Nyári energiaszegénység: a láthatatlan krízis, amely több millió embert sújt Magyarországon.

Üdvözöljük az "On the Other Hand" rovatban, ahol a Portfolio véleményekkel foglalkozik. A cikkek a szerzők egyedi nézőpontját tükrözik, amelyek nem feltétlenül egyeznek meg a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontjával. Ha szeretné megosztani gondolatait a témában, ne habozzon, küldje el írását a [email protected] e-mail címre. A már publikált cikkeket itt találja.

A hűtési igény világszerte soha nem tapasztalt mértékben emelkedik. Jelenleg a globális villamosenergia-felhasználás körülbelül 10%-át használjuk fel épületek hűtésére. Már több mint 2 milliárd légkondicionáló berendezés üzemel a világ különböző pontjain, és előrejelzések szerint ez a szám az elkövetkező évtizedekben akár meg is kétszereződhet.

Bár Magyarországon sokan a fűtési gondok megoldását jóval sürgetőbb kérdésnek tartják, a hűtés fontossága is rohamosan növekszik - Európában ez az energiagazdálkodás leggyorsabban növekvő területe. A jelenlegi előrejelzések szerint az Alföld egyes részein a század végére a téli és nyári energiaigény közel azonos szintre emelkedhet.

A nyári csúcshőmérsékletek idején a hűtés akár a teljes villamosenergia-igény 70%-át is kiteheti.

Ez nemcsak az energiahálózatokat terheli meg, hanem kialakulhat egy ördögi kör is: a hőség fokozza a hűtési igényt, amely túlterheli a hálózatot, ez tovább súlyosbítja a városi hőszigethatást, ami még nagyobb hőséget eredményez.

A nyári energiaszegénység (SEPOV - summer energy poverty) egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, és komoly kihívást jelent Európa-szerte, beleértve Magyarországot is. Ez a jelenség akkor lép fel, amikor az emberek képtelenek megfelelően szabályozni lakóhelyük hőmérsékletét a forró nyári hónapokban. Szoros kapcsolatban áll az általános energiaszegénység problémájával, és számos tényező hozzájárul a kialakulásához, mint például az elavult, rossz állapotú lakások, a szigetelés hiánya, az elöregedett hűtési rendszerek, a túlzsúfolt lakóterek, a megemelkedett energiaárak, illetve a társadalmi kiszolgáltatottság. E problémák együttesen súlyosan érinthetik a lakosság egészségét és életminőségét, ezért sürgős megoldásokra van szükség.

A nyári hőség különösen a legkiszolgáltatottabb csoportokat sújtja: ide tartoznak az alacsony jövedelmű családok, az idősek, a kisgyermekes szülők, a fogyatékossággal élők, a terhes nők, valamint azok, akik szabadtéri vagy fizikai munkát végeznek. Ezen kívül a marginalizált kisebbségek tagjai és a krónikus, illetve szív- és érrendszeri betegségekkel élők is fokozottan érintettek. Számukra gyakran nem állnak rendelkezésre megfelelő hűtési megoldások vagy hűvös, árnyékos közterek, ahol enyhíthetnék a hőséget. Az elérhető statisztikák alapján az Európai Unió háztartásainak körülbelül 19%-a nem tudja nyáron kellemes hőmérsékleten tartani otthonát.

A városok különösen érzékenyek a hőség hatásaira. A zöld területek és vízfelületek hiánya, valamint az aszfalt és beton hőmegkötő tulajdonságai következtében a nagyvárosokban városi hősziget-hatás jön létre. Ennek eredményeként a belvárosi hőmérséklet akár 3-6 °C-kal is magasabb lehet, mint a környező vidékeké.

A nyári hőség és energiaszegénység problémája a városi területeken különösen a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat sújtja. A társasházak lakói háromszor nagyobb valószínűséggel szenvednek a túlmelegedéstől, mint a családi házakban élők. Míg a tehetősebb kerületekben a zöld területek és a természetes árnyékolás bőségesen jelen van, addig a dezavantált városrészek gyakran elhanyagoltak és sűrűn beépítettek. Például Budapesten a panelházak lakói különösen veszélyeztetettek, mivel ezek az épületek általában gyenge szigeteléssel rendelkeznek, így nehezen biztosítható számukra a megfelelő hőmérséklet a nyári hónapokban.

Bár a légkondicionálók ideiglenes megkönnyebbülést nyújthatnak,

Működésük révén tovább emelik a környezeti hőmérsékletet, miközben fokozzák az energiarendszer terhelését.

A válság hatékony kezelése komplex megközelítéseket követel meg. Helyi szinten érdemes természetalapú megoldásokba fektetni, mint például vízfelületek kialakítása, zöldtetők létrehozása, városi erdők telepítése és árnyékos utcák kialakítása, amelyek hozzájárulnak a hőmérséklet mérsékléséhez. Emellett a közösségi kezdeményezések is egyre nagyobb szerepet kapnak: energiaszövetkezetek alakulnak, nyári kampányok hívják fel a figyelmet a fenntarthatóságra, valamint hűtött közösségi terek jönnek létre a legnagyobb szükségben lévők számára. Az épületek energetikai korszerűsítése szintén elengedhetetlen, ideértve a hatékony árnyékolási megoldásokat, a természetes szellőzés elősegítését és a korszerű szigetelési technikák alkalmazását.

Építkezéseknél sokat tanulhatunk a múltból is: a vályogházak, verandák és spaletták évszázadok óta segítették az embereket a hőség elviselésében - érdemes ezeket az ismereteket újra felfedezni. A magyar hagyományos építkezés bővelkedik a természet alapú megoldásokban, amik alkalmazása nagyon hatásos: ezek közé tartozik az épület előnyös tájolása, a vályog vagy kő falazat, árnyékoló verandák vagy spaletták alkalmazása és a természetalapú megoldások alkalmazása (lombhullató fák, lugasok, vízfelületek, szélcsatornák kialakítása).

Nemzeti szinten számos ország már aktív lépéseket tett a klímaváltozás hatásainak kezelésére. Spanyolország például közvetlen anyagi támogatásokkal segíti a hűtési költségek csökkentését, míg Franciaország ösztönzi az energiatakarékos készülékek beszerzését. Portugália pedig jelenleg egy kockázati térképen alapuló sérülékenységi index kidolgozásán dolgozik, amely segíthet a legnagyobb kockázatok azonosításában. Finnország, Hollandia és más országok már most integrálják a méltányos alkalmazkodás elveit a nemzeti stratégiáikba, ezzel elősegítve a fenntartható fejlődést. Olaszország pedig a hőségriadó-terveivel és a korai figyelmeztető rendszereivel már 65%-kal csökkentette a hőhullámokhoz kapcsolódó halálozási arányokat, ami példaértékű kezdeményezés a lakosság védelme érdekében.

A szakértők átfogó, összehangolt fellépést sürgetnek minden kormányzati szinten. Első lépésként szükség van mérhető mutatókra a nyári energiaszegénység azonosításához. Fontos a hatékony hűtési technológiák elterjesztése, valamint igazságos árképzési modellek - például rugalmas tarifák, amelyek a napközbeni olcsóbb áramhasználatot ösztönzik.

A jövőben a hűtéshez való hozzáférést nem csupán a kényelmet szolgáló luxusnak, hanem alapvető emberi jognak kellene tekintenünk. A várostervezés során a klímaellenállóság és az igazságosság kell, hogy a középpontba kerüljön. Mindenkinek jogában áll, hogy árnyékos parkokhoz, kellemesen hűvös közterekhez és jól megtervezett lakóövezetekhez férjen hozzá, függetlenül attól, hogy hol él.

A nyári energiahiány nem csupán a komfortérzet csökkenését jelenti - ez egy komplex egészségügyi, társadalmi igazságossági és klímaadaptációs krízis, amelyre sürgős válaszokat kell keresnünk. Ha nem lépünk időben, városaink hamarosan elviselhetetlen forróságú helyekké alakulhatnak, ahol a legsebezhetőbbek viselik majd a legnagyobb terheket. Azonban, ha megfelelő intézkedéseket hozunk, amelyek az igazságosságra, fenntarthatóságra és közösségi együttműködésre építenek, akkor olyan élhetőbb, hűvösebb és méltányosabb környezetet alakíthatunk ki, amely mindenki számára előnyös lehet.