Olyan lépést tett, amelyre eddig senki sem volt képes. Most pedig megérkezett a gyászos hír, hogy a csodálatos futballista elhunyt.
Házasság első látásra: Gerinek elérkezett az a pillanat, amikor végre ki kellett nyögnie, amit Reniről érzett.
Helmut Duckadam, a román válogatott labdarúgó és kapus, különleges helyet foglal el a futballtörténelemben. A "sevillai hős" néven ismert játékos a 1985-86-os BEK-döntő emlékezetes pillanataival vált legendává, amikor is a büntetőpárbajban hihetetlen teljesítménnyel mind a négy lövést bravúrral hárította, így segítve csapatát a legrangosabb klubtrófea elhódításában. Pályafutása során, amely 14 évig tartott, három különböző csapat mezét öltötte magára, mindenhol maradandó nyomot hagyva a sportágban.
Karrierjét szülőfalujában kezdte a regionális ligában szereplő Constructorul Arad csapatában, innen került 1978-ban az UTA Arad csapatához. 1982-ben kétszer is pályára lépett a román válogatottban, majd még ebben az évben átvezényelték a román katonacsapathoz, a Steauához.
Duckadam a Steaua București színeiben egymást követő két szezonban is a bajnoki címet ünnepelhette, de a pályafutása csúcsát az 1986-os BEK-győzelem jelentette számára. 1986. május 7-én a FC Barcelona ellen vívott döntő izgalmait a büntetőpárbaj tette teljessé, ahol Duckadam hihetetlen teljesítménye révén a katalán csapat minden egyes lövését hárította. A neves focisták, mint José Ramón Alexanko, Ángel Pedraza, Pichi Alonso és Marcos, mindannyian kudarcot vallottak a magyar kapus előtt. Ez a bravúr a hivatalos európai kupamérkőzéseken egyedülállónak számít, hiszen azóta sem sikerült senkinek megismételnie. A Steaua végül 2-0-ra megnyerte a szétlövést, Duckadam pedig a "sevillai hős" elnevezést érdemelte ki e kiemelkedő teljesítményéért. Az idény során a hazai kupadöntőben is kulcsszerepet játszott, hiszen ő lőtte be az egyik büntetőt a tizenegyespárbajban, amelynek eredményeként csapata ezt a trófeát is sikeresen elhódította.
Az év nyarán egy szokatlan véralvadási rendellenesség ütötte fel a fejét nála, ami súlyos trombózist okozott a jobb karjában. Az állapota gyors ütemben romlani kezdett, és csak néhány hét után, szerencsére még időben sikerült megoperálni. Ezzel elkerülte a súlyos amputációt. Kényszerűen szüneteltetnie kellett a karrierjét, és ugyan három év múlva visszatért a másodosztályba a Vagonul Arad csapatához, de már nem tudta megismételni korábbi teljesítményét. 1991-ben végleg búcsút intett a profi labdarúgásnak.
Visszavonulását követően a román határőrség kötelékében teljesített szolgálatot, ahol őrnagyi rangra emelkedett. Emellett szülővárosában létrehozott egy futballiskolát is, amely az ő nevét viseli, ezzel örökséget hagyva a fiatal sportolók számára.
A határőrségtől betegség miatt kénytelen volt leszerelni. 2003-ban szerencsés fordulat következett be az életében, amikor megnyerte a vízumlottót, ami lehetőséget biztosított számára, hogy törvényesen emigráljon az Egyesült Államokba. Ugyanebben az évben, ősszel érkezett meg feleségével, Ildikóval és lányukkal, Brigittével az arizonai Phoenixbe. Az első év csodás élményekkel telt, de végül úgy döntöttek, hogy visszatérnek Romániába.
2004-ben az "Új Generáció Pártja" (románul: Partidul Noua Generație) nevű politikai párt tagja lett, a párt alelnöke, valamint a párt Arad megyei szervezetének az elnöke volt.[8]
2008. március 25-én Traian Băsescu, Románia elnöke, a kiemelkedő sportsikereket elérő román sportolók és Romániában tevékenykedő sportolók elismeréseként átadta az Ordinul Meritul Sportiv érdemérmet. Két évvel később, 2010. augusztus 11-én őt nevezték ki a Steaua labdarúgóklub elnökének, amely tisztséget 2020. június 14-éig töltötte be.
