Nem arról van szó, hogy lusta lenne, csupán meg kell találni a megfelelő inspirációt: íme néhány tipp, hogyan ösztönözheted a férfit, hogy úgy takarítson, mint egy igazi kisangyal!

Az nlc csapatánál - és talán nem is kellene hangsúlyoznunk, de mégis megteszem - elkötelezettek vagyunk az egyenlő jogok, lehetőségek és esélyek mellett, amikor a nemek kérdéséről van szó. Számunkra nincsenek merev női vagy férfi szerepek; a feladatok és kötelességek rugalmasan alakulhatnak, és az egyének, párok, családok, valamint kisebb és nagyobb közösségek döntésein múlnak. Minden olyan nézet, elmélet vagy sugallat, amely ennek az ellenkezőjét állítja, végső soron a férfiak kényelmét szolgálja, legyen szó történelmi, társadalmi vagy biológiai érvekről. A hagyományos képek, mint a vadászó férfi és a gyermeket nevelő nő, vagy a férfiak racionalitása és a nők érzelmessége, már idejétmúltak; az alá- és fölérendeltség koncepciója pedig teljes mértékben elavult. Reméljük, hogy 2024-re ez a gondolkodásmód mindenki számára világossá válik.

Létezik egy olyan terület, ahol megengedjük magunknak, hogy egy kicsit játékosak legyünk a szexizmus kérdésében. Ez az a hely, ahol világosan látszanak az alapvető (vagy talán inkább szocializációból fakadó, ki tudja) eltérések a férfiak és nők között. A két nem teljesen eltérően értelmezi, kezeli és éli meg a dolgokat; minden eddigi tapasztalatunk, valamint barátaink élményei is ezt az álláspontot erősítik meg. Mivel pedig átfogó tudományos kutatások és reprezentatív felmérések nem állnak rendelkezésünkre e téren, maradjunk annyiban, hogy úgy érezzük, igazunk van.

Ahogyan a cím is sejteti, a téma nem más, mint a takarítás művészete.

Pontosabban készültek felmérések, a legutóbbi 2017-es, ám ezek nem arról szólnak, hogy ki hogyan takarít, hanem arról, hogy ki hogyan - és főleg kinek a feladataként - tekint a takarításra. Akkor siralmas eredményre jutott az ország legnagyobb takarítóközvetítője: az derült ki, hogy a nők fele egyedül tartja egyben a háztartást, a férfi legtöbbször "besegít" - eleve a szó végtelenül igazságtalan, hiszen a közös háztartásban nem "segít" az ember, hanem részt vesz benne -, vagy még azt sem. Ha muszáj, legfeljebb főznek, de nem törölnek port és vasalnak, és végképp nem mosogatnak, vagy pucolják ki a fürdőt.

a takarításra és a rend fenntartására való hozzáállásunk gyökerei mélyen belénk ivódott kulturális normákban rejlenek. A férfiak és nők eltérő neveltetése, a társadalmi szerepek és a sztereotípiák mind-mind formálják azt, ahogyan a háztartási feladatokhoz viszonyulunk. A nők gyakran azt tanulják, hogy a tisztaság és a rend fenntartása alapvető feladatuk, míg a férfiak esetében ez a felelősség sokszor háttérbe szorul, és nem kap olyan hangsúlyt. Ez nem feltétlenül a lustaság jele, sokkal inkább egy eltérő elvárásrendszer következménye. Az én elméletem szerint a férfiakat nem a tisztaság iránti közömbösség motiválja, hanem sokszor a másfajta prioritások és a takarítástól eltérő érdeklődési körök. Amikor a nők arra kérik őket, hogy "segítsenek be", az általában nem csupán egy egyszerű kérés, hanem egyfajta érzelmi elvárás is, ami a feszültségek forrása lehet. Ezek a különbségek a takarítás élvezeti értékében is megnyilvánulnak: míg a nők gyakran felfedezik a takarításban rejlő ritmust és a rendszerezés örömét, a férfiak ezt sokszor szükséges rosszként élik meg. Így aztán a közös háztartás fenntartása nem csak a feladatok elosztásáról szól, hanem a megértésről és az együttműködésről is, ami sokszor kihívások elé állítja a párkapcsolatokat. Összességében tehát a takarítás körüli konfliktusok nem csupán a munkamegosztásról szólnak, hanem egy mélyebb, kulturális és érzelmi rétegben gyökereznek, ami megérdemli a figyelmünket.

A férfi válasza ilyenkor mindig ugyanaz: "kicsit később megcsináltam volna". Ismerős, ugye? Még egyszer: nem akarom sem megvédeni, sem felmenteni őket (és ezzel együtt magamat sem), de elárulok valamit: az esetek többségében egy kicsit később tényleg megcsinálta volna.

Megosztom veled az okát.

Amikor elhagytam a szülői házat, és nekivágtam az önálló élet kalandjának, egy váratlan kihívással találtam szembe magam, amire addig egyáltalán nem gondoltam: teljesen tanácstalan voltam a takarítás terén. Nem arról volt szó, hogy nem volt kedvem hozzá, hanem hogy konkrétan fogalmam sem volt, hogyan kellene csinálni. Ez valószínűleg sokat elárul rólam, de - a magam kényelmére - inkább a generációm férfiszocializációjára mutogatnék, amelynek keretein belül a háztartási teendők a nők feladata volt. Te, fiú, legyél udvarias, figyelmes, és segédkezz, ahol tudsz, de ezt a munkát inkább bízd rájuk – hiszen ők jobban tudják. Ez egyfajta hallgatólagos megállapodás volt, ami talán az ország azon szegletében és abban az időben működött, de a nagyvárosi nők, akikkel akkoriban próbálkoztam, szerencsére nem kapták meg ezt a „tájékoztatót”. Ráadásul otthon nem is beszéltünk arról, mi történik, ha eljutok abba a szörnyen kínos helyzetbe, hogy szingliként kell boldogulnom. (Nos, belefutottam.)

Hogyan állsz neki a takarításnak 23 évesen, amikor a szobád, amit bérelsz, igencsak elhanyagolt állapotban van, és a lakótársaid bejelentik, hogy takarítós nap van? Ráadásul te vagy felelős a konyháért, a fürdőért és a nappali egy részéért? A megoldás meglehetősen egyszerű:

Mert egyébként tényleg tisztaság van.

Ez a folyamat így folytatódott: először bérelt lakásokban éltem, majd végül sikerült beszereznem egy sajátot. Bár hosszú évek kellettek ahhoz, hogy megtaláljam a tökéletes Domestos-arányt, és ráébresszen, hogy nem szükséges minden egyes felülethez különböző tisztítószert használnom (nehéz elképzelni, hogy a profitmaximalizálásra törekvő cégek nem hódolnak be az ilyen trükköknek, de ez valóban átverés!), emellett a porszívózási és portörlési technikáimat is mesteri szintre fejlesztettem. Végül nemcsak hogy sikerült rendszeressé tenni a takarítást, de még élvezni is tudtam azt. Azt hittem, ezzel már mindent elértem, de a párkapcsolataimban mégis újra és újra felmerültek a konfliktusok. A helyzet az volt, hogy bár nagyon élveztem a takarítást, a tisztasághoz és a rendhez való ragaszkodás már nem ment ilyen könnyen.

Mindez a gyakorlatban úgy nézett ki (és néz is ki, ha jól sejtem, férfitársaim nagy részénél), hogy kéthetente minden erőmet bevetve, roham- és kampányszerűen kitakarítottam az egész lakást, szigorúan egyedül, két-három napig élveztem az eredményt, majd hagytam szétesni az egészet, néztem a szemem sarkából, ahogy szépen, lassan átveszik a hatalmat a zsírfoltok, araszolnak szerteszét a mosatlan edények és ruhák, és terjednek a beazonosíthatatlan folyadékok lecsöppent, padlóra száradt maradványai, a porról nem is beszélve, végül pedig kezdődött előről az egész: elegem lett, felszívtam magam, takarítottam.

A takarítás számomra valóban igazi örömforrás. Határozott, széles mozdulatokkal, mint egy festő, aki a vásznát készíti elő, söpröm, sikálom és vakargatom a koszt. A padló felmosása, a porszívózás, az a látvány, amikor a foltok és a por varázsütésre eltűnnek – ez megfizethetetlen élmény. Olyannyira belemerültem ebbe a folyamatba, hogy amikor az első foltok megjelentek a takarítás után, nem siettem eltüntetni őket tizenöt másodperc alatt. Ehelyett azt mondtam magamnak:

A megoldás nem az lehet, hogy "ez van, ez a természet rendje, így kell elfogadni"; ezt nem mondhatjuk. Férfiakként nekünk kell lépéseket tennünk, asszertíven reagálni erre a valós és sürgető nemek közötti problémára. Ki kell találnunk, miként tudunk motiváltak maradni a rend és a tisztaság fenntartásában, nem csupán a megteremtésében. Szeretném megosztani, hogy 42 éves koromra nekem sikerült elérnem ezt. Nem állítom, hogy a módszer mindenki életébe beilleszthető, de működik; ezért összegyűjtöttem néhány tippet, hátha hasznosak lesznek valakinek, legyen az egy legénylakás, vagy egy hatgyerekes család otthona.

A kihívás tehát: a kéthetes nagytakarítás mellett (és amennyire lehet, helyett), apró, a helyzet fenntartását szolgáló beavatkozások egy-két naponta. Erőltetni az ilyesmit nem lehet (próbáltam), valahogy tehát el kell érnünk, hogy akarjuk is csinálni, ne egyszerűen kötelességünknek érezzük. Ahhoz márpedig, hogy egy férfi bármit akarjon csinálni, két tényező kell: hogy az adott dolog

Persze, szívesen egyedivé teszem a szöveget! Kérlek, írd meg, milyen témában vagy stílusban szeretnéd, hogy legyen, és máris nekilátok!

2024-ben járunk, és a takarítás is átélhet egy új, egyedi megközelítést. Lépjünk be a hozzáférhetőség világába, ahol a tisztaság nem csupán feladat, hanem élmény is lehet!

Ha van valami, ami megállítja a férfit a házimunka bármely formájától, az a takarítás bonyolultsága. Ott van például a spricni, a különféle tisztítószerek, rongyok előkészítése, aztán a porszívó előbányászása a szekrény mélyéről. Nincs is annál frusztrálóbb, mint küzdeni a kábel feszülésével, majd újra és újra átrángatni az egész cuccot a lakáson, hogy végre nekiláthassunk. Ki az, aki ebbe akar belevágni? Én a vezeték nélküli, falra akasztható porszívóra esküszöm, ami megkönnyíti a dolgomat. Emellett kialakítottam egy praktikus polcot a konyhában, ahol minden szükséges eszközt elérhető közelségben tarthatok. Ugyanezt a koncepciót követtem a fürdőszobában is, ahol a takarításhoz szükséges cuccok sorakoznak. Tudom, hogy kicsit furcsa, sőt, talán vicces, hogy mindent kétszer vásárolok meg, és két polcot szenteltem ennek a célnak, de valójában nincs más választásom.

Ha mindezért át kell lépnie egy másik szobába, akkor igazán megérdemli a fene az egészet.

A porszívó használatának élménye hasonlóképpen alakul: ha elő kell venni, összeszerelni és csatlakoztatni, inkább elkerülöm. Viszont ha csak le kell venni a falról és egy gombnyomásra működésbe lép, akkor már szívesen használom. Főleg, ha az élmény is kellemes. Ezzel elérkeztünk a második fontos szempontunkhoz.

Nem szeretnék senkit arra ösztönözni, hogy ész nélkül vásároljon, és tisztában vagyok vele, hogy a magyar háztartások többségében minden egyes forintnak jelentősége van. Mégis, az én esetemben elérkezett az idő, hogy frissítsem a takarítóeszközeimet, hogy valóban hatékonyan tudjak takarítani – és a váltás meghozta a gyümölcsét. A porszívó volt a legnagyobb prioritás, de nem csupán a szívóerő vagy az akkumulátor élettartama számít, hanem olyan praktikus funkciók, amelyek már az olcsóbb vezeték nélküli modellekben is jelen vannak. Két dolog különösen fontos számomra: az átlátszó portartály és a LED világítás. Bár egyik sem befolyásolja a szívóerőt, mindkettő elengedhetetlen a takarítás során. Sokkal élvezetesebb a takarítás, ha látod, mi történik, és szerencsére már a megfizethető, saját márkás készülékek is képesek erre.

Aki porszívózott már lekapcsolt lámpák mellett, LED-fényes porszívóval, az pontosan tudja, mennyire sokkoló szembesülni a helyzettel, egyúttal milyen bizsergető és micsoda elégedettséget okoz tisztán és jól kivehetően látni a rengeteg port és koszt a porszívó útjában. Pontosabban úgy látni, hogy tudja: ez itt most mind eltűnik. Ha pedig közben rendszeres időközönként ránéz a portartályra és látja azt a sok undormányt, ami oda bekerül - nem állítom, hogy nincs ennél jobb érzés a világon, de azt igen, hogy bőven van olyan jó érzés, hogy a férfi minden nap újra és újra át akarja élni. Ha pedig kábelek sincsenek a képletben, át is éli majd.

Ami a többi takarító eszközt illeti, meleg szívvel ajánlom minden férfitársamnak a tíz-húszezer forintos úgynevezett súrológépeket. Ezek a gépek első ránézésre olyanok, mint egy csavarbehajtó, de a hagyományos fémfejek helyett cserélhető és kombinálható forgó súrolófelületekkel rendelkeznek. Ha kellő kitartással használod őket, nem fogod magad csupán egy szerencsétlen segédmunkásnak érezni, miközben izzadságban úszva és káromkodva próbálod helyrehozni a konyhát vagy a fürdőszobát. Ehelyett egy határozott férfi leszel, aki képes döntéseket hozni és gondoskodni a szeretteiről, miközben ügyesen végez egy alapos takarítást. Pápá, vízkő! Sziasztok, gyanús elszíneződések! Nincs többé hetek óta ott ragadt ételmaradék, amivel inkább megbarátkoztál, mintsem hogy levakard. A súrológép segítségével mindent letisztítasz, ami nem kívánatos, és ezzel egy új dimenzióba lépsz a takarítás világában!

Évekig azt hazudtam magamnak - és hittem el másnak -, hogy lusta vagyok, hogy engem minősít, hogy képtelen vagyok rávenni magam a rendszeres minitakarításra. Pedig tényleg a fentieken múlt. Próbáld tehát ki - ha bejön, a többit megoldja az idő. Folyamatosan tiszta lakásban élni ugyanis eleinte furcsa, de annál addiktívabb. Pár hónap után pedig rájössz, hogy soha nem térsz vissza az előz életedhez, amelyben spaklival kellett nekiesned a konyhapultnak, és a harmadik felmosással kezdted felszedni a koszt ahelyett, hogy csak szétkennéd.