Felfedezték a Mars felszínén az ősi óceán maradványait | 24.hu
Egy új tanulmány alapján több ezer olyan domb és halom található a Marson, amelyek kőzetek és áramló víz kölcsönhatásakor kialakult agyagásványokat tartalmaznak - írja a Space.com. Az anyagok egy olyan korszakban keletkeztek, amikor a vörös bolygó északi részén nagy mennyiségű víz volt.
A Mars napjainkban valóban egy zord és száraz bolygónak tűnik, de a távoli múltban valószínűleg sokkal barátságosabb klímával büszkélkedhetett. A geológiai nyomok alapján egykor vastag légkör vette körül, amely lehetővé tette, hogy felszínén tengerek, tavak és folyók csillogjanak. Ezen idilli környezetben talán még az élet is meg tudott gyökerezni, ami izgalmas kérdéseket vet fel a bolygó múltjáról és a benne rejlő lehetőségekről.
Joe McNeil, a londoni Természettudományi Múzeum kutatója és csapata kutatásaikkal alátámasztják, hogy a helyi éghajlat a múltban jelentős eltéréseket mutatott a jelenlegihez képest. "A halmok gazdag agyagásvány-összetevői azt jelzik, hogy körülbelül 4 évszázaddal ezelőtt bőséges folyékony víz volt jelen a felszínen" - mondta el a szakember.
A Mars északi és déli féltekéje szembetűnő kontrasztot mutat. Míg a déli félteke fenséges felföldekkel tarkított, addig az északi táj alacsonyabb, erodált síkságokkal van borítva. Korábbi kutatások nyomán arra következtethetünk, hogy az északi területen valaha egy hatalmas óceán hullámai zúgtak, ami még inkább fokozza a bolygó titokzatosságát.
A kutatók most további bizonyítékokat találtak az északi tenger létezésére mintegy 15 ezer, legfeljebb 500 méter magas domb és halom formájában. A Földön több hasonló formáció is található a sivatagokban, ahol a szél évmilliókon óta erodálja a sziklákat. Ezeket a képződményeket többek között tepuinak vagy mesának nevezik, ilyenek magasodnak az Egyesült Államok nyugati részének egyes régióiban.
A csapat egy hatalmas, az Egyesült Királyság méretével megegyező területet vizsgált, ahol ezernyi halom található. Ezt a különleges vidéket Chryse Planitiának hívják, és itt landolt a NASA 1976-os Viking-1 űrszondája.
A kutatók a NASA Mars Reconnaissance Orbiter, továbbá az Európai Űrügynökség Mars Express és ExoMars Trace Gas Orbiter által gyűjtött adatokat használták fel. Az elemzések arra utalnak, hogy a helyi mesák réteges szerkezetű lerakódásokból épülnek fel, amelyek között akár 350 méteres vastagságú agyagsávok is fellelhetők.
A Földön ilyen jelenségek akkor keletkeznek, amikor a folyékony víz hosszú millió éven át folyamatosan koptatja a kőzeteket.
Úgy tűnik, hogy a szóban forgó terület hosszú időn keresztül kapcsolatban állt a vízzel, ami arra utalhat, hogy egykoron az északi óceán része volt.
Az agyag alatti régebbi rétegek, valamint a felettük elhelyezkedők nem mutatnak agyagos összetevőket. Ez alapján világos, hogy az agyagrétegek a Mars történetének egy meghatározott, nedves időszakából erednek, amely a 4,2-3,7 milliárd évvel ezelőtti Noachis-kor időszakára tehető.
McNeil megállapítása szerint a 2028-ban útnak induló Rosalind Franklin marsjáró, amely az Európai Űrügynökség programjában szerepel, újabb megerősítő bizonyítékokat nyújthat a Mars egykori óceánjának létezéséről. Ezen kívül a rover képes lehet választ adni arra a kérdésre is, hogy vajon kialakulhatott-e élet ezen a területen.
