Sürgősen szállították a mentőautóval, de sajnos a segítség már nem érkezett meg időben: 63 éves korában távozott az élők sorából a magyar bajnok.
63 éves korában távozott az élők sorából Zachár Imre, a magyar úszósport legendás alakja, aki fiatal éveiben az ország egyik legígéretesebb tehetségének számított. Olimpiai ezüstérmével a dicsőség csúcsát is megjárta, ám életének végső szakasza sajnálatos módon méltatlan körülmények között zajlott, a politika keserű áldozataként. Az ő története nem csupán a sportág magaslatairól szól, hanem a megaláztatás, kisemmizés és elhallgatás árnyoldalait is feltárja. Zachár Imre élete a sport iránti szenvedély mellett a küzdelem és a méltóság megőrzésének tanulságait is magában hordozza.
Zachár Imre 1890 májusában látta meg a napvilágot Budapest szívében, ahol jómódú családban nevelkedett. Tizenöt éves korában az MTK úszócsapatához csatlakozott, és a híres Halmay Zoltán tanítványaként gyorsan fejlődött. Eleinte még nem élvezte a nagyobb sikerek ízét, de 1906-tól kezdve sorra hódította meg a medencéket a versenyeken. 1907-ben egy nemzetközi megmérettetésen sikerült legyőznie az osztrák világbajnok, Otto Scheffe, teljesítményét, és ekkor már az ország legkiemelkedőbb úszójaként ismerték el.
1908-ban a londoni olimpián a 4×200 méteres gyorsváltó tagjaként indult, és úgy tűnt, olimpiai aranyérmet nyer. Azonban az utolsó pillanatokban elvesztették a vezetést, így csak az ezüst jutott a magyar csapatnak. Négy évvel később, Stockholmban újra esélyes volt a váltó, de az egyik tag, Las Torres Béla visszalépése miatt nem tudtak elindulni. Az olimpián vízilabdában is szerepelt, de egy meccsen kiállították, mert inzultálta korábbi ellenfelét, Scheffet.
Bár úszóként ígéretes jövő állt előtte, civil pályafutása sem alakult kedvezően. Banki karrierjét építgette, vezető pozíciókban tevékenykedett, de a politikai változások következtében egyre nehezebb helyzetbe került. Egy politikai botrányba keveredett - aranyügyletek miatt - és letartóztatásra került. Ezt követően családját kitelepítették, vagyonát elkobozták, őt pedig Jászkisérre száműzték, ahol egy tyúkólban volt kénytelen élni.
Budapestről kitiltották, így csak titokban tudott visszatérni rokonaihoz, egy őrbottyáni nyaralóba. Nyomorban élt, 1954-ben szívrohamot kapott, a mentő a Fiumei úti kórházba vitte. Ott halt meg, 63 éves korában, három évvel azután, hogy elüldözték saját városából. Haláláról a sajtó egy sort sem írt.
