Orbán Viktor úgy véli, hogy a körmét irritáló tüske volt, most pedig Szijjártó Péter szlovák kormányba való integrálását tervezi.

Bugár Béla három évtizeden át képviselte a szlovák parlamentet, és szoros kapcsolatot ápolt négy különböző kormányzati ciklussal is. A 2020-as választások után, melyek csalódást okoztak számára, visszavonult a politikai életből. Miután elhagyta a Magyar Koalíció Pártját, sokáig árulóként emlegették, ami meglepte, hiszen nem számított arra, hogy egykori politikai társai ellenségesen fognak viselkedni vele. Orbán Viktor 2007-ben még elismeréssel beszélt róla, köszönetet mondva a Kárpát-medencei magyarságért végzett munkájáért, ám egy évtizeddel később már negatív jelzőket használt, köröm alatti tüskéként említve őt. Bugár a 2016-os Robert Ficóval szívesen együttműködne a jövőben is, azonban a jelenlegi miniszterelnökről úgy véli, hogy jelentős változásokon ment keresztül – de sajnos nem a javára.

Az Indexnek adott interjújában Bugár Béla többek között kifejtette:

Az elmúlt években a korábbi párttársai és a szlovákiai magyar média egy része nevezte már önt árulónak, politikai öngyilkosnak, a felvidéki magyarság szétverőjének, túlélőnek, arc nélküli, kaméleon politikusnak és hazugnak is. Melyik illik leginkább önre?

Tudom, hogy van még mit mondanom: egy magyarul beszélő szlovák vagyok, akinek a szlovák zászló és himnusz iránti szeretete mélyen a szívében él. Az elmúlt évek során sokféle szerepben megfordultam, talán csak pedofil nem voltam. Kezdetben persze fájt, amikor olyan vádakkal illettek, amelyeknek semmi alapja nem volt, de aztán próbáltam nem túlzottan foglalkozni vele. Inkább arra figyeltem, ki mondja ezeket és miért. Senki sem gondolta volna, hogy miután kirekesztenek minket a Magyar Koalíció Pártjából, új pártot alapítva egyfajta ellenséggé válunk. Hívő emberként élem az életemet, és hiszem, hogy egyszer majd ott fent meg fogják ítélni, hogy amit tettem, az helyes volt-e.

A szöveg egy kritikus véleményt tükröz, amely a hatalmi játszmákra és politikai érdekekre utal. Az idézetben szereplő "Béla" karaktere olyan személyt jelöl, aki saját érdekeit helyezi előtérbe, miközben manipulálja a körülötte lévő hatalmi viszonyokat. Ebből a leírásból arra lehet következtetni, hogy a szöveg egy politikai elemzés része, talán egy olyan közszereplőről, aki a hatalmát és gazdasági előnyeit keresi. A pontos forrást nehéz megmondani, de a stílus és a tartalom alapján valószínű, hogy politikai kommentátor vagy társadalmi elemző írásából származik. Kitalálni viszont nem tudom, hogy konkrétan kitől idézel.

Duray Miklósra gondolok. Több összecsapásunk volt már. Egy politikus csak akkor tudja teljesíteni a választási ígéreteit, ha kormányt alakít, ezért nem meglepő, hogy ez az irányvonal.

Nyílt titok, hogy az MKP alelnökével való viszonyuk nem éppen a barátságos együttműködésről szólt; folyamatosan feszültség és ellentét jellemezte a kapcsolatukat. Mégis, valamiért évekig képesek voltak együtt dolgozni. Talán a közös céljaik, a politikai érdekek vagy egyszerűen a szakmai kötelezettségeik tartották őket egy csapatban, függetlenül a személyes ellentéteiktől.

Miklós képviselte a belső ellenzéket, talán egyedüliként, aki nem mindig fogadta el a pártelnök nézeteit. Ezzel nem csupán hogy nem volt probléma, hanem kifejezetten örültem, hogy a párton belül különböző nézőpontok is megjelennek. Idővel Miklós azt tapasztalta, hogy a pártra egy gazdasági lobbi nehezedik, és egyesek ezt kihasználva saját gazdagodásukra törekednek.

Sokan csalódtak abban, hogy nem tűztem ki nagy ígéreteket, csupán azt vállaltam, amiről biztosan tudtam, hogy meg tudom valósítani. Néhányan ezt félreértelmezték, és úgy gondolták, hogy Bugár nem szándékozik segíteni.

Az sem segített a helyzeten, hogy nyolc évnyi kormányzás után kiszorultunk a hatalomból, ami sokakban csalódottságot keltett, és fokozta az elégedetlenséget. Miklós éppen ezt a kedvezőtlen légkört használta ki, hogy a közhangulatot ellenem fordítsa. Ugyanakkor mindig is hálás leszek neki, mert éppen az ő hatására kaptam meg 1998-ban az elnöki posztot, amikor az Együttélés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Polgári Párt egyesülésével megalakult a Magyar Koalíció Pártja.

Elképzelhetetlennek tűnik, hogy Duray Miklós támogatta volna önt.

Nem is erről van szó. Csáky Pál és én voltam a két jelölt az elnöki posztra, de mivel Miklóssal feszült volt a viszonyom, szinte biztosra vettem, hogy nem engem támogat. Ennek ellenére én lettem a befutó. Később tudtam meg egy együttéléses politikustól, hogy Miklós Csákyt megbízhatatlannak tartotta, míg engem butának és irányíthatónak, így esett rám a választás...

A jelenlegi tudás és tapasztalat birtokában vajon lehetséges lett volna megőrizni a magyar egységet?

Állítom, hogy ha lett volna hozzá elég akarat, másképp alakulhattak volna a dolgok. Elnökként felvetettem, hogy gazdagítsuk a pártunkat más kisebbségek bevonásával, például szlovákokkal, hogy ezzel is támogassuk a növekedésünket és fejlődésünket. Sajnos nem voltak fogékonyak erre, a körülmények nem voltak kedvezőek. 2007-ben leváltottak az MKP elnöki tisztségéből, és azóta bármilyen új ötlettel álltam is elő, azt elvetették. Meg akarták mutatni, hogy ők a dominánsak. Az utolsó pillanatig hittem abban, hogy megőrizhetjük az MKP egységét, de az ellentétek annyira elmélyültek, hogy végül már nem maradt rá lehetőség.

Él egy olyan városi legenda, mely szerint ezen az ominózus 2007-es tisztújító közgyűlésen nem feltétlenül az volt a cél, hogy leváltsák, inkább csak szerettek volna ráijeszteni önre, jelezvén, hogy nincs olyan nagy hatalma, mint amit gondol. De az ijesztgetés olyan jól sikerült, hogy végül Csáky Pál több szavazatot kapott, és ő lett a párt elnöke. Ha nincs ez a taktikázás, és ön marad az elnök, akkor lehet, hogy minden másként történik. Nem alakít új pártot és nem lesz önből áruló egyesek szemében?

Könnyen lehet, hogy ez így történt volna. Amikor kiderült, hogy új elnök lesz, döbbent csend volt a teremben, a küldöttek kétségbeesve néztek egymásra. Voltak, akik azt javasolták, hogy ismételjük meg a szavazást. Mondtam, hogy gyerekek, ilyen nincs, ez a végeredmény, el kell fogadni. Nekem nem volt ezzel bajom, de naivan azt gondoltam, így is számít majd a véleményem, meghallgatnak, de nem ez történt.

Mikor kezdett el benned formálódni az a gondolat, hogy saját politikai irányzatot hozz létre?

2007 tavaszán távoztam az elnöki pozíciómból, de a Híd megalapítása csak 2009 közepén történt meg, mert hosszú ideig hittem abban, hogy az MKP egységét sikerül megőrizni. Nem egy kifejezetten magyar pártot alakítottunk, éppen azért, hogy az MKP is bejuthasson a parlamentbe. Kampányrendezvényeinken és falugyűléseinken folyamatosan hangsúlyoztuk, hogy aki nem minket választ, az az MKP-ra adja voksát, hogy minél több magyar képviselő képviselhessen minket a törvényhozásban. Ezzel szemben ők inkább arra összpontosítottak, hogy bennünket lejárassanak, a saját programjuk helyett. Csáky Pál pár éve egy nyilatkozatában elismerte, hogy ez a hozzáállás nagy tévedés volt a részükről.

Azt mondják a korábbi politikai ellenfelei, rászoktatta a felvidéki magyarságot arra, hogy nem kell feltétlenül tiszta magyar pártra szavazniuk, ezért az utóbbi években már egyre több magyar választ szlovák pártot. Ennek itta meg a levét az MKP, majd legújabban a Magyar Szövetség.

Ez azért így nem igaz. Megfordítom a kérdést: akkor megtanítottam a szlovákokat magyar pártra szavazni? Elegünk volt a széthúzásból, a veszekedésből, mi olyan pártot akartunk, amely az együttműködésen alapszik, amelyben magyarok, szlovákok, ruszinok, romák is megtalálják a számításaikat. A szavazataink több mint 80 százalékát magyaroktól kaptuk, ami azt bizonyítja, hogy elég jól átment az üzenetünk.

Egy kimutatás szerint ma már csak a magyarok egyharmada szavaz magyar pártra, a többi vagy nem megy el voksolni, vagy szlovák pártot támogat. A Magyar Szövetségnek azon kell dolgoznia, hogy visszacsábítsa a magyarokat. Nem lesz egyszerű munka.

A Híd párt a legélesebb kritikák kereszttüzébe akkor került, amikor 2016-ban Robert Fico politikai alakulatával és a magyarellenes SNS-sel lépett szövetségre. E döntés súlyos kérdéseket vetett fel: vajon valóban helyes lépés volt ez a párt részéről? Ha ma néznék ugyanazt a helyzetet, vajon ismét így döntenének?

A jelenlegi Ficóval már biztosan nem látom értelmét a kormányra jutásnak, hiszen jelentős mértékben megváltozott, és nem a javára. Azonban a 2016-os verziójával szívesen együttműködnék a mai napig. Rengeteg kritikát kaptunk amiatt, hogy megszegtük a választási ígéretünket, amikor Fico oldalára álltunk. De az igazság az, hogy soha nem mondtuk, hogy ilyesmit nem fogunk tenni. A választások előtt a szlogenünk az volt: "Ön el tud képzelni egy Smer nélküli kormányt? Mi igen." Az eredmények fényében azonban más választásunk nem maradt, mert csatlakozhattunk volna egy hatpárti koalícióhoz, ahol a kisebbségeket érintő javaslatainkat valószínűleg elutasították volna. Az idő pedig bebizonyította, hogy a Smer-SNS Híd koalíció nem volt teljesen elvetendő. Érdemes megemlíteni, hogy a koalíciós szerződésben rögzített kisebbségi ügyeket Fico teljesítette a legjobban az összes korábbi miniszterelnök közül.

2018 februárjában meggyilkolták Ján Kuciak oknyomozó újságírót és menyasszonyát. Kuciak "bűne" az volt, hogy a kormány korrupciós ügyeivel foglalkozott. Ilyen helyzetben nem az lett volna a jó megoldás, ha a Híd kilép a kormányból?

De, azt kellett volna tennünk, óriási hiba volt, hogy maradtunk. Hibáztunk, pontosabban én hibáztam, hiszen én voltam a párt elnöke. Akkor azt gondoltuk, elég, ha csak annyit elérünk, hogy távozik a miniszterelnök, a belügyminiszter és a rendőrkapitány. A pártunkon belül sokan abban bíztak, hogy a választóink megértik a döntésünket, és ha látják, mennyi mindent elértünk Dél-Szlovákiában, visszatérnek hozzánk. Amikor koalícióra léptünk Ficóval, azonnal bezuhant a támogatottságunk, de az eredményeink után az emberek újra mellénk álltak. A Kuciak-gyilkosság után ez nem történt meg.

Azt mondhatjuk, hogy a kormányban való tartózkodásukkal gyakorlatilag elpecsételték a Híd sorsát.

Valóban, így van, hiszen a 2020-as választások során mindössze 2 százalékos eredményt értünk el. Ennek ellenére van ennek a helyzetnek egy pozitív oldala is: nyugdíjba vonultam, és most rengeteg időt tudok tölteni az unokámmal.

Miként történhet meg egy közép-európai demokráciában, hogy meggyilkolnak egy újságírót?

Robert Kalinák, a belügyminiszter azonnal azt kérdezte: "Ki tette ezt velünk, ki akar nekünk ártani?" Tisztában volt vele, hogy ennek következményei lesznek a kormányra nézve. Kuciak sokat foglalkozott egy bizonyos Marian Kocner ügyeivel, ami a kétes hírű üzletembernek nem tetszett, és állítólag megfenyegette Kuciakot, aki feljelentette, de nem történt semmi ennek hatására. A gyilkosság után a szlovák rendőrség az FBI-t is bevonta a nyomozásba, de nem tudták Kocnerre bizonyítani, hogy ő volt a megrendelő. Más kérdés, hogy egy másik ügy miatt így is börtönben ül, ahogy a gyilkosság elkövetői is.

Harmincéves politikai karrierje alatt négy szlovák kormánynak is tagja volt. Mely intézkedésekre a legbüszkébb, mik segítik ma ezek közül leginkább a felvidéki magyarság életét Szlovákiában?

2004-ben Komáromban megalapítottuk a Selye János Egyetemet, ami mérföldkőnek számít számunkra. Nagy öröm számomra, hogy fiataljaink anyanyelvükön tanulhatnak, és bízom benne, hogy ez a lehetőség még sokáig fennmarad. Szóba jöhet a Mária Valéria híd is, mely nemcsak szimbolikus jelentőséggel bír, hanem gazdasági szempontból is kiemelkedő szerepet játszik a térség fejlődésében.

Megmentettük a kisiskoláinkat, megnyitottunk egy csomó határátkelőt, kulturális alapot hoztunk létre, sikerült nagy cégeket levinni a régióinkba, megvédtük a kétnyelvű helységnévtábláinkat, amit az SNS politikusai támadtak. Szerintük ugyanis a magyar nevek nagyobb betűvel szerepelnek a táblákon, le is mérték, aztán megnyugodtak, hogy egyforma.

Fontos megemlíteni, hogy 2020 előtt körülbelül másfél milliárd eurós befektetés valósult meg a déli, magyar lakosságú területeken. A Radicová-kormány idején közel álltunk ahhoz, hogy sikeresen elfogadtassuk a kettős állampolgárságot, mindössze két szavazat döntött a kimenetelről. Azóta sajnos a helyzet nem rendeződött megnyugtató módon.

Azt mondta, hogy a jelenlegi Ficóval már nem lenne képes irányítani a kormányt. Mi az, ami megváltozott a miniszterelnök személyiségében vagy politikai stílusában?

Korábban kikérte a politikai partnerei véleményét, akár még hallgatott is rájuk, most már csak a saját feje után megy. A tavalyi merénylet óta ez hatványozottan igaz rá. Hatalmas a feszültség a társadalomban, nagy a megosztottság, eldurvult a politikai kommunikáció, a politikusok felhergelik az embereket, ezek így összességében vezethettek oda, hogy meg akarták gyilkolni a miniszterelnököt. Fico, miután felgyógyult, változtathatott volna a retorikáján, de sajnos elszalasztotta, ezért nem várható, hogy a feszültség enyhüljön.

Fico februárban többször is kifejezte aggodalmát, miszerint egy puccs készülhet ellene. De vajon mennyire reális ez a fenyegetés?

Senki sem tervezte, hogy külföldről megdönti őt valaki. A szlovákiai lakosság egyszerűen elégedetlen a kormány bizonyos álláspontjaival, ami miatt több demonstrációra került sor. Tibor Gaspar, a parlament alelnöke januárban kifejtette, hogy nem lehet teljesen kizárni Szlovákia lehetséges kilépését az Európai Unióból. Ezt követően Robert Fico is megerősítette ezt az állítást, ami újabb olajat öntött a tűzre. Az emberek egyre inkább elutasítják ezt a perspektívát, és ennek következtében vonultak utcára Ficóék politikája ellen.

Szlovákiában egy igencsak vitatható nyelvtörvény terve körvonalazódik, amely komoly aggodalmakat ébreszt a kisebbségek jogainak védelme szempontjából. Az SNS javaslata alapján a közlekedési eszközökön, például buszokon, vonatokon és postákon nem lenne szabad magyarul kommunikálni. Azok, akik ezt a szabályt megszegik, akár tízezer eurós büntetést is kaphatnak. Kérdéses, hogy 2025-ben mi indokolná Szlovákia számára egy ilyen, a kisebbségek érdekeit figyelmen kívül hagyó nyelvtörvény megalkotását?

Igen, valóban próbálták ránk erőltetni a nyomást, de már túlléptünk rajta. Nyugdíjas politikusként az én feladatom volt, hogy tisztába tegyem a helyzetet a szlovák médiában, hiszen a Magyar Szövetség korábbi elnöke hallgatott, mint a sír. Nem állítom, hogy egyedül én akadályoztam meg a dolgot, de én voltam az, aki felhívta a figyelmet a lehetséges veszélyekre.

Ficót és Orbán Viktort gyakran párhuzamba állítják egymással, ami nem meglepő, hiszen mindketten erőteljes politikai karakterek a magyar közéletben. Különösen érdekes, hogy mindketten hajlamosak a másikról úgy beszélni, mintha jó barátok lennének, ami egyfajta iróniát kölcsönöz a helyzetnek. Leginkább abban hasonlítanak egymásra, hogy mindketten kiváló kommunikátorok, akik tudják, hogyan kell hatékonyan eljuttatni üzeneteiket a közönséghez, valamint mindketten képesek a politikai rivalizálás közepette is megtartani a kapcsolatokat. Ezen kívül mindkettőjük politikai stratégiája a populizmusra épít, ami lehetővé teszi számukra, hogy közvetlen kapcsolatot építsenek ki a választóikkal, miközben a politikai ellenfeleiket gyakran próbálják lejáratni.

Szlovákiában napjainkban egyre többen emlegetik, hogy az orbanizáció jelei kezdenek megjelenni, de ezt a megközelítést nem tartom megalapozottnak. A két miniszterelnök helyzete jelentősen eltér egymástól. Az egyik leglényegesebb különbség, hogy Fico nem bír alkotmányos többséggel a parlamentben, továbbá nem rendelkezik olyan erős gazdasági háttérrel és médiatámogatással, mint ami a magyar kormányfő mögött áll.

Kétségtelen, hogy a két ország között vannak párhuzamok, különösen az orosz-ukrán konfliktus kapcsán, ahol a vélemények nagy része hasonlít. Míg Magyarország nem vesz részt fegyverek gyártásában és szállításában Ukrajnának, Szlovákia e téren aktív szereplő. A "régi" Fico számára fontos volt, hogy részt vegyen az európai döntéshozatalban, most viszont egyre inkább eltávolodik az EU-tól, ami Orbán politikai irányvonalával is összhangban áll.

Orbán Viktor 2007-ben még háláját fejezte ki az ön által végzett munkáért, amely a Kárpát-medencei magyarság javát szolgálta. Az évek múlásával azonban, bő egy évtizeddel később, a viszony megváltozott, és a miniszterelnök már köröm alatti tüskének titulálta a Hidat. Mi okozta ezt a széles spektrumot a véleményében? Milyen politikai, társadalmi vagy személyes okok állhattak a háttérben, amelyek ennyire eltérő értékelést eredményeztek?

Az említett évtizedben a Híd volt a domináló erő a szlovákiai magyar politikai színtéren, rendszeresen képviseltette magát a parlamentben, sőt aktívan részt vett a törvényhozási folyamatokban is, míg az MKP folyamatosan vereségeket szenvedett el a választásokon. 2009-ben, amikor megalakult a Híd, Semjén Zsolt megkeresett minket, hogy lehetőséget kínáljon az együttműködésre, azonban a későbbiekben teljes mértékben hiányzott a kapcsolat a Fidesz és a magyar kormány részéről. Az ő álláspontjuk az volt, hogy a szlovákiai magyarság érdekeit kizárólag egy tiszta magyar párt tudja hatékonyan képviselni.

Mikor volt az utolsó alkalom, amikor Orbán Viktorral találkozott?

Lehetséges, hogy Brüsszelben, az európai néppártok vezetőinek összejövetelén találkoztam vele. Ott lehetőségem nyílt pár szót váltani, és megosztottam vele a Fico-kormány tagjaként kidolgozott terveinket, valamint azokat az eredményeket, amelyeket a felvidéki magyar közösség érdekében elértünk. Láthatóan érdekelte, amit mondtam.

Orbán Viktornak és kormányának 2010 óta nem volt valós kihívója, most azonban Magyar Péter személyében van. Mit gondol róla?

Az első pillanatban, amikor Magyar Péter bejelentette, hogy nem kívánja átvenni az európai parlamenti képviselői mandátumát, felkaptam a fejem. Ám a következő fordulatban mégiscsak megtette, és elgondolkodtam rajta: vajon ő is a hiteltelenség csapdájába esett? Utólag úgy érzem, nem tűnik annak. Mint a Fidesz volt tagja, valószínűleg rengeteg belsős információval rendelkezik, amit ügyesen felhasználhat. A jövő évi választásokon komoly kihívást jelenthet a Fidesz számára, sőt, akár még le is győzheti őket, ha nem bukkannak rá komolyabb terhelő bizonyítékokra. Fontos figyelnie arra, hogy elkerülje a Gyurcsány Ferenccel való összemosást, mert az a karrierje végét jelentheti. Hiába voltak Gyurcsánynak sikeres intézkedései, a megosztó személyisége miatt sokan elutasítják. A politikában gyakran találkozhatunk ilyen karakterekkel – én is közéjük tartozom; vannak, akik támogatóim, és olyanok is, akik azt kívánják, hogy tűnjek el a színről.

A végén játsszunk egy izgalmas játékot! Harmincéves pályafutása során számos szlovákiai és magyar politikussal alakított ki kapcsolatokat, és sokakkal kiváló viszonyt ápolt. Ismeri őket szakmai és emberi szempontból egyaránt. Kérlek, állítsd össze az elmúlt harminc év legjobb kormányzati csapatát, vagy legalább nevezd meg a legfontosabb minisztériumok vezetőit a két ország politikai színteréről!

Az 1998 és 2002 között regnáló Mikulás Dzurinda kormányzása alatt minden egyes döntése az ország jövőjét szolgálta. E négy év alatt a politikai táj jelentős átalakuláson ment keresztül, és Dzurinda vezetésével számos reform indult el, amelyek célja Szlovákia fejlődése volt.

A belügyminiszter egy kulcsszereplő a kormányzati struktúrában, aki a belső ügyekért felelős. Feladatai közé tartozik a közbiztonság fenntartása, a rendőrség irányítása, valamint a migrációs és menekültügyi politikák koordinálása. Emellett a belügyminiszter gyakran szerepet játszik a válságkezelésben és a társadalmi rend fenntartásában, így tevékenységei közvetlen hatással vannak a polgárok mindennapi életére.

Ladislav Pittner, a Szlovákia belügyminisztereként többször is szolgáló politikai személyiség, a korábbi Dzurinda-kormány tagjaként vált ismertté. Kivételes szellemiséggel és széleskörű tudással rendelkezett, amellyel jelentős hatást gyakorolt a politikai életre. Sajnos, ő már nincs közöttünk, de öröksége tovább él.

Kik legyenek a külügyminiszterek?

Szíjjártó Péter kiemelkedő kommunikációs készségekkel rendelkezik, és rendkívüli hűséget tanúsít a saját közössége iránt. Tudomásom szerint felvidéki gyökerekkel is bír, ami tovább gazdagítja a személyiségét. Véleményem szerint ő a jelenlegi magyar kormány egyik legértékesebb tagja.

A pénzügyminiszter egy kulcsszereplő a gazdaság irányításában, aki felelős az állam költségvetésének tervezéséért, a pénzügyi politikák kidolgozásáért és a gazdasági stabilitás fenntartásáért. Ő az, aki a pénzügyi stratégiák révén befolyásolja az ország gazdasági jövőjét, és döntéseivel közvetlen hatással van a mindennapi életünkre. A pénzügyminiszter feladatai közé tartozik a bevételek és kiadások egyensúlyának megteremtése, valamint a gazdasági növekedés ösztönzése, mindezt a társadalmi igazságosság és a fenntarthatóság szempontjait figyelembe véve.

Ivan Mikloš kiemelkedő szerepet játszott abban, hogy Szlovákia versenyképessége jelentős mértékben megerősödött, nemcsak a régióban, hanem az egész európai színtéren is.

Ki lenne az, akit az igazságügyi miniszteri posztra választanánk?

Dávid Ibolya. Kiváló szakembernek tartom, akivel kifejezetten jó kapcsolatot ápoltam.