Fontos átalakulások várhatóak az árampiacon - Milyen hatással lesz ez Magyarország célkitűzéseire?
Magyarország a villamosenergia-szektorral kapcsolatos kiemelt célkitűzéseit tekintve ambiciózusabb célokat tűzött ki, mint sok olyan EU-tagállam, amelyet az energiaátállás élharcosának tartanak. Ennek ellenére az uniós ranglistákon, amelyek a Nemzeti Energia- és Klímatervekben rögzített célok alapján készülnek, gyakran a második felében találjuk az országot. Felmerül a kérdés: vajon hogyan lehetséges ez?
Az áramszektor kulcsszereplővé vált a zöld átmenet során, hiszen a megújuló energiaforrások elterjedése mellett egyre inkább a villamos energia válik a végső energiafelhasználás domináló formájává. Jelenleg az Európai Unió energiafogyasztásának csupán 20%-át képviseli az áram, de ha a közösség komolyan veszi az energia- és klímapolitikai célkitűzéseit, akkor az előrejelzések szerint ez az arány a 21. század közepére megközelítheti a 60%-ot. Ez a fejlődés kulcsfontosságú lehet a fenntartható jövő megvalósítása érdekében.
Az elektrifikáció az energiahatékonyság növekedését is maga után vonja,
A kibocsátáscsökkentés, az ellátásbiztonság, és az energiaszuverenitás szempontjain túl fontos, hogy a megfizethetőség és a versenyképesség is figyelembe legyen véve. Ezek a tényezők összességében olyan fejlődést eredményeznek, amely nem csupán környezeti szempontból előnyös, hanem gazdasági értelemben is kívánatos.
A magyar kormány októberben benyújtotta az Európai Bizottságnak az aktualizált és végleges Nemzeti Energia- és Klímatervet (NEKT), amelyben több lényeges kormányzati cél és várakozás bontakozik ki a villamosenergia-szektor jövőjére nézve.
Bár a 27 EU-tagállam közül közel a felének még csak a NEKT tervezetét sikerült benyújtania a brüsszeli hatóságoknak, a villamosenergia-szektorral kapcsolatos céljaik még jelentős módosításokon eshetnek át. Ennek ellenére a magyar dokumentum adatainak jobb megértéséhez fontos, hogy röviden összehasonlítsuk a vonatkozó nemzeti terveket.
Magyarország az energetikai szektorban számos kiemelkedő törekvést valósít meg, amelyek a fenntarthatóság, az energiahatékonyság és a megújuló források hasznosítása köré összpontosulnak. Az ország célja, hogy a jövő energiarendszere a környezeti szempontok mellett gazdaságilag is versenyképes legyen, miközben a lakosság energiaigényeit is kielégíti.
magasabb célszámmal rendelkezik, mint nem egy, az energiaátállás élharcosának tartott uniós ország,
Jellemzően még mindig a ranglisták második felében helyezkedik el, annak ellenére, hogy számos tényezőt figyelembe vettek. Például a tiszta, alacsony karbonkibocsátású energiaforrások 2030-ra vonatkozó áramtermelési célértéke is fontos mutatónak számít.
A magyar villamosenergia-termelési mixben a tiszta források, beleértve a megújulókat és a nukleáris energiát, már körülbelül 70%-os arányt képviselnek. Ezzel hazánk túllépi az uniós átlagot, amely 67,2%, és ezzel a középmezőnybe helyezkedik el az Európai Unióban.
A magyar mutató 2030-ig 79%-ra emelkedhet a legutóbbi NEKT alapján, ami ugyan nagyobb például, mint a (nem végleges) 75%-os német célszám, de kisebb, mint a 83%-os uniós cél, és mint az országok többsége által tervezett érték - derül ki az EMBER nevű agytröszt kimutatásából.
Amennyiben a megújuló energiaforrások arányát nézzük, Magyarország helyzete nem túl kedvező: a jelenlegi 25,7%-os mutatóval a leggyengébben teljesítők között találja magát az EU-n belül. Ez a szám jelentősen elmarad az uniós átlagot jelentő 44,3%-tól, ami jól tükrözi az energiapolitikai kihívásokat, amelyekkel szembe kell néznünk.
A 2030-as célok tekintetében Magyarország valamivel kedvezőbb helyzetben van, azonban a 42%-os kitűzött arány messze elmarad az uniós 67%-os célkitűzéshez képest. Jelenlegi értékét figyelembe véve, az ország még mindig távol áll a kívánt szinttől. Azok az országok, amelyeket Magyarország már most is maga mögött tudhat, például Csehország, Franciaország és Szlovákia, szintén jelentős szerepet szánnak az atomerőműveknek az áramtermelés terén. Ez részben a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos ambícióik viszonylagos gyengeségéből adódik, melyek a jövőbeni energiapolitikájukban is kulcsszerepet játszanak.
A magyarországi áramtermelésnek ma már csak
megközelítőleg 30%-a történik fosszilis alapon (szén/lignit, földgáz, kőolaj),
Hazánk az EU-átlaghoz képest kedvezőbb helyzetben van (32,8%), és ezzel az uniós középmezőnyben található.
A tervek alapján a fosszilis források részesedése a hazai villamosenergia-termelésben 21%-ra csökkenhet 2030-ig. Mivel több ország a hagyományos, szennyező források gyorsabb kivezetését tervezi árammixéből, ezért Magyarország e tekintetben az uniós mezőny utolsó harmadába csúszhat az évtized végére, miközben az EU célja a fosszilis arány 18%-ra való visszaszorítása.
Az egyik legfontosabb kapcsolódó mutató azt jelzi, hogy mekkora az országok végső energiafelhasználásában a villamos energia részaránya. Ez az elektrifikációs index a következő években, évtizedekben érdemben emelkedhet a nap- és szélerőművek, valamint a hőszivattyúk és elektromos autók terjedésével, illetve az ipar villamosításával.
Magyarország végső energiafelhasználásában a villamos energia aránya jelenleg 19,8%,
A legkevesebb az EU-ban, mindössze 23%-kal az uniós átlag alatt.
A NEKT szerint 2030-ra a magyar energiamutató 24,8%-ra emelkedhet, ami lehetővé teheti az ország számára, hogy a középmezőnybe kerüljön - legalábbis a jelenleg elérhető, sok esetben még nem végleges nemzeti célkitűzések alapján. Azonban a végleges nemzeti energia- és klímatervek benyújtásával adós országok többsége várhatóan magasabb elektrifikációs szintet fog célul tűzni a frissített NEKT-jeikben.
Az EMBER villamosenergia-szektorral kapcsolatos NEKT-es célszámaira összpontosító platformja többek között arra is figyelmet fordít, hogy az egyes áramtermelő források és technológiák telepített kapacitása hogyan alakulhat országonként a következő évek során, figyelembe véve a stratégiai irányelveket és dokumentumokat.
A kimutatás tükrözi az országok eltérő adottságait és ezzel összefüggő stratégiai hangsúlykülönbségeit, de a főbb trendek szempontjából hasonló képet fest az uniós tagállamokról. E szerint
A legtöbb ország a fosszilis energiaforrások, különösen a szén, jelentős visszaszorítására készül 2030-ig.
A 2040-es jövőképet szem előtt tartva a megújuló energiaforrások terén a fókusz egyértelműen a fokozatos kapacitásbővítés irányába mutat. Ezzel párhuzamosan a nukleáris energia szektorában vegyes tendenciákat figyelhetünk meg: a szakmai közvélemény többsége a meglévő kapacitások fenntartására, sőt, bizonyos esetekben bővítésére is készül. Ez a kettős dinamika jól tükrözi a globális energiapolitika sokszínűségét és a különböző technológiák iránti eltérő hozzáállásokat.
Egyedivé tétel: A (törpeállamokat mellőző) összehasonlítás alapján Magyarország technológiai elképzelései általában összhangban állnak az európai irányvonalakkal, kivéve a fotovoltaikus naperőművekre vonatkozó ambíciókat, amelyek eltérnek a kontinens többi részének stratégiáitól.
Bár a magyar kormány is a naperőművi kapacitás jelentős növekedésére számít 2030-ig – a jelenlegi több mint 7 gigawattról 12 gigawatra –, a NEKT alapján utána gyakorlatilag megállítaná a szegmens további fejlődését, ezzel az EU-ban szinte egyedülálló helyzetet teremtve. A NEKT végső verziója azt jelzi, hogy a 2030-tól 2050-ig terjedő két évtizedben a hazai naperőmű-kapacitás csupán 0,4 GW-tal fog bővülni a 2030-as 12 GW-os célhoz képest, míg a 2023-as tervezet még 8,4 GW-os növekedéssel számolt, amennyiben a tervezett kiegészítő intézkedések megvalósulnak.
Képek forrása: EMBER
