Őszibarackvirág medúza: A Szigetköz csodás vizeinek különleges lakója | Színes tájak titkai

Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság hivatalos honlapján közzétett információk szerint az édesvízi medúza (Craspedacusta sowerbii) felfedezésre került a Szigetközi Hullámtéri Vízpótló Rendszer területén.

Az édesvízi, más néven őszibarackvirág medúza (Craspedacusta sowerbii) eredetileg a Jangce folyó medencéjében honosodott meg, azonban mára szinte minden kontinens édesvizeiben fellelhető. Ez az apró termetű medúzafaj a csalánozók törzséhez tartozik, és különlegessége abban rejlik, hogy a vízi ökoszisztémákban való megjelenése új kihívásokat hoz magával. Európai elterjedését Sir Edwin Ray Lankester brit zoológus dokumentálta 1880-ban, ezzel felhívva a figyelmet erre a figyelemre méltó, mégis rejtélyes lényre.

A medúzákra vonatkozó általános ismeretek között szerepel, hogy ezek a különleges lények fogócsápokkal büszkélkedhetnek, melyek méreganyagot tartalmaznak. Azonban, mivel e faj mérete viszonylag kicsi, csalánsejtjei nem képesek áthatolni az ember bőrének hámrétegén. Így tehát a veszélyt csupán a táplálékául szolgáló egysejtűekre jelentik, nem pedig az emberekre.

Bár Magyarországon ezeket az állatokat idegenhonos és invazív fajokként tartják nyilván, jelenlétük sokat elárul az édesvízi élőhelyek állapotáról. Csak olyan környezetben képesek fennmaradni, ahol a víz kristálytiszta, lebegtetett hordalék mentes és jó minőségű, ami miatt indikátorfajnak számítanak. Fontos számukra a víz hőmérséklete is; szakirodalmi források alapján a minimum 22 °C-ot említik, mint a táplálkozási és szaporodási folyamatokhoz szükséges legalacsonyabb hőmérséklet. A téli hónapok során ezek az állatok nyugalmi állapotba lépnek, alkalmazkodva a környezeti változásokhoz.

A cikkben megtalálható.

A szigetközi vizes élőhelyeket tekintve, a szűrő szerepet betöltő kavicsos talajnak köszönhetően, a lefűződött holtágak és a kubikgödrökben kialakult kis tavak tiszta vizeiben találkozhatunk egyedeivel. Legjobb példa erre a Felső-szigetközben található Helenai tavak, amelyek a Bős-Nagymarosi vízlépcső építésének megkezdésekor anyagnyerőhelyként szolgáltak. Ezeknek a tavaknak a felszíni vízpótlása a Helenai-fokon keresztül a Felső-Benda ágból történik, és részét képezi a Szigetközi Hullámtéri Vízpótló Rendszernek. Mint értékes biotóp természetvédelmi oltalom alatt áll.

A cikket azzal zárták: alapvetően megfigyelésük érdekességnek számít, azonban ki kell emelni, hogy az előnyben részesített élőhelyei ritkának és más élőlényeknek számára is létszükségletnek számítanak, ezért a tiszta, jó minőségű álló vagy lassan áramló vizek megóvása fontos környezetvédelmi feladat.