Miért nem mehetek el a WC-re a repülőgép indulása előtt?

Nem, nem arról van szó, hogy a kifutópályára önteném a tartály tartalmát.

2023 szeptemberében egy férfi, aki Máltáról Budapestre tartott, meglehetősen szokatlan megoldást választott, amikor nem engedték el a mellékhelyiségbe. A kabin folyosóján döntött úgy, hogy a felszállás előtt könnyít magán. A beszámolók szerint az utas ittas állapotban volt, ami felveti a kérdést: vajon mennyire emberséges dolog megtiltani valakinek, hogy elmenjen a mosdóba, ha valóban sürgős helyzet áll elő? Bár a férfi cselekedete nem éppen példamutató, elgondolkodtató, hogy néha a körülmények kényszeríthetik az embert a legszokatlanabb döntések meghozatalára.

Erre a helyzetre általában nincs túl sok lehetőség, még ha a szabályozások nem is egységesek. Az Egyesült Államokban gyakori, hogy az utasok a WC-be indulnak az ajtó zárása előtt, miközben a többiek már a helyükön ülnek. Ezzel szemben Európában inkább a zárt budiajtón való kopogtatás a megszokott.

A repülés szigorú szabályai szerint az utazást pontosan betartott fázisokra osztják, a mosdókat alapvetően a repülési magasság elérésétől az ereszkedés megkezdéséig tartják nyitva - vagyis abban az idősávban, amikor nem kötelező bekapcsolva tartani a biztonsági övet.

Közvetlenül a beszállás után technikai vagy biztonsági akadály nem indokolja, hogy ne használjuk a mosdót. Ha mégis ezt nem engedélyezik, az inkább praktikus szempontokra vezethető vissza: így könnyebb a dolgunk. A légiutas-kísérők éppen elfoglalják magukat az utasok helyre irányításával és a csomagok elhelyezésével, és a szűk folyosókon igazán kényelmetlen lenne, ha az utasok folyamatosan ingáznának a helyük és a mosdó között.

Miután halljuk a hangosbemondón, hogy "cabin crew: boarding complete", vagyis a jelzést, hogy minden utas felszállt a gépre, kezdődik a következő fázis, mindenki a felszálláshoz készül. Ilyenkor járják végig az utaskísérők a sorokat, meggyőződnek róla, hogy mindenki becsatolta az övét és bemutatják a biztonsági előírásokat, hogy mi a teendő vészhelyzet esetén. Ezekben a percekben fontos, hogy a folyosó szabad legyen a személyzet számára, így mindenki másnak a helyén kell maradnia.

Nyilvánvaló, hogy a gurulás, emelkedés és ereszkedés során szigorúan tilos elhagyni az ülésünket, hiszen ez balesetveszélyt jelentene. Éppen ezért nem véletlen, hogy a légiutas-kísérők is csak ezekben a néhány percben foglalnak helyet.

Ha nincs különösebb zűrzavar, általában 10-15 percet simán el lehet viselni egy utazás alatt, amikor nincs lehetőségünk a mosdó látogatására. De mi történik akkor, ha már a fedélzeten vagyunk, és a pilóta bejelenti, hogy hosszú várakozás vár ránk? Vagy mi van, ha sürgősen szükség lenne a mosdóra, mert például az előző este túl sokat ettünk, és most a gyomrunk nem éppen barátságos?

Ilyenkor lehet abban bízni, hogy a légiutas-kísérők az általános tiltás dacára kinyitják számunkra a mosdót, különösen hosszabb várakozás esetén. Ha ugyanis egészségügyi okok, rosszullét áll a háttérben, nagy eséllyel kivételt tesznek a megszokott szabályoktól.

Arra azonban biztosan nem lesz lehetőségünk rövidebb késés esetén sem, hogy visszamenjünk a terminál épületébe és az ottani WC-t használjuk. A légi közlekedésben ugyanis alapvető biztonsági előírás, hogy az összes érintett egység tudja, hol tartózkodik éppen az adott utas. Abban a pillanatban, hogy érvényesítjük beszállókártyánkat a kapunál, a repülőtér rendszerében úgy szereplünk, mint akik a gépen tartózkodnak: ez a kapu pedig egyirányú, ha vissza akarunk térni a terminálra, azzal lemondunk az utazási szándékunkról és nem térhetünk vissza a fedélzetre. Sőt, ebben az esetben a földi kiszolgáló személyzetnek kell kikísérnie az adott utast a biztonsági ellenőrzésen kívüli zónába. Ott legalább már kedvére használhatja a mosdót is.