgazdaság számára, mintegy tízmilliárd forint értékben. A cél kétségkívül a termelés és versenyképesség fenntartása - ám ez az intézkedés hosszú távon nem fenntartható, és nincs összhangban az uniós vízpolitikai irányelvekkel. Ez a gyakorlat a rövidtávú gazdasági nyereség érdekében potenciálisan alááshatja a vízbázis megújulását, és tovább fokozza a vízhiányt.

Magyarország teljes megújuló vízkészlete papíron bőséges (kb. 11 ezer m³/fő/év), de a belső, hazai forrásokból származó víz mindössze 600 m³/fő/év, ami a vízhiány határára helyez minket. A vízgazdálkodás évtizedek óta a gyors vízelvezetésre épül, ami évente 6 km³-rel több víz kivezetését eredményezi, mint amennyit visszatartunk. A folyószabályozások és árterek lecsapolása pedig felelős a talajvízszint csökkenéséért és a táji szárazodásért.

A víz kihívásai nem csupán az ellátás csökkenésében mutatkoznak meg. Világszerte, így Magyarországon is, a természetes vízforrásainkat túlzottan kihasználjuk különböző célokra, legyen szó mezőgazdaságról, iparról vagy más felhasználási formákról. E közben a víz minősége folyamatosan romlik a szennyező anyagok, például műtrágyák, vegyi anyagok és műanyag hulladékok miatt. A szélsőséges időjárási jelenségek – mint az aszályok, árvizek és hőhullámok – tovább súlyosbítják a közegészségügyi kockázatokat. A vízminőség és a hozzáférhetőség romlása éppolyan nagy veszélyt jelent, mint a mennyiségi hiány – figyelmeztet Szabó Péter.

Összekapcsolva a három aspektust - klíma, politika, vízminőség -, egy jól megrajzolt képet kapunk arról, hogyan kerülünk egy ördögi körbe. A felmelegedés erősödésével (különösen a nyári melegrekordok és extrém aszályok tükrében) nő az öntözés iránti igény, amivel fenntarthatatlan terhelés éri a vízbázisokat. Ugyanekkor a vízminőség is romlik, hiába van mennyiségileg rendelkezésre álló víz - erre hívta fel szintén a Másfélfok honlapján publikált korábbi értekezésében Szabó Amanda Imola, meteorológus-éghajlatkutató, a környezettudományok doktora.

A helyzet lényegében azt tükrözi, hogy

A vízminőség védelme kulcsfontosságú kérdés, hiszen a globális népesség negyede jelenleg nem fér hozzá biztonságos ivóvízhez. A permafroszt olvadása, a gleccserek visszahúzódása, a víztestek hőmérsékletének emelkedése, a fokozódó árvizek és erdőtüzek, valamint az eróziós folyamatok mind-mind súlyos hatással vannak a meglévő ivóvízkészleteinkre. Annak érdekében, hogy megőrizzük ezeket az értékes forrásokat, elengedhetetlen a csatornahálózatok és víztisztító rendszerek környezetbarát módon történő tervezése és fejlesztése, a vízfogyasztás és a vegyszerhasználat minimalizálása, valamint a természetes vízfelszínek védelmét célzó stratégiák kidolgozása. Továbbá a kék-zöld infrastruktúra széleskörű alkalmazása hozzájárulhat ahhoz, hogy ne csak megőrizzük a vízkészleteinket, hanem hatékonyan alkalmazkodjunk az éghajlatváltozás elkerülhetetlen következményeihez - hívja fel a figyelmet Szabó Amanda Imola.

Nemzetközi kutatások rámutatnak, hogy ha a globális felmelegedés eléri a 2 °C-ot, akkor az akut vízhiányban szenvedő emberek száma akár 50 százalékkal is megemelkedhet a 1,5 °C-os forgatókönyvhöz képest. Ez a különbség rendkívül jelentős: az 1,5 °C-os szcenárió még lehetőséget ad a fenntartható vízgazdálkodásra, míg a 2 °C-ra történő emelkedés esetén a helyzet drámaian súlyosbodik.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a klímaváltozás súlyosbíthatja a vízhiányt és az aszályokat, melyek ellen rövid távú politikai válasz - mint az ingyenes víz - látszólag enyhít, de hosszú távon súlyosbíthatja a problémát. A vízháztartás fenntarthatóbbá tétele, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból, elkerülhetetlen: ökológiai megoldások (pl. víz visszatartása, ártéri gazdálkodás) és minőséget védő intézkedések nélkül zsákutcába jutunk. A jövőnk azon múlik, megtaláljuk-e a víz körforgásával harmóniában lévő, fenntartható útvonalakat.

A XXI. században a víz egyre inkább kulcsszereplővé léphet elő a globális erőforrások között, de nem úgy, mint az olaj vagy az arany. Míg az olaj alternatív energiák révén pótolható, a víz elengedhetetlen az élethez, így annak hiánya sokkal súlyosabb társadalmi, gazdasági és ökológiai következményekkel fenyeget. Az édesvízhez való hozzáférés egyre inkább stratégiai kérdéssé válik, amely nemcsak a túlélés, hanem a fejlődés szempontjából is elengedhetetlen.

- fejtette ki Szabó Péter.