A kérdés nem az, hogy a gyerekeink revansot vesznek-e rajtunk, hanem az, hogy milyen formában fejezik ki mindezt.

A "Fegyverek" című film egy izgalmas és megdöbbentő horrorélményt kínál, amely a gyerekek rejtélyes eltűnésével kezdődik, és a megszállt felnőttek hátborzongató világába kalauzol minket. Mi történt a fiatalokkal, és miért éreznék szükségét, hogy visszatérjenek az életükbe? A film jól megfogalmazott kérdéseket vet fel, amelyek mélyen érintenek minket, miközben a feszültség folyamatosan nő. Kritikai szemmel nézve érdemes alaposan megvizsgálni, hogyan ábrázolja a történet a félelmet és a titkokat, amelyek a legszorosabb kötelékeket is megbonthatják.

Kalandos ifjúsági regény is kezdődhetne úgy, hogy egy álmos szerda reggel az egész osztály hiányzik az iskolából. De a Fegyverek nem a Kétévi vakáció újraértelmezése: a gyerekek nem hajótörést szenvednek, hanem eltűnnek. Utoljára a térfigyelő kamerák látták őket, ahogy előző éjjel, mind pontosan ugyanabban a percben, elszaladnak otthonról. Kitárt karokkal, mint a repülőgépek. Vagy, amint az új évezred fegyverkezési versenyétől már kellőképpen traumatizált apuka megjegyzi, úgy, mint a hőkövető rakéták.

Zach Cregger író-rendező a Stephen King elbeszéléseit idéző, misztikus nyitány után kétféle történetet mesél. Az első a rejtély, a második a megoldás története, és egyik jobb, mint a másik. Mármint az első a jobb, ameddig nem tudjuk, hova lettek a gyerekek, és ki tudhat róluk bármit. Különös oknál fogva egyetlen osztálytárs, a félszeg Alex nem tűnt el, ő szerda reggel is ott gubbasztott az iskolapadban. Miért ő? Vagy talán a lelkiismeretes osztályfőnököt kellene elővenni, mit művelt a gyerekekkel? Ami azt illeti, őt máris egy emberként utálják a kétségbeesett szülők, aminek egyenes folyományaként Gandy tanárnő egyre sűrűbben keresi fel a városszéli szeszesital-diszkontot.