Pamela Anderson most egy új formában áll a középpontban, amelyben a meztelenség új értelmet nyer. Az ikonikus színésznő és modell nem csupán fizikailag mutatkozik meg, hanem a művészi kifejezés és az önelfogadás szimbólumává is vált. A közönség előtt felf

Hollywood már régóta a feledés homályába merült, de Coppola unokájának köszönhetően egy új csoda született: Pamela Anderson lelkének lemeztelenedése a vásznon. Az "Utolsó táncosnő" című filmben az egykori Baywatch-sztár olyan oldalát tárja elénk, amit eddig soha nem láthattunk. Minden titkos gondolat és érzelem a felszínre tör, és a nézők számára egy új dimenzió nyílik meg.

Hollywood számára a legnagyobb örömöt a nagy visszatérők jelentik. Bár a Legnagyobb Visszatérő címke még nem szerepel sem az Oscar, sem a Golden Globe versenyében, a mélyből újra felemelkedő sztárok általában a színészi jelöltek között találják magukat. Ezen bátor és inspiráló történetek mindig is lenyűgözték a közönséget, hiszen a megújulás és a siker íve izgalmas és érzelmekkel teli.

Nem szükséges a kamera feltalálásáig vagy John Travolta feltámadásáig (lásd Ponyvaregény) visszautaznunk ahhoz, hogy felfedezzünk néhány figyelemre méltó visszatérést: Brendan Fraser, aki már rég túllépett a Múmia-filmek világán, 2023-ban elnyerte az Oscart A bálnáért. Ugyanebben az évben a régi Indiana Jones-univerzumból származó gyereksztár, Ke Huy Quan is diadalmaskodott a Minden, mindenhol, mindenkor című filmjével.

Brit tudósók egyszer majd biztosan kimutatják, az effajta elismerések mennyire szólnak annak a természetes emberi vágynak, hogy lássuk győzni az esélyteleneket is, és mennyire a valós teljesítményeknek.

Az egyszer biztos, hogy nagyon lehet örülni minden ilyen csodával határos visszakapaszkodásnak, így természetesen nagyon örülünk annak is, hogy ez Pamela Andersonnal is megtörtént.

Anderson már régóta a médiavilág egyik legmegosztóbb alakja, hiszen Playboy-modellként, Baywatch-sztárként, botrányhősökként, privát szexvideó-szereplőként és Borat vágyainak megtestesítőjeként is ismert. Hollywood érdeklődése iránta az utolsó pillanatban merült fel, amikor a magánéleti botrányait tálalták a közönség elé, ami jól tükrözi, hogyan vélekedtek róla a szakma képviselői. A Pam & Tommy című minisorozat alkotóiról Anderson később csak annyit mondott: "seggfejek", ami tökéletesen kifejezi a kapcsolatát a Lily James főszereplésével készült produkcióval.

Pamela Anderson sok minden volt már, kivéve egyvalami: szakmai körökben elismert színész. Francis Ford Coppola unokája kellett ahhoz, hogy mindez megváltozzon. Gia Coppola filmje, Az utolsó táncosnő azon áll vagy bukik, elhisszük-e Pamela Andersonnak 90 percen át, hogy ő az utolsó Las Vegas-i showgirl, a hatvan felé közelítő revütáncos, akire kimondja a showbiznisz a halálos ítéletet: vége a műsornak.

De nemcsak neki, hanem az egész műfaj számára is véget ért egy korszak: a revü élete már rég véget ért, valójában már a múlt héten búcsúzott el, ám a gyászhírt hősnőnk és a hozzá hasonlóan csillogó, de jóval fiatalabb kolléganői valamiért csak most értesültek róla.

A táncosnők világában mindig van hely, de a 57 éves showgirl már nem találja meg a helyét Las Vegas csillogásában. A tisztesség nem jár együtt nyugdíjjal, főleg nem azoknak, akik évtizedekig széles mosollyal és merész öltözetben szórakoztatták a közönséget. Ez a keserű valóság hamar mindenki számára feltárul - és éppen erről mesél Gia Coppola filmje.

A revütáncos felett eljárt az idő: nem valami bonyolult szerep ez egy nem valami bonyolult filmben, a kiszolgált showgirlnek sokszor kell szomorkásnak és kiszolgáltatottnak tűnnie, miközben a múltat siratja, és bizonytalanul szemléli a jövőt. Gyakori színészi feladat, ha Nicole Kidmantől látunk hasonlót, fel se tűnne, de most nem Nicole Kidmantől vagy Julianne Moore-tól vagy egy hozzájuk hasonló kaliberű színésztől látjuk ezt a mutatványt, hanem Pamela Andersontól. Arra vagyunk kíváncsiak, az egykori Baywatch-sztár átviszi-e a lécet?

Sok hasonló sorsot megfigyeltünk már, mint amilyen Andersoné, és Las Vegast is többször láttuk ilyen leplezetlenül: smink nélkül, a napfény éles fényében, ahol a kiszolgáló személyzet monoton házsorai sorakoznak, az eltékozolt életek és a több bőröndnyi magány súlya nehezedik a vállainkra. Az ilyen helyzetekben szinte elkerülhetetlen a foghíjtelkek látványa, amelyek csak tovább fokozzák a melankóliát.

Az amerikai független filmesek mindig is vonzódtak az ilyen megoldásokhoz. Gia Coppola friss és visszafogott újítása abban rejlik, hogy a smink nélküli városkép mellé elhelyezi a smink nélküli Andersont. Ő egy kicsit a saját történetét is elmeséli, hiszen a lecsúszott Baywatch-sztár showgirl-ként tündököl, csillogó strasszokkal ékesítve, hatalmas műszempillák keretében, amelyek szinte elhomályosítják a valódi valóságot.

Rá is játszik erre a film rendesen, a szerep és a celebrity-sors hasonlóságára, de legalább nem is próbálják leplezni ezt. Az alkotói szándékok ki lettek téve a kirakatba, és ez rokonszenves vonása Az utolsó táncosnőnek. A film tétje Anderson sorsának jobbra fordulása: jaj, csak sikerüljön neki!

A Coppola unoka ügyesen értékelte a helyzetet, tudva, hogy nem szabad túlzottan támaszkodnia a sztárjaira. Anderson számára különböző támaszok állnak rendelkezésre, és a lemenő Las Vegas-i nap fénye, valamint a neonok nem csupán neki kedveznek, hanem Jamie Lee Curtisnek is. Curtis mesterien alakítja a legjobb barátnőt, a megbízható oldalmotorost, aki már előrébb jár a Las Vegas-i lecsúszók rangsorában: a showgirl világából rég kiesett, sőt, annál is lejjebb, a kaszinók koktélfelszolgálóinak sorában kénytelen elviselni a korához illő, mindennapos megaláztatásokat.

Andersonnal ellentétben Curtisnek nem kell átvinnie semmiféle lécet, nincs is nagyon hírértéke, hogy nagyon jó e szomorú szerepben. Ő már csak azért sem lehet nagy visszatérő, mert el sem ment sehova, vagy ha mégis, akkor már tavaly visszatért: az ő comebackje 2023-ban megvolt, ugyanazért a filmért kapott Oscart, mint a fent említett Ke Huy Quan.

Pamela Andersonnak ugyan nem járt ugyanakkora fanfár az év eleji díjszezonban, mint Demi Moore-nak, az Oscar-jelölés neki már nem jött össze, de egy Golden Globe-nomináció igen. És ezzel a visszatérés hivatalossá vált: az egykori Baywatch-sztár és botrányhősnő, akinek felemelkedésére a legmerészebb fogadók se tettek volna még nemrégiben, meggyőzően bizonyította, hogy értő támogatás mellett helye van a hollywoodi tánckarban.

Biztosra vehetjük, hogy Mundruczó Kornél értő támogatása sem marad el, hiszen ő dirigálja a következő filmet. Az ünneplések után pedig nehéz megmondani, mennyi ideig fogja Hollywood érdeklődéssel követni a nagy visszatérőt. Reméljük, hogy ez az időszak hosszabb lesz, mint amit Mickey Rourke tapasztalt.

Végezetül nem maradt más hátra, mint hogy hasonló jókat kívánjunk a Baywatch többi meghatározó alakjának. David Hasselhoff tökéletes lenne egy mélyen emberi drámában a német pop furcsaságairól, Erika Eleniak pedig visszatérhetne az Úszó erőd 2: Még úszóbb erőd című műben, amely egyben Steven Seagal rég várt visszatérését is jelenthetné.