Hová tovább, Románia?
A magyar olvasóknak a romániai helyzet bemutatása nem éppen könnyű kihívás. Valójában rendkívül összetett - és ezt még finoman fogalmaztam meg. Magyarországon a politikai táj viszonylag egyszerűbb, kevesebb irányzattal és szekértáborral, míg Romániában a közélet sokkal színesebb és izgalmasabb, tele váratlan fordulatokkal és feszültségekkel.
George Simion első fordulóban aratott győzelme nem meglepetés. Az, hogy az ország lakossága felháborodott, szintén nem. Ahhoz azonban, hogy megértsük a mai állapotokat, vissza kell lépnünk a múltba, ugyanis a jelenlegi román belpolitikai kép nem érthető meg az elmúlt 20 év legalább felületes ismerete nélkül. Mivel ennek mélyebb elemzése, bemutatása szétfeszítené jelen írás kereteit, így inkább távirati stílusban, pontszerűen mutatok be néhány olyan eseményt, amely hozzájárult a politikai osztállyal szembeni teljes kiábránduláshoz, és ahhoz az állapothoz, amely végül szélsőséges, demagóg és populista aktorokat emelt fel a politika színpadára.
A román politika történetében mérföldkőnek számított, amikor Traian Băsescu, aki 2004 és 2014 között töltötte be Románia államfői posztját, egy széleskörű koalíció élére állt. E koalíció gerincét a Băsescu által vezetett Demokrata-Liberális Párt (PDL) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) alkották, és a választásokon DA Szövetség néven indultak, amelynek nevében a "DA" a "Dreptate și Adevăr" (Jog és Igazság) jelentéssel bír, de a „da” szó románul „igen” is jelent, ami egy szójátékra is utal. E koalíció sikeresen legyőzte Adrian Năstase-t, a PSD vezetőjét, aki akkor a miniszterelnöki posztot töltötte be, az államelnöki választások során. Ez az esemény 2004-ben jelentette a PSD számára a hatalom elvesztését, amely a Ion Iliescu és a Ceaușescu-rezsim másodvonalához kapcsolódott. Érdemes megjegyezni, hogy a PSD a kommunista utódpárt, és nagymértékben párhuzamba állítható a magyar MSZP-vel, figyelembe véve a szükséges eltéréseket.
2009-ben újabb elnökválasztásokra került sor, és Băsescu megőrizte elnöki posztját. Az államfőválasztással egy időben népszavazásra is sor került, ahol a résztvevő polgárok többsége a 300 fős, egykamarás parlament felállítását támogatta. Az Alkotmány értelmében a hatalom gyakorlása a választások és közvetlen népszavazások révén történik, ám a mélyállam titkos machinations miatt ez a reform azóta is elmaradt. A referendumon részt vevő választók száma meghaladta a szükséges küszöböt, és a szavazók többsége igennel voksolt, így a döntés végrehajtása jogilag kötelező lenne.
Băsescu elnöksége alatt indul el és erősödik fel az antikorrupciós küzdelem, amely az addigi politikai osztály számára apokaliptikus veszélyeket hordoz. 2012-ben kerül sor Băsescu elnök második felfüggesztési kísérletére, amely egyben a román belpolitika máig ható fordulópontját hozza magával. Ekkor történt meg először, hogy a PSD [pészédé] összeállt a PNL-vel [pénelé]. Azelőtt - és e rövid epizód után is - a két párt ősellenségnek tekintette egymást; a forradalom utáni Románia első két évtizedében e két politikai erő és az általuk vezetett táborok szembenállása határozta meg a belpolitikai viszonyokat. Azonban a közös konc védelme felülírta az addigi politikai ellenségeskedést, Băsescu elmozdításának érdekében pedig szövetségre lépett a két nagy párt. Ebből született meg az USL (Uniunea Social-Liberală - Szociálliberális Egyesülés), amely konkrét személyi változtatásokat is ajánlott a lakosságnak, amennyiben a románok hajlandók lettek volna a Velencei Bizottság jelentése szerint is alkotmányos puccsnak tekinthető folyamat végén kiírt népszavazáson meneszteni Băsescu államfőt. Az USL részéről az volt a terv, hogy egy új, az országos politikában addig tapasztalatot nem szerzett, de rendkívül jó helyi vezető hírében álló polgármestert tesznek meg miniszterelnöknek. Ez volt az Johannis-terv.
Igen, ekkor lépett Klaus Johannis először a nemzeti figyelem reflektorfényébe.
Az USL terve végül nem valósult meg, Băsescu államfő pedig megőrizte pozícióját. Azonban egy korai kormánybuktatás következett be, amelyet az váltott ki, hogy a Mihai Răzvan Ungureanu vezette bukaresti kormány jóváhagyta a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának alapítását. Ezt követően a PSD és a PNL a "magyarveszélyre" hivatkozva megbuktatta Băsescuhoz hű kormányát. Nem sokkal később, 2012. decemberében a választásokon hatalmas többséget nyertek. A MOGYE-ügy körüli népnemzeti felháborodás egyik legismertebb szószólóját, Crin Antonescut, szintén megtalálhatjuk az idei kampányban. Az idei választások során ő már a Nyugat-barát reformer szerepében próbálta elnyerni a választók támogatását, de láthatóan ez a törekvése mérsékeltnél is gyengébben alakult.
A 2012-es választások után egy új kormány alakult, amelynek élén Victor Ponta állt – akit a laikus közönség is ismerhet, hiszen az idei elnökválasztás első fordulójában ismét megmérettette magát az államfői posztért. Ponta szerepe a kampányban a Trump-imitátor és a rendszerkritikus figura köré épült, hiszen a politikai táj tele volt azzal a jelenséggel, hogy mindenki a rendszerellenességet hirdette, hogy elnyerje a választók szimpátiáját. A PSD és a PNL között azonban a bizalom végleg megbomlott, az USL szétesett, és a liberálisok ismét az ellenzék soraiba kényszerültek. Eközben a fiatalok már az utcákon fejezték ki tiltakozásukat a Verespatakra tervezett aranybánya megnyitása ellen, amely környezetvédelmi szempontból súlyos aggályokat vetett fel. A rendszeres utcai megmozdulások nemcsak Verespatak problémáira irányultak, hanem Románia más, mélyen gyökerező gondjaira is, mint például a mindent átható korrupció vagy az alulfinanszírozott oktatás. Ekkoriban a DNA (Nemzeti Antikorrupciós Ügyészség) által indított perek és eljárások következtében a politikai elit és a mögöttük álló gazdasági hatalmak nagyjai sorra buktak meg – amikor váratlanul bekövetkezett a tragédia Bukarestben.
A Colectiv nevű szórakozóhelyen zajló koncert alatt váratlanul tűz ütött ki, és a helyszín sajnálatos módon nem volt megfelelően felkészülve az ilyen helyzetekre. A kijáratok nem bizonyultak elegendőnek, ami tragikus következményekkel járt: sokan életüket vesztették a klub falai között. Kiderült, hogy a helyiség engedélyhez jutott, miután a helyi hatóságokat megvesztegették. Az ország, mintha egy emberként, azonnal reagált a történtekre. E napok során Bukarestben déli 12 órára megemlékezést szerveztek a tragédia helyszínén, ahonnan a gyászoló tömeg a kormány székhelyéül szolgáló Victoria-palota felé indult. Ekkor Ponta bejelentette lemondását, jelezve a politikai helyzet súlyosságát.
A tragédia következtében égési sérülésekkel kórházba kerülők esete jelentette a következő mérföldkövet: egy lelkileg erős kórházi nővér által készített felvételeket mutatott be a sajtó - nyüvek és kukacok mászkáltak a nyílt sebekben. Nem, ez nem valamilyen harmadik világbeli ország háborús frontvonalán történt, hanem Bukarest egyik kórházában. Közvetlenül a tragédia után a kormány úgy reagált az aggodalmakra, hogy áh, nem szükséges nemzetközi segítséget kérni, Románia képes ellátni a sérülteket. Sokan meghaltak a fertőzések következtében, a sokkoló képek nyomán pedig az ország ismét az utcára vonult. Kiderült, hogy a kormányhoz közel álló, egykori szekusok által működtetett, egészségügyi intézményeknek fertőtlenítőszert szállító cég homeopátiásra hígította az anyagot, hogy nagyobb profitra tegyen szert. A Hexi Pharma igazgatóját végül nem sikerült szóra bírni: gyanús körülmények között hunyt el egy autóbalesetben. A bíróságokon évekig húzzák a különböző pereket, mígnem elévülés címén felmentik a vádlottakat.
Alig pár hónappal ezután Liviu Dragnea és társai (vagyis a PSD-RMDSZ-kormány) éjnek idején megszavaztak egy olyan törvényt, amely a büntetőügyekben érintett politikusoknak kínált volna egérutat - gyakorlatilag az igazságszolgáltatás teljes blokádját jelentve. Hogy jobban értsük az akkori hangulatot: nagyjából este tíz óra körül a kormány megszavazza a sürgősségi rendeletet, ami éjjel tizenegy óra tájékán megjelenik a Hivatalos Közlönyben. Igen, akkor és aznap a Hivatalos Közlöny non-stop üzemmódba kapcsolt. Nagyjából tíz óra körül jönnek az első hírek a közösségi platformokon arról, mire készül a kormány. Éjfélre Románia az utcán van. Mindez történt egy mínusz 24 fokos téli éjszakán. Tömegek mennek ki tüntetni, az egyetemi városokban forradalmi hangulat uralkodik. Tízezrek Kolozsváron, Jászvásáron, Temesváron, és még többen Bukarestben. Az ország egy emberként áll talpra, a mínusz húsz fokos hideg ellenére minden nap tüntetések zajlanak, amelyek már túlmutatnak az egyetemi városok határain is, minden település lázad. Sepsiszentgyörgyön egy fiatal magasba tart egy feliratot, rajta a következő szöveg románul: "Secuii sunt cu țara" - azaz "A székelyek az országgal vannak." A kép pillanatok alatt válik virálissá, tízezrek lájkolják.
A kormány magyarázkodásba kezd: a jogszabályi keretek nem engedik meg, hogy sürgősségi kormányrendeletet visszavonjanak, és keresik a megoldást, de eddig még nem akadtak rá. Az utcákon már megfogalmazódnak az első javaslatok: ha a kormány nem lép, akkor tömeg vonul Bukarestbe. Szombaton viszont a kormány váratlanul bejelenti: megsemmisítette a vitatott rendeletet.
2018-ban egy újabb jelentős esemény zajlott le: a diaszpóra óriási tüntetést szervezett Bukarestben, amelynek középpontjában a korrupció és a PSD elleni elégedetlenség állt. A megmozdulást azonban a rendőrség erőszakos eszközökkel, lovasrohamokkal és könnygázzal próbálta feloszlatni, miközben megtévesztő indokokra hivatkozott. A kormány és a különböző politikai vezetők szigorú vizsgálatot ígértek az ügyben, ám a mai napig nem történt érdemi előrelépés.
Háromnegyed évvel később, 2019 tavaszán kitör a botrány Úzvölgyében, ahol a jól dokumentáltan egykori szekusokból álló szervezeti háló, az orosz hibrid háború aktorai mozgósították magukat, és 1990 fekete márciusa után ismét etnikai összecsapásokat szerveztek Románia területén. Az ismeretlenségből akkor egy új arc emelkedett fel, mint az úzvölgyi temetőt kirablók politikai vezetője: George Simion, aki jelenleg első helyről fordul rá az elnökválasztások második fordulójára.
Ebbe a töredezett politikai térbe érkezik meg a Covid, a politikai osztály pedig kritikán alul teljesít. Miközben az egészségügy és a civil szféra, illetve a magánvállalkozói világ hősiesen kitart a lezárások idején, a kormány annyira önmagával van elfoglalva, hogy éppen a járvány legnehezebb időszakában jut eszébe újabb kormányválságot kipróbálni. Úgy tűnik, az államkasszát is a pandémia farvizén akarták feltölteni; a lezárások idején jellemzően akkor is megbüntették az embert, ha a papírja helyesen volt kitöltve, és nem is ment közel senkihez. Ez az intézkedés később alkotmányellenesnek bizonyult.
A kezdeményezés kicsúszott a kezükből, és az állampolgári gyanakvásokat tápláló, interneten terjedő összeesküvés-elméletek vették át a diskurzust. Ennek következményeként naponta tízezrek veszítik el életüket, miközben kormányunk szinte láthatatlanná vált. George Simion és az AUR ügyesen kihasználja a helyzet adta lehetőségeket: az állami gyülekezési korlátozások ellenére demonstrációkat szerveznek, amelyekre a hatalom csupán óvatos, szimbolikus büntetésekkel reagál. Simion és az AUR szószólói egy kórház előtt a "gyilkosok" kifejezést harsogják az orvosok felé, rémisztő jövőt jósolva. Eközben a kormány ismét szétesik, és a járvány legkritikusabb időszakában Romániában csupán az ügyvezető miniszterek maradnak jelen.
A válság kezelésének érdekében a PNL-ből államfői pozícióba lépő Klaus Johannis összefog a PSD régi ismerőseivel, és létrejön a PSD-PNL-RMDSZ koalíciós kormány. A kormányfői pozíciók elosztásáról egy rotációs rendszerben állapodnak meg: elsőként Nicolae Ciucă vezeti a kormányt a PNL színeiben, majd 2023 tavaszán őt követi a PSD vezetője, Marcel Ciolacu, aki a 2024-es parlamenti választásokig tölti be ezt a tisztséget.
Valójában alig maradt idejük arra, hogy bármilyen kormányzati tevékenységet folytassanak, hiszen hamarosan beköszöntött az energiaárak válsága, amit követett a szomszédos Ukrajna ellen irányuló teljes körű orosz katonai agresszió.
A 2023-as politikai átalakulás során, amikor a kormányfői poszt körüli feszültségek fokozódnak, az RMDSZ-t váratlanul kizárják a kormányzati döntéshozatalból. Ekkor a költségvetési hiány mértéke drámaian megnő, hiszen a zűrzavaros időszakban a kormány különböző, egyébként indokolt béremelésekkel próbálja meg lecsillapítani a lázadó állampolgárok hangulatát. Ennek keretében többek között a tanárok bérének emelésére, a minimálbér növelésére és a nyugdíjak megemelésére kerül sor.
Ma az Európai Unión belül Romániában a legmagasabb a költségvetési hiány, a 2024-es szuperválasztási esztendő pedig egy teljesen kiábrándult, az oktatás korábbi kormányzati elengedése miatt 42 százaléknyi funkcionális analfabétákkal bíró társadalomra szakad rá, a hamis hírek, az orosz pszichológiai hadviselés minden taktikájával együtt. A politikai osztály szokásaihoz híven önmagával van elfoglalva, különböző trükkökkel igyekeznek a lehető legmagasabb szavazatszámot elérni: Magyarországhoz hasonlóan összevonják az európai parlamenti és az önkormányzati választásokat, az EP-voksoláson a két nagy ellenfél, a koalíciós társak (PSD és a PNL) közös listán indulnak. Ilyesmi már sok országban megtörtént, de az, hogy a parlamenti és az államfőválasztások időpontjának tologatásával kezdenek el kacérkodni, már jelzi, hogy itt egy komoly taktikai csata folyik az addig nagy egyetértésben közösen kormányzó Marcel Ciolacu (PSD) és Nicolae Ciucă (PNL) között.
Az önmagukkal táncoló nagy pártok között pedig az AUR teszi a dolgát, és jelen van mindenhol - érzékletes példa: a pártoknak juttatott költségvetési támogatásból buszokat bérelnek, amelyeket mobil orvosi rendelőkké alakítanak át, és a kis falvakba jutnak el szűrőprogramjaikkal. Retorikájuk, bár populista, de az általuk felvázolt problémák mindegyike valós, és a mindennapi életből merít. Ahogy azt a manipulációs iskolákban tanítják: nevezd meg a valós problémát, az ember ismerje fel magát benne, majd ajánlj neked kedvező megoldást. Ha igazad volt a probléma megnevezését illetően, akkor a polgár azt fogja gondolni, hogy a megoldási javaslataid is igazak lehetnek.
A tavaly november-decemberi választások idejére a PSD-PNL együttműködés hosszú távú alapjai már biztosnak tűntek. A "Binom" néven emlegetett politikai szörny (PNL+PSD) és az RMDSZ uralta a helyi önkormányzatok 98 százalékát, közösen kormányozták az országot, és csak az államfői szék hiányzott a portfólióból. A múlt azonban ismételni próbálta önmagát, még ha szánalmasabb formában is: a PSD és a PNL között kiéleződtek a feszültségek, amelyek ezúttal csak egy felszínes versenyhelyzet meglétét jelezték, semmiképp sem vízióbeli vagy ideológiai különbséget. Mindkét párt szerette volna magáénak tudni az államfői széket, mindketten saját első emberüket indították a választáson. A PNL a koalíciós kormány rotációs rendszerében a kormányfői posztot elsőként elfoglaló Nicolae Ciucă-t, míg a PSD az épp hivatalban levő kormányfőt, Marcel Ciolacut. A két párt közötti versengést nyíltan nem lehetett művelni, ugyanis közösen kormányoztak, ezért miniháborújukat a különböző proxyjaikon keresztül vívták meg.
A PSD-PNL koalíció "Binom" néven ismert hatalmi struktúrája egy meglepő lépésre szánta el magát: eltiltotta Diana Șoșoacă képviselőnőt, aki az S.O.S. Romania párt vezetőjeként nyíltan oroszbarát nézeteiről és az alkotmányos rend megdöntését célzó kijelentéseiről ismert. A román médiában többen úgy vélekedtek, hogy a PSD valójában Simion számára próbált mentőövet dobni. Șoșoacă kizárásával ugyanis a szavazók, akiket ő vonzott, a várakozások szerint Simion felé fordulhatnak, ami a PSD által preferált Simion-Ciolacu második forduló irányába terelheti a választásokat. A párt kampánystratégiája láthatóan arra épült, hogy megismételje a 2000-es elnökválasztások forgatókönyvét, amikor a népszerűtlen Iliescu a szélsőséges Corneliu Vadim Tudorral került a második fordulóba. A választók így, a nagyobb veszélytől való félelmükben, újra választották a posztkommunista államfőt. A PSD, különösen a nem túl karizmatikus Ciolacu esetében, más körülmények között nem lett volna képes győzni egy második fordulóban, hiszen hagyományosan a baloldallal (PSD) szemben egyesül az ország. Így született meg az az elképzelés, hogy George Simiont egy proxyként felhasználva mesterségesen generáljanak egy Ciolacu-Simion második fordulót. Az ügy érdekében, ahogy később kiderült, a PSD több ezer szavazatot is Simionhoz irányított.
A PNL felismerte a helyzetben rejlő kockázatokat, és elhatározta, hogy keres egy alternatívát, akivel gyengítheti Simion pozícióját, így megelőzve a Ciolacu-Simion második fordulóra való eljutását. Így került a képbe Călin Georgescu. Kampányának támogatásába még a párt is beszállt, hogy megerősítse őt. Az eredmények tükrében bátran megállapíthatjuk, hogy a két koalíciós partner annyira eltávolodott a valóságtól, hogy azt hitték, egy kis proxy-harc révén valóban esélyük van bejuttatni jelöltjüket a második fordulóba. Végül egyikük sem érte el a szükséges szavazatszámot, de a proxyfigurák életre keltek: Călin Georgescu végzett az élen, míg a rendszerellenes, az elitek által nem támogatott Elena Lasconi a második, Marcel Ciolacu a harmadik, George Simion pedig a negyedik helyen zárta a versenyt.
Azok a politikai szereplők, akik a választások időpontjának manipulációjával, Șoșoacă kizárásával és a proxykkal való stratégiázással próbálták meg saját magukat a második fordulóba juttatni, végül nem tudtak felkerülni az első két helyezett közé. Az eredmény még ennél is figyelemre méltóbb: a választópolgárok szemében mind Georgescu, mind Lasconi rendszerellenes figuraként tűnnek fel. A román társadalom világosan kifejezte érzéseit: elegük van a politikai elitből. Az érintettek azonban nem igazán értették meg ezt az üzenetet. Először egy zárt CSAT-ülés keretében a hírszerző szolgálat vezetői bemutatták Johannis elnöknek azokat a dokumentumokat, amelyek szerint külföldi beavatkozás történt a választási folyamatban. Ezt követően, a sajtó és a közvélemény nyomására, a második forduló előtt néhány nappal a dokumentumokat nyilvánosságra hozták - ám a bizonyító erejük megkérdőjelezhető.
Az Alkotmánybíróság először elrendeli a szavazatok újraszámolását, amely szinte lehetetlen feladatnak tűnik, de a kötelezettséget nem lehet elkerülni. A rejtett cél: megtalálni annyi szavazatot, hogy Ciolacu a második helyre kerüljön, így közöttük és Georgescu között dőlne el a második forduló sorsa. Mivel ez a terv nem válik be, az Alkotmánybíróság a választási vasárnap előtt péntek este úgy dönt, hogy érvényteleníti az első forduló eredményeit. Különös, hogy ekkor már a diaszpóra szavazása is javában zajlik…
Valószínű, hogy mindketten éreztük ezt az ambivalens helyzetet abban az időszakban, de az egyértelművé vált mindannyiunk számára: ha a politikai elit nem használja ki a megismételt választások közötti időszakot arra, hogy visszanyerje a közbizalmat, és bizonyítékot szolgáltasson arra, hogy valóban meghallgatta a választók akaratát, akkor bármennyiszer is rendezhetik meg a választásokat, az eredmények végül mindig ugyanazok lesznek. A politikai vezetés pedig úgy döntött, hogy ragaszkodik a megszokott módszereihez.
Egy figyelemre méltó példa: a Nyugat felé orientált pártok a parlamenti választások után összefognak, hogy közösen vezessék Romániát, de a képletből végül hiányzik az USR. Elena Lasconi, a párt akkori elnöke és a második fordulóba bejutott jelölt, minden koalíciós tárgyalás előtt szeretné először megismerni a költségvetés valódi adatait, amelyeket azonban Ciolacu nem hajlandó nyilvánosságra hozni. Ennek következtében az USR úgy határoz, hogy nem csatlakozik a kormányhoz, így jön létre a PSD-PNL-RMDSZ koalíció.
A sajtó és bizonyos hatóságok nem maradtak tétlenek, és megkezdték a nyomozást: vajon mi is zajlott le valójában ebben az ügyben?
Georgescu meglepő bejelentést tesz a választási hatóság előtt: kampányára egyetlen lej sem ment el, miközben TikTokon közzétett videói sorra a globális trendek élmezőnyébe kerülnek, elérve a kilencedik helyezést. Ekkor a dolgok kezdik felfedni valódi arcukat, és a szekrényből előtűnnek a csontvázak. A szélsőjobbos jelölt mögött egy olyan paramilitáris szervezet húzódik meg, amely nem riad vissza az erőszaktól, és amelynek tagjai között egykori idegenlégiósok is vannak, akik Kongóban szolgáltak zsoldosként. A román sajtó újabb szenzációs felfedezéseket tesz, kiderítve, hogy aktív és nyugalmazott katonák, rendőrök is kapcsolódnak a szökésben lévő Horațiu Potra zsoldosvezérhez. A DIICOT, a terrorizmusellenes kommandó, az ország különböző pontjain csap le a legionáriusok rejtekhelyeire, ahol fegyverek és hihetetlen mennyiségű pénz kerül elő, elrejtve a padlók alatt.
A román sajtó ugyanakkor kinyomozza: Horațiu Potra és több, Georgescuhoz közel álló személy mély kapcsolatokat ápol az orosz katonai hírszerzés embereivel, vagy épp Kadirov csecsen hadúrral. Szintén minden kétséget kizáróan bebizonyosodik, hogy az oroszok aktívan segítették Georgescut a kibertérben: több tízezres hamis fiókok, trollfarmok és botok támogatták a TikTok-kampányt, amelynek egyik finanszírozója ma már előzetes letartóztatásban ül.
Csakhogy ezek az információk nem tudnak elég mélyen áttörni a napi hírek által keltetett zajban, és nem sokat segített J. D. Vance amerikai alelnök Romániával szemben megfogalmazott kritikája sem. Bár Vance nem igazán ismerte a romániai helyzetet, ez nem akadályozta meg őt abban, hogy kritikájával burkolt támogatást nyújtson a román szélsőjobbnak, mely kapva kap az alkalmon, felismeri az ebben rejlő lehetőséget, és Trump istenítésével próbálja magát helyzetbe hozni. Simion interjút ad Alex Jonesnak, Elon Musk a házi Twitterén Georgescu mellett kampányol, majd az idei választások előtt két nappal jön a hír: Amerika kizárta Romániát a Visa Waiver programból. Hogy ez utóbbi mennyit tett hozzá Simion győzelméhez, az külön elemzés tárgya lehetne, de biztos nem segített a nyugatos tábornak.
A decemberi érvénytelenítést követően, egészen május negyedikéig, az első fordulóig terjedő időszakban a politikai események szinte a megszokott forgatókönyv szerint zajlottak. Călin Georgescu, a politikai élet egyik megosztó alakja, eltiltást kapott a választásokon való részvételtől, és eljárás indult ellene az alkotmányos rend megbontása miatt, amelyhez adócsalás vádját is hozzácsatolták. Emellett lakhelyelhagyási tilalom alá került, ami tovább bonyolította helyzetét. A szuverenista, de valójában izolacionista nézeteket valló tábor vezetését George Simion vállalta magára, aki az első forduló előtti kampányt úgy irányította, hogy egyetlen televíziós vitán sem jelent meg.
A hatalom tisztában volt azzal, hogy a rendszerellenesség továbbra is domináló témának számít a közvéleményben, ezért a legkisebb koalíciós partner, az RMDSZ javaslatára végül Crin Antonescu mellett döntöttek. Călin Georgescu, aki Mircea Augustin Malița, Ceaușescu egykori amerikai nagykövetének követője volt, majd államtitkárként a rendszer pénzszivattyú intézményeiben mozgott, éppen úgy része a rendszernek, mint Crin Antonescu, akiről az előzőekben már szóltam. Antonescu a MOGYE magyar karának akadályozója, a Băsescu elleni puccs egyik kulcsszereplője, és a 2010-es években még Székelyföld létét is kétségbe vonta. Az RMDSZ-nek magyarázatot kellene adnia arra, hogy miért támogatott egy magyarellenes jelöltet, akiről egyértelműen kiderült, hogy nem nyerheti el a politikai elit ellen tiltakozó tömegek szimpátiáját. Bár a közösségünk szempontjából talán nem lényeges, ha mégis sikerült volna nekik, akkor koalíciós partnerek előtt királycsinálóként tetszeleghettek volna.
A Crin Antonescu és Călin Georgescu közötti eltérés abban rejlik, hogy Georgescu sikeresen alakította ki magáról azt a képet, mint aki rendszerellenes, miközben különféle new age-ihlette ötletekkel fűszerezte kampányát – ilyen például a kólában rejlő nanochipek elmélete, vagy az az ambiciózus gazdasági javaslat, amely az ország lótenyésztésre való átállását szorgalmazta. Ezzel szemben Antonescu túlságosan is ismert politikai figura volt, és hiába tűnt el hosszú időre Brüsszelbe, a romániai belpolitikából való távolmaradása nem törölte ki az emberek emlékezetéből. Így nem tudta magát eliten kívüli szereplőként pozicionálni. Az RMDSZ jelentős kampányt folytatott Antonescu mellett, és a sajtóban megjelenő elemzések ellenére a magyar közösségen belül viszonylag sikeresnek számító kampányt épített fel. Antonescu mindössze öt megyében tudott az élen végezni – Maros, Hargita, Kovászna, Bihar és Szatmár – ezek közül kettő, Hargita és Kovászna, abszolút magyar többségű terület. A magyar szavazók körében körülbelül hetven százalékos támogatottságot élvezett, azonban ez nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy bejusson a második fordulóba.
Bukarest főpolgármestere, a matematikából doktorált Nicușor Dan és az USR elnöke, a novemberi választás első fordulójában második helyre érkező Elena Lasconi jelentették a nyugatos és rendszerellenes jelölteket. Azonban Elena Lasconi támogatása apadó irányt vett, különösen úgy, hogy a választások előtti felméréseket elemezve pártja, az USR arra a következtetésre jutott, hogy megvonja támogatását tőle, és azt Nicușor Dan felé irányítja. A belső botrány nem tett jót Lasconinak, aki ugyan tisztességgel és rendkívüli bátorsággal jelent meg az elnökjelöltek tévévitáin, de mindez már kevésnek bizonyult.
Szintén a jelöltek között találjuk a korábbi miniszterelnököt, Victor Pontát, aki két dologról maradt emlékezetes a kampány idejéből: egyrészt senki sem nyalt annyira erősen és nyíltan Trump elnöknek, másrészt azzal dicsekedett, hogy azért kapta szerb állampolgárságát, mert miniszterelnökként úgy védte meg Belgrádot a dunai árvíztől, hogy a Vaskapu zsilipeinek megnyitásával elárasztott jó néhány román falut. (Valójában miniszterelnökként ez nem kifejezetten az ő hatásköre, a dunai gátak használatát nemzetközi szerződés szabályozza, ennek értelmében köteles volt megnyitni a zsilipeket - de az Európa-barát tábor, beleértve a sajtót, ezt kihasználta ellene.) Ponta indulása sokakban ébresztett reményt, hogy majd szavazatokat vesz el Simiontól, de ez végül nem, vagy csak nagyon kis mértékben jött össze. Azonban azt is jegyezzük meg: ha Ponta szavazói Ponta hiányában Simionra szavaztak volna, akkor a második fordulóra már nem is lett volna szükség, az AUR jelöltje az első körben nyert volna.
Az első forduló végeredménye tulajdonképpen, ha más szereplőkkel is, de ugyanazt a képet rajzolta fel.
Románia május 18-án sorsdöntő választás elé néz, amelynek tétje a két politikai vezető közötti éles ellentét. Míg Simion magyarellenes retorikája és a nyugat-európai szuverenista, euroszkeptikus irányzatok eszméi közé tartozik, politikai programja radikális, és Romániát egy bezárkózó pályára igyekszik terelni. Külpolitikájában Oroszországot támogatónak, míg Ukrajnát ellenséges félként kezeli. Ezzel szemben Nicușor Dan egy nyitott, de a nyugati liberalizmus szélsőségeit kritizáló politikai megközelítést képvisel. Ő a jogállam elkötelezett híve, és arra törekszik, hogy a közéleti viták során a racionalitás és a konstruktív párbeszéd irányába terelje a diskurzusokat.
Itt állunk a második forduló küszöbén, amely alapjaiban formálhatja Románia jövőjét. Olyan pillanathoz érkeztünk, amikor talán soha nem volt még ennyire lényeges a részvétel a választásokon. Ez a választás most igazán sorsdöntő jelentőséggel bír, és a következményei messze túlmutatnak a jelenen.
Az öt évre szóló elnöki mandátum éppen elegendő ahhoz, hogy egy politikai vezető megerősítse hatalmát. Ezen időszak alatt könnyedén beépítheti a pártjába a régi szekusokat, korrupt üzletembereket és alvilági alakokat, akik különböző állami intézmények élére kerülnek, mintegy "ejtőernyőzve". Ezt követően egy ravasz húzással előrehozott parlamenti választásokat kezdeményez, ahol az AUR párt — a választási hatóságok összesimionozódásának köszönhetően — akár önállóan is többséget szerezhet.
A jogállam kiépítése valóban egy aprólékos és időigényes folyamat, amely hosszú távon megtérül, míg a lebontása sokszor villámgyorsan, szinte észrevétlenül zajlik, különösen, ha az államfő áll a folyamat mögött. A törékeny román demokrácia, amely még mindig keresi a stabilitását, könnyen súlyos csapást szenvedhet el május 18-án. Éppen ezért mindent meg kell tennünk, hogy ezt a sorsfordító eseményt elkerüljük.
A szerző az erdélyi Nethuszár blog kreatív szerkesztője, aki szenvedéllyel és elkötelezettséggel formálja a tartalmat.
Ez a cikk az ÖT és az Index közötti együttműködés eredményeként került fel az oldalunkra. Amennyiben tetszett, kérjük, ossza meg, írja meg véleményét, vagy ha további hasonló tartalmakra vágyik, látogasson el partnerünk, az ÖT weboldalára!
A véleménycikkek nem mindig tükrözik az Index szerkesztőségének hivatalos nézeteit.
