Mostanra a jegybankok sem élhetnek tovább a nemzeti szigetek ábrándjában.

Az idei Jackson Hole esemény nem csupán egy közgazdasági konferencia volt, hanem egy globális tükör, amelyben tükröződtek Amerika politikai csatározásai, a világ demográfiai kihívásai és a növekvő bizonytalanság. Jerome Powell, a Donald Trump amerikai elnök által gyakran bírálta Fed elnöke, beszédében több kérdést hagyott nyitva, mint amennyire választ adott, és éppen ez a paradoxon tette felejthetetlenné a megnyilatkozását.

Augusztus 22-én a lenyűgöző Wyoming állambeli Jackson Hole festői tájain, a Grand Teton havasi csúcsai alatt gyűltek össze a világ vezető központi bankárai, hogy figyelemmel kísérjék Jerome Powell, a Federal Reserve elnökének fontos beszédét. A közönség soraiban olyan neves személyiségek foglaltak helyet, mint Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke, valamint Andrew Bailey, a brit jegybank vezetője, akik mindannyian izgatottan várták a gondolatébresztő előadást.

Powell megnyilvánulása így hangzott: "A politikai döntések mindig az adatokon alapulnak." Ez a finom központi banki fogalmazás valójában azt jelenti, hogy elképzelhető a kamatok csökkentése, de az a gazdaság jövőbeli teljesítményétől függ.

A számok valóban vegyes benyomást keltenek. Az infláció 2,7%-ra emelkedett, ami meghaladja a Fed kitűzött célját, és április óta folyamatosan növekvő tendenciát mutat. Ez akár kamatemelés szükségességét is felvetheti. Ezzel szemben a munkanélküliség 4,2%-ra rúg, ami nem túl súlyos, de mégis magasabb az ideálisnak tartott szintnél, ráadásul az elmúlt három évben fokozatosan emelkedik. Ez a helyzet inkább a kamatcsökkentés irányába terelheti a döntéshozók gondolkodását.

Érthető az is, hogy az inflációval kevésbé foglalkozó amerikai elnök miért kardoskodik a kamatcsökkentések mellet. Ám fontos azt is tudni, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed az inflációs cél mellett a foglalkoztatási mutatót is figyelembe veszi, így míg a mostani helyzetben egy hagyományos központi bank talán emelne, az USA esetében a csökkentés ugyanúgy benne van a pakliban.

A fentiek át is vezetnek az amerikai gazdaságpolitika nagy drámájára, az elnök és a Fed-vezér közti ellentétre. Donald Trump többször is nyilvánosan követelte, hogy Powell és kollégái azonnal csökkentsék a kamatokat. Ez azonban komoly ellenérzéseket váltott ki a függetlenségét tigrisként védelmező Fed részéről.

A jegybanki függetlenség történelmi szempontból meglehetősen új keletű intézmény. Cikkek tömegei igazolják a nyilvánvalót, hogy egy független, azaz külső befolyásoktól mentes központi bank hatékonyabban tud küzdeni az infláció ellen. Másrészt az is igaz, hogy az sem szerencsés, ha a fiskális és a monetáris politika már irányba húz.

Idén a szimpózium középpontjában a munkaerőpiac és a demográfiai változások álltak. A társadalmak öregedése, a termelékenység csökkenése és a munkaerőhiány olyan kihívások, amelyek messze túlmutatnak a havi kamatdöntések keretein. E problémák komplexitása és széleskörű hatásai arra figyelmeztetnek, hogy új megoldásokra van szükség a jövő munkaerőpiacának fenntarthatósága érdekében.

Több jegybankár már figyelmeztetett arra, hogy az elöregedő társadalom és a munkaképes korú népesség csökkenése komoly korlátokat jelent a várható jövőbeli gazdasági növekedés szempontjából. Ezzel összefüggésben egyes szakértők úgy vélik, hogy a bevándorlás ösztönzése lehet a megoldás a problémákra.

Európa, Japán és az Egyesült Királyság központi bankjainak vezetői egyhangúlag megállapították, hogy a migráció kulcsszerepet játszott gazdaságaik stabilizálásában. Azonban felmerül a kérdés: miért olyan kiemelkedő cél a GDP folyamatos növelése, és milyen következményekkel jár ez a folyamat? Ráadásul, a világ számos táján tapasztalható születésszám-csökkenés arra utal, hogy ez a stabilizációs modell csak átmeneti megoldást nyújthat.

Még ha a közgazdasági modellek minden szempontból tökéletesek lennének is, a döntéshozók feje felett ott lebeg a GIGO (garbage in, garbage out) árnya, ami a megbízhatatlan adatok problémájára utal. Az Egyesült Államok munkaerőpiaci felméréseinek válaszadási aránya 70 százalék körül mozgott, azonban mostanra 40 százalék alá csökkent. Ez azt jelenti, hogy a felmérések egyre kevésbé átfogóak és reprezentatívak, így az ezek alapján hozott döntések is egyre inkább kétségesek lehetnek.

Nem meglepő, hogy Powell minden szavát úgy mérlegelte, mint egy bűvész, aki óvja titkait a kíváncsi szemektől. Hiszen amikor a precizitás ingadozni kezd, a körültekintés és a hajlékonyság jelentősége még inkább előtérbe kerül.

Jackson Hole-ban idén a jegybankárok alaposan feltérképezték, hogyan lehet közösen megküzdeni az infláció különböző irányzataival, az energiaárak drámai ingadozásaival, a brexit tartós hatásaival, valamint a digitális valuták gyors térnyerésével. A gazdasági viharok határokon átívelő természete azt üzeni, hogy a központi bankok nem bújhatnak el a nemzeti szigetek illúziója mögé.

Ez azt jelzi, hogy a jövőben egyre nagyobb szerepet kapnak majd az együttműködések és a koordinált cselekvések iránti igény.

Nem meglepő, hogy a pénzpiacok és a gazdaságok globális hálózatban működnek. Ahogy a világ egyre inkább összefonódik, úgy a monetáris politika vezetőinek is egyre nagyobb felelőssége van. Olyan ügyesen kell navigálniuk ebben a zsúfolt és változékony tengeren, hogy elkerüljék az ütközéseket, miközben megőrzik a stabilitást és a növekedést.

Valószínűleg ez volt Jerome Powell utolsó szereplése a Jackson Hole-i konferencián, mielőtt 2026-ban visszavonulna. A rendezvény során sokan a kamatcsökkentés bejelentésére számítottak, de végül a fókusz nem az amerikai alapkamat körül forgott.

A középpontban a jegybankok függetlensége állt, valamint a globális demográfiai trendek, az adatok hitelessége és a közös fellépés fontossága. Ezek a kulcsfontosságú kihívások várnak Powell utódjára, és valószínűleg minden jövőbeli jegybankár generációjára is, akiknek ezeket a komplex problémákat kell majd kezelniük.

A nyitóképen, balról jobbra haladva, láthatjuk Jerome Powellt, az Egyesült Államok Federal Reserve elnökét, Kazuo Uedát, a Bank of Japan (BOJ) kormányzóját, Christine Lagarde-ot, az Európai Központi Bank (EKB) vezetőjét, valamint Andrew Bailey-t, a Bank of England (BOE) elnökét. Mindannyian a gazdaságpolitikai szimpóziumra érkeztek, amely 2025. augusztus 22-én zajlik a festői Moranban, Wyoming államban.