Mi lehet a lengyel fiatalok problémája, ha az ország gazdasági helyzete kedvező?

A lengyel helyzet tanulságai más országok számára számos fontos üzenetet hordoznak. Először is, a demokratikus intézmények védelme elengedhetetlen a politikai stabilitás fenntartásához. A jogállamiság megsértése és a hatalmi ágak közötti egyensúly felborulása hosszú távon alááshatja a társadalom bizalmát a kormányzásban. Másodszor, a civil társadalom aktív szerepvállalása kulcsfontosságú. A lengyel tapasztalatok azt mutatják, hogy a lakosság mobilizálása és a közösségi kezdeményezések támogatása képes ellenállni a politikai nyomásnak és elősegíti a demokratikus folyamatok fenntartását. Harmadszor, fontos a nemzetközi együttműködés. A lengyel helyzet rávilágít arra, hogy a külföldi támogatás, valamint a hasonló értékeket valló országok közötti szolidaritás segíthet megerősíteni a demokratikus intézményeket és megakadályozni a visszalépést. Végül, a politikai diskurzus tisztasága és a diszkrét tájékoztatás szerepe is kiemelkedő. A hamis információk és a populista retorika elleni fellépés elengedhetetlen ahhoz, hogy a közvélemény tudatos maradjon, és a társadalom konstruktívan tudjon reagálni a kihívásokra. Összességében a lengyel helyzet fontos tanulságokat kínál a demokratikus értékek megőrzésére és a társadalmi kohézió erősítésére törekvő országok számára.

A lengyel elnökválasztás második fordulója június 1-jén zajlott, ahol a kormánypárt, a PiS által támogatott Karol Nawrocki minimális különbséggel győzte le a centrista Polgári Platform (PO) jelöltjét, Rafał Trzaskowskit. Az elemzők a társadalom megosztottságának gyökereit leginkább a nagyvárosok és a vidéki területek közötti ellentétben látják, de a fiatal szavazók eredményei is jelentős figyelmet kaptak. A harminc éven aluli választók körében Nawrocki a második fordulóban 53,2%-os támogatottságot szerzett, míg a teljes népességen belül 50,89%-ot ért el. Különösen figyelemreméltó, hogy ha csak a fiatalok dönthettek volna az első fordulóban, akkor két másik jelölt, Sławomir Mentzen (34,8%) az újjobboldali Konföderáció részéről, és Adrian Zandberg (18,7%) az újbaloldali irányzat képviseletében jutott volna a második fordulóba. Ezzel szemben Trzaskowski csupán 13%-ot kapott volna, míg Nawrocki még ennél is gyengébben teljesített, mindössze 11%-os támogatottsággal.

A lengyel fiatalok túlnyomó része nem csupán a Tusk-kormányt utasítja el, hanem az azt megelőző, nyolc éven át hatalmon lévő PiS-t is, ezzel gyakorlatilag a teljes politikai elit iránti bizalmát is megvonja. Ez a tendencia összhangban áll a nemzetközi folyamatokkal, hiszen az európai választások során más országokban is hasonlóan csalódott fiatalok voksait láthattuk. Például Németországban az idei választásokon a fiatalok körében a szélsőbal (Die Linke) és a szélsőjobb (AfD) pártok arattak a legnagyobb sikert. Ez a jelenség nem meglepő, hiszen a német gazdaság évek óta stagnál, ami általában kedvez a szélsőséges nézetek térnyerésének; a szélsőjobb népszerűsége pedig főként a bevándorlás kérdésével hozható összefüggésbe.

A fiatalok szavazati preferenciái sokakat megleptek Lengyelországban, különösen az harmincon aluliak körében megfigyelhető protest szavazás. Érdemes visszatekinteni a történelemre, hogy megértsük ennek hátterét: a rendszerváltás óta egyre erősebben jelen van az elitellenes diskurzus, amely részben az ország múltjából fakad. Az elmúlt kétszáz év során csupán két évtizednyi függetlenséget élvezett Lengyelország, ami mély nyomot hagyott a társadalomban. A piacgazdaságra való átállás nemcsak gazdasági, hanem komoly társadalmi feszültségeket is generált. A "sokkterápia" néven elhíresült neoliberális reformok, amelyeket Leszek Balcerowicz vezetett, sokak számára megélhetési nehézségeket okoztak, és ezek ellen a tiltakozásokból nőtt ki a kilencvenes években Andrzej Lepper populista mozgalma, a Samoobrona (Önvédelem). Ez a baloldali-antiglobalista irányzat az 2001-es választások során a harmadik legtöbb szavazatot szerezte meg, és négy év múlva is hasonló sikert ért el. Lepper 2005-ös elnökválasztási szereplése során pedig már 15 százalékos támogatottságot tudhatott magáénak, jelezve, hogy a fiatalok körében is érzékeny a társadalmi igazságtalanságokra.

Bár Lepper elsősorban a vidéki gazdák, munkanélküliek és a globalizációt elszenvedő rétegek érdekeit képviselte, a fiatalok körében nem feltétlenül élvezett népszerűséget. Az ő megjelenése indította el a lengyel politikai színtéren az elitellenes diskurzus folyamatos jelenlétét. Ezek a mozgalmak nem csupán ideológiai alapúak voltak (mint ahogy a Samoobrona esetében sem mondható el ez), hanem inkább az uralkodó, mainstream, EU-barát politikai elit elleni fellépésre fókuszáltak. A Samoobrona például jól illusztrálja, hogyan süllyednek el ezek a mozgalmak: amikor csatlakoznak egy nagyobb párt koalíciójához, az elitellenes diskurzusuk hirtelen hiteltelenné válik. Lepper is egyik botránya következtében bukott meg, végül tragikus módon öngyilkosságot követett el.

A jobboldali-populista Lengyel Családok Ligája és a baloldali Palikot mozgalom később olyan karizmatikus vezetők köré épült, akik az eliten kívüli erőként jelentek meg a politikai színtéren. Az establishmentellenes hangulat azonban a fiatalok körében egészen 2015-ig nem talált megfelelő képviseletet. Ekkor robbant be a köztudatba Paweł Kukiz, a rockzenész, aki saját nevét viselő euroszkeptikus és szélsőjobbos mozgalmával söpörte be az elitellenes szavazatokat. Kukiz a választások során nemcsak a politikai életbe lépett be, hanem az elnökválasztáson is megmérette magát, ahol a 18-29 éves korosztály szavazatainak 42%-át sikerült megszereznie, ezzel pedig a harmadik helyen végzett.

Miután Kukizt is utolérte az establishment-ellenesek végzete (koalícióra lépett a PiS-szel), és pár év alatt eltűnt, a lázadó fiatalok szavazatainak legnagyobb részét a Konföderáció csatornázta be, mely már az öt évvel ezelőtti elnökválasztáson is jól szerepelt a harminc alattiak körében, idén pedig tovább növelte népszerűségét. Minden elemző kiemeli az internetes celebként viselkedő, fiatal rajongótábort gyűjtő Mentzen sikerében a TikTok szerepét, és mivel a második fordulóban Mentzen elsőfordulós szavazóinak 87 százaléka Nawrockira szavazott, nem túlzás azt mondani, hogy a végeredményben is döntő szerepe volt a korosztálynak.

A fiatalokkal való kapcsolatra nem csupán a radikális jobboldal összpontosít: öt évvel ezelőtt Szymon Hołownia volt az, aki az elégedetlen, progresszív és zöld városi fiatalok szavazatait összegyűjtötte. Pártja, a Harmadik Út (TD), a jelenlegi kormánykoalíció tagja volt, de mostanra a támogatói bázisának jelentős része eltűnt. Hołownia az idei választásokon csalódást keltő eredményeket ért el, míg fiatal szavazói zöme a baloldali Adrien Zandberghez (Razem) pártolt át. Zandberg számára kedvező helyzetet teremtett, hogy Tusk kormánya nem tudta teljesíteni az abortusztörvény lazítására tett ígéreteit, így főként a fiatal, városi nők támogatták őt, míg a férfiak, a nemzetközi trendeket követve, inkább Mentzen táborába álltak be. Ennek oka részben az, hogy a Konföderáció egészen más nyelvezetet használ, mint a PO vagy a PiS, és az antifeminista, férfipárti üzeneteik is rezonáltak a fiatalok körében. Ugyanakkor a Konföderáció fölött már a PiS árnyai is megjelennek, hiszen ahogy választások utáni elemzésünkben is hangsúlyoztuk, egyre valószínűbb, hogy 2027-ben koalícióra lépnek velük, ami komoly kihívásokat jelenthet a kisebbik partner számára.

Érdemes megjegyezni, hogy a fiatalok körében már legalább egy évtizede egyre nagyobb az igény a rendszerkritikus erőre, ami különös kérdéseket vet fel, figyelembe véve a lengyel gazdaság stabil teljesítményét. Valójában a 2008-as pénzügyi válság idején a lengyel gazdaság volt az egyedüli európai példa, amely növekedni tudott. Noha a COVID-19 világjárvány ideiglenesen megtörte a lendületet, a hosszú távú növekedési trend azóta is töretlen. A bérek folyamatosan emelkednek, a munkanélküliség drámai mértékben csökkent, a fogyasztás dinamikusan növekszik, és az infrastruktúra-fejlesztések is figyelemre méltó ütemben zajlanak. Új autópályák és vasútvonalak épülnek, számos város pedig gyönyörű megújuláson megy keresztül, és a jövőbeli tervek között is szerepel a folytatás. Mindezek ellenére a fiatalok vágyakozása a rendszerkritikai erőre egy érdekes jelenség, amely mögött mélyebb társadalmi és gazdasági összefüggések húzódhatnak meg.

Az ország számos mutató szerint utolérte vagy meg is előzte a régió többi államát, és olyan, nemrég még sci-finek tűnő becsléseket lehet olvasni, minthogy Lengyelország egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számolt GDP-je jövőre várhatóan meghaladja Japánét. Sőt, a Tusk-kormány még haza tudta hozni a PiS-kormány miatt zárolt EU-pénzeket is, úgyhogy ezek alapján akár azt is gondolhatnánk, hogy a fiataloknak kevés okuk van elégedetlenségre - csakhogy a számok mögötti valóság jóval árnyaltabb.