Magyar Péter merész álmokat szőtt – vajon delíriumról van szó, vagy egy ténylegesen reális lehetőségről az előrehozott választások kapcsán?

A múlt, ha létezik, csupán egyfajta termékjelzés – a NER emlékezetpolitikájának különös világáról.

"A Tisza elnöksége január 6-tól hivatalosan is kampány üzemmódra vált, hogy minden szükséges feltétel rendelkezésre álljon a választások megnyeréséhez" - írta nemrég Magyar Péter a Facebook-on, utalva az előrehozott választásokra, amelyre állítólag a Fidesz is készül, legalábbis ezt sejteti a Tisza Párt vezetőjének legfrissebb politikai teleregénye. Hogy mennyi igazság rejlik ebben, vagy hogy csupán egy újabb összeesküvés-elméletről van szó, az lényegtelen, hiszen a friss narratíva azonnal megnyerte Magyar közönségét: újévi beszédét eddig 600 ezren nézték meg YouTube-on, míg a hozzá kapcsolódó Facebook-posztok rendre 40-50 ezer lájkot kapnak.

A Magyar szekere újra virágzik az online térben, és mindez nem csupán a saját teljesítményének köszönhető: Sulyok Tamás "zseniális" újítása is hozzájárult ehhez a sikerhez. Az államfő úgy döntött, hogy szakít a több mint három évtizedes hagyományokkal, és az újévi beszéd helyett karácsonyi üzenetet fogalmaz meg. Ennek hátterében az áll, hogy "a karácsonyt mi még komolyan vesszük, ellentétben Európa nyugati részével."

Ezek után nem lenne meglepő, ha a kormányfő arra a következtetésre jutna, hogy az államfői autonómia továbbra is túlzott mértékű. Így aztán nemcsak a kegyelmi kérvények aláírásáról, hanem akár a karácsonyi ünnepi beszédekről is lemondhatnánk.

Bár nem teljesen egyértelmű, hogy az előrehozott választásokkal kapcsolatos narratíva a magyar kormány részéről tudatos kommunikációs stratégia vagy csupán a szilveszteri pezsgő hatása, a Tisza Párt vezetője úgy tűnik, hogy felfedezte hívei egyik legnagyobb vágyát: a radikális változást, ha lehet, minél sürgősebben. Azok számára, akik a jelenlegi rendszer tarthatatlanságát érzik, és úgy vélik, hogy a hatalom már nem képes megoldani a felmerülő problémákat, az előrehozott választás lehetősége rendkívül csábító. Ennek a lehetőségnek a felvetése egyrészt azt az érzést keltheti, hogy van valaki, aki "küzd" az érdekeikért, másrészt pedig fenntarthatja a reményt, hogy talán mégis bekövetkezhet egy idő előtti sorsforduló.

E radikális változás iránti elkötelezett szavazói bázis kulcsszerepet játszik Magyar Péter politikai stratégiájában, hiszen ők különösen aktívak és elkötelezettek. Az ő mozgósításukkal jelentősen fokozható a politikai formáció dinamikája. Az előrehozott választások iránti követelés egy erőteljes, világos üzenet, amely könnyen felfigyelhet a médiára és a közbeszédre, ezzel tovább erősítve Magyar Péter médiabeli láthatóságát. Ez az üzenet gyakorlatilag nyomást gyakorol a kormányra, miközben a Tisza Párt vezetője a felelősséget átháríthatja: ha nem következik be változás, az kizárólag a kormány makacsságának vagy gyávaságának tudható be. Ha azonban sikerül folyamatosan fenntartani ezt a követelést, akkor új politikai napirendet lehet kialakítani, amely szélesebb narratívába illeszkedik, miszerint a kormány illegitim, alkalmatlan vagy túllépett bizonyos határokat.

A kormánypárttal szembeni folyamatos offenzív állásfoglalás lehetősége révén az ellenzéknek nem kell túl nagy kockázatokat vállalnia. Az ellenzék támad, míg a kormány folyamatosan próbálja elhárítani a nyomás alatt álló követeléseket. E jelenség a 2000-es évek második felében az MSZP-SZDSZ és a Fidesz közötti politikai összecsapások során is megfigyelhető volt, ahogyan arra Magyar Péter újévi beszédében is utalt. Azonban fontos megjegyezni, hogy az analógia nem állja meg a helyét minden szempontból; Magyar e téren meglehetősen torzította a valóságot. A jelenlegi Fidesz politikai helyzete összehasonlíthatatlanul kedvezőbb, mint a 2010 előtti szocialista kormányé, amely számos súlyos gazdasági problémával, legitimációs válsággal és belső politikai feszültségekkel küzdött.

A 2010 előtti időszak felemlegetése hibádzik a téren is, hogy míg akkor a Fidesz képében egy szervezett és jól felépített párt, egy szakmailag kompetens ellenzék állt szemben a levitézlett, dezintegrált kormánypártokkal, addig most kvázi egy egyszemélyes történet áll szemben a teljhatalmú Orbán-rendszerrel. Bár számtalan ígéret elhangzott már Magyar részéről a politikai hátország felépítéséről, az elmúlt tíz hónap során nem sok előrelépés történt ezen a téren (sem). A Tisza Párt továbbra sem felel meg egy politikai párt kritériumainak, a szervezet sokkal inkább valamiféle Zrt-ként működik: Magyar Péter a mindenható vezérigazgató, a többiek pedig csupán a cég sokadrangú beosztottjai. Sem az EP-ben, sem a fővárosi közgyűlésben nincsenek autonóm, képességes politikusok, még ahhoz is engedélyt kell kérniük, hogy a nyilvánosság előtt megszólalhassanak.

Ígéretek és távlati célok bőven akadnak, ha csak rápillantunk Magyar Péter Facebook oldalára. Azonban a valóság az, hogy a következő hónapokban - különösen Magyar autokrata és kizárólagosságra törekvő megközelítése miatt - a valódi pártépítés esélyei igencsak korlátozottak. Amíg a kommunikációs csatározások folynak, addig a súlyos hiányosságok a háttérben maradnak. Viszont amikor elérkezik az ideje, hogy cselekedni kelljen - például egy előrehozott választás kapcsán - a Tisza "Párt" gyorsan szembesülne a szervezeti gyengeségeivel.

Magyar Péter támogatottságának és legitimitásának kérdésében gyakran hivatkozik a közvélemény-kutatásokra, ám ez a megközelítés gyenge pontot jelent a Magyar-féle stratégiában. Az utóbbi időszakban ugyanis egyre több kétség merült fel a felmérések megbízhatóságával kapcsolatban. Mind a kormánypárti, mind az ellenzéki háttérrel rendelkező kutatók esetében felvetődött, hogy a mintavétel nem mindig felel meg a szakmai normáknak. Ennek következményeként bizonyos választói csoportok aránytalanul képviseltetik magukat, míg mások alulreprezentáltak maradnak az eredményekben. Továbbá - különösen a Tisza Párttal szimpatizáló kutatók esetében - gyakran megfigyelhető a "bandwagon" hatás kihasználása, amely tudatos kognitív torzítást jelent: a friss eredmények folyamatosan a "győztes" politikai erő felnagyítását szolgálják, így jelentős mértékben alakítják a választók preferenciáit.

Az előrehozott választások általában a stabil és konszolidált demokráciák sajátosságai, azonban az Orbán-rendszer viszonylag távol áll ettől a modelltől. Itt valójában valami rendkívülinek kellene történnie ahhoz, hogy ilyen választásokra sor kerüljön. Egy ilyen lépés a kormánypárt számára kockázatos lenne, mivel megingathatná a hatalom legitimitását alátámasztó narratívát. Az eseményeket sokan úgy értelmezhetnék, mint a rendszer gyengülésének nyílt elismerését, ami komoly következményekkel járhat.

Magyar Péter egyelőre úgy érezheti, hogy rátalált az aranytojást tojó tyúkra, s kommunikációs szempontból valóban van némi potenciál a dologban. Az "előrehozott választás" szlogenje a kormányzás kritikájának szimbólumává válhat, annak követelése pedig lehetőséget ad Magyarnak arra, hogy uralja a politikai diskurzust, elterelve a figyelmet a számára kedvezőtlen, a kormány számára pedig kedvező témákról.

Az előrehozott választás azonban csak addig hasznos Magyarnak, amíg megmarad a kommunikációs fegyver szintjén - sanszos, hogy egy valódi előrehozott választás visszafelé sülne el a Tisza Párt szempontjából. Előrehozott választásokat fél-autoriter rendszerekben egyébként is csak akkor tartanak, ha a rezsim úgy ítéli meg, nem maradt más lehetőség a legitimitás megerősítésére valamely extrém politikai vagy gazdasági instabilitás miatt. Bár az Orbán-kormány volt már jobb formában is, s a gazdasági kilátások is minimum kérdőjelesek, egy efféle végletes lépéstől azért még messze vagyunk.

A szerző politikai tanácsadó.