Vajna Tímea életében új fejezet kezdődött, hiszen első gyermekének érkezésével bővült a családja, és már a második baba is úton van!

Palácsik-Ráthonyi Tímea, korábbi nevén Vajna Tímea, az utóbbi időszakban egyre nyíltabban osztja meg a közösségi médiában a kisbabáért folytatott küzdelmét. Évek óta különféle kezelésekben, programokban és injekciókban vesz részt, hogy elérje álmát. Tímea hangsúlyozza, hogy a nőknek nem szabad várniuk 35 éves korukig az anyaság gondolatának fontolóra vételével, mert akkor már késő lehet a vágyott családi élet megteremtésére.

Tímea rendkívüli elszántsággal vágott bele a szülővé válás nehéz és rögös útjába. Minden lehetséges módszert kipróbált, a hagyományos orvoslás mellett a holisztikus megközelítések is szerepet kaptak az életében, és becslések szerint több millió forintot költött az álma megvalósítására. Endometriózisa miatt többször is műtéteken kellett átesnie, de nem riadt vissza a talpkezeléstől és a kísérleti fázisban lévő tüszőstimuláló hormon alkalmazásától sem. A legfájdalmasabb pillanat 2022 végén érte, amikor a hét és fél hetes magzatát elveszítette. Abban az időszakban már érezte a várandósság jeleit: a pocakja lassan kerekedett, és boldogan nézegette a babaruhákat, készülve élete legszebb időszakára. A négy vetélés ellenére sem adta fel a reményt, és kitartása végül meghozta gyümölcsét: megszületett az első gyermeke egy béranya segítségével, és nem sokkal később már a második babáját is várja. Tímea története a reményről és a kitartásról szól, amely a legnehezebb időszakokban is erőt adhat.

"Mindig imádtam a gyerekeket, és ez kölcsönös volt. Régen óvónő vagy tanítónő szerettem volna lenni. Elvégeztem a dadaképzőt is a közgazdasági egyetem után, mert magánovit szerettem volna nyitni. A húgom 11 és fél évvel fiatalabb nálam, és gyakorlatilag úgy kezeltem, mintha én lennék az "anyukája". Tisztába tettem, magamra kötöttem és vigyáztam rá, jobban, mint bárki más. Igazából 34 éves koromig nem foglalkoztam az anyaság gondolatával, de Andy nagyon szeretett volna egy kisbabát, így Amerikában megtettük a szükséges lépéseket egy lombikhoz. Már akkor jelezte az orvos, hogy figyeljek oda, mert korai petefészek-kimerülésem van. Már megvolt az időpontunk, 2019 februárjában történt volna meg a beültetés, de sajnos Andy januárban meghalt. Pár éve az első kudarc, az első sikertelen lombik után szinte görcsösen ragaszkodtam hozzá, hogy minél előbb anyává váljak" - kezdte részletezni a rögös útról a Feminának, majd így folytatta:

A modell és férje, Ráthonyi Zoltán, mindketten komoly megpróbáltatásokon mentek keresztül az utóbbi években. A nő életét 15 hormonstimuláció és 17 műtéti beavatkozás formálta, miközben a családi vállalkozás nyújtotta nyomás és a negatív kritikák is súlyosan megterhelték őt.

"Már szinte minden barátnőm szülővé vált, míg én még mindig várakoztam. Folyamatosan gyötörtem magam, és a legújabb ovulációs teszteket vásároltam, mintha ez lenne a megoldás. Amikor hét és fél hetesen elvesztettem a babát, mert a kis szíve megállt, azt hittem, hogy itt a vége. Egy évvel később újra teherbe estem természetes úton, de sajnos a kisbaba egészsége nem volt rendben, így végül úgy döntöttünk, hogy nem próbálkozunk tovább a természetes fogantatással" - mesélte a lapnak az eltökélt üzletasszony, akinek a reményei és álmai sokáig küzdöttek a valósággal.

Templomi látogatásai során elmerült az imádságokban, és szabadidejét könyvek társaságában töltötte, így lassan a saját tudásának mestereként emelkedett ki. Hitében a biológia csodáiban és egy kis angyali szerencsében bízott, remélve, hogy a jövője még tartogat számára lehetőségeket.

"Szinte minden praktikát kipróbáltam: COQ10, egészséges ételek, folsav, mozgás, akupunktúra, talpreflexológia, NAD-infúzió, vitaminok, teák, étrend-kiegészítők, ricinusolaj-pakolás... De sajnos szembesített az orvos, hogy az endometriózis és a korom miatt tízből talán egy egészséges petesejtem van, és a beültetés sikeres kimenetele igen alacsony, valamint kezdtem átlépni az előmenopauzába, elfogytak a petesejtek, hőhullámok törtek rám és összevissza jött meg a ciklusom. Teljesen kimerültem. Amikor már úgy éreztem, hogy végre készen állok egy embrió beültetésére, az orvos szembesített vele, hogy méhpolipom van, amit meg kell műteni. Mivel nagyon kevés embriónk maradt, béranyát javasolt, hogy többet ne kockáztassunk, több sikertelen beültetés után, mert egy nő, aki már szült, nincs endometriózisa, a fiatal szervezetével 60-70 százalék eséllyel indul, míg én 30-40 százalék eséllyel. Nekem csaknem fél évre volt szükségem, hogy ismét felépüljek. Minden lombik nagyon sok idő és hosszú folyamat. Több petesejtleszívást törölni kellett, mert egyszerűen a hormonok már nem hatottak" - taglalta a szívszorító részleteket.

Timi nyíltan bevallja, hogy kezdetben távol állt tőle az ötlet, hogy béranya segítségét vegye igénybe gyermekének világrahozatalához. Ő mindig is vágyott arra, hogy ő maga szülje meg és táplálja a kisbabáját. Azonban az orvosai egészségügyi okokból más megoldást javasoltak. Timi elmondása szerint az első beültetés a fiatal béranyánál sajnos nem bizonyult sikeresnek.

Nagyon nehéz, áldozatokkal teli út volt, mire megfogant a kisbabánk, de békét találtam abban a tudatban, hogy ez a legbiztonságosabb út, és a kisbabánk a legjobb esélyt kapja az élethez a béranyaságon keresztül, és ez az, ami egy igazi édesanya számára a legfontosabb - jegyezte meg a béranya-program kapcsán.

Testi és lelki szempontból is újjá kellett épülnie, és ha visszatekintek, számos tanulságra bukkantam. Ma már egészen más megközelítéssel vágnék neki a kihívásoknak:

"Visszatekintve arra az időszakra, úgy érzem, több időt kellett volna biztosítanom a testemnek a regenerálódásra. Ahelyett, hogy megadtam volna magamnak ezt a lehetőséget, görcsösen próbáltam tartani a tempót, hogy ne maradjak le az időben. Nehéz volt elengedni azt a vágyat, hogy átéljem a terhesség csodáját. Az utolsó sikertelen beavatkozás után fél évet vártam, mielőtt hormonterápiába kezdtem volna, és orvosom tanácsára egy hathetes Lupron-kúrát indítottam, hogy harcoljak az endometriózissal. Ezt követően Svájcba utaztam, ahol az autoimmun betegségemet kezelték. Ott találkoztam egy kedves, 45 éves amerikai nővel, aki hasonló problémákkal küzdött, és ő ajánlotta az Alan Beer Reprodukciós Immunterápia-központot, ami kulcsszerepet játszott a gyógyulásomban. Először azonban meg kellett küzdenem a testemben lévő gyulladással" - mesélte az újdonsült anyuka, aki pajzsmirigygyógyszert szedett, IVIG-infúziót kapott, és vérhígítót kellett alkalmaznia az embrióbeültetés előtt. Az orvosok nem sok optimizmussal kecsegtették, mégis az utolsó embrió beültetése sikerrel zárult.

"Mivel nagyon magas volt az ölősejtjeim száma, így a szervezetem megtámadta a beültetett embriót. Megpróbáltam több napig ágyban maradni, és csoda történt, sikerült a beágyazódás, ráadásul ez a megmaradt embrió nem volt olyan jó minőségű, de mégis sikerült, pedig az orvos majdnem törölte a beültetést, mivel a méhnyálkahártya épp a határértékén volt. Semmiképp nem szabad feladni, látjátok, nekem is csak sikerült valahogy 42 évesen. De mindenképp azt javaslom, hogy ha lehetséges, minél korábban kezdjék el a családalapítást, de legalábbis a lányok fagyasszák le a petesejtjeiket, amit akár 10 év múlva is felhasználhatnak. Viszont kalkulálni kell azzal is, hogy sok megsérül a fagyasztás során, és ne felejtsük el, hogy ebből még egészséges embriót kell gyártani! Minden szervezet más, és különböző terápia szükséges, de lombiknál én sem gondoltam volna, hogy ennyi múlik az immunrendszer és a pajzsmirigy működésén" - fűzte hozzá a gondolatmenetéhez.

Kisfia világra jövetele óta szívében felhőtlen öröm ragyog, és most, hogy a babázás izgalma mellett újabb csodát vár, a várandósság csodálatos pillanatait is élvezheti. Ez a kettős boldogság különleges élményeket hoz az életébe.

Milyen érzés volt először a karomban tartani a gyermekemet? Olyan, mintha az egész világ megállt volna egy pillanatra! Egy igazi csoda, amelyet az élet ajándékozott nekünk. A kicsi születése és a kistesó érkezése során olyan boldogságot tapasztaltunk, ami szavakkal nehezen leírható. Az érzések tengerében úszva, minden egyes pillanat varázslatos volt!

"A férjemet, Zolit láttam benne, mintha újszülöttként visszakaptam volna. Ahogy a kisbabánk ránk nézett, egyből éreztük a köteléket. A férjemmel mindketten nagyon meghatódtunk és úsztunk a boldogságban. Alig aludtunk, állandóan a kisbaba légzését figyeltük. A várandósságom első 12 hetében mindennap nagyon izgultam, hogy biztosan megmarad-e a baba, ne történjen semmi baj. Minden ultrahang előtt majd kiugrott a szívem! Önfeledten örülni viszont csak akkor fogok igazán, ha már a karomban tarthatom őt is. Jelenleg a legnagyobb kihívás, hogy a kisfiamnak sokszor fáj a hasa a tápszertől és a tejbankból vásárolt anyatejtől. Megviseli a lelkemet, amikor sír, és hogy nem tudom szoptatni. Nagy pocakkal emelgetni is már egyre nehezebb, pedig imádja, ha a karomban járkálok vele, szinte csak így tud elaludni" - magyarázta a jelenlegi állapotáról Timi, majd kiemelte: mindössze fél év lesz a gyermekei között.

Szinte ikrek lesznek. Remélem, jó testvérekként majd szépen eljátszanak egymással, és nem lesz köztük testvérféltékenység. Az biztos, hogy mire világra hozom a második kisbabánkat, addigra profi leszek, mert a kisfiamnál mindent megtanulok az újszülöttekről - zárta boldogan.