Szívfacsaró őszinteség a Szomszédok Gábor Gáborjától: "Úgy érzem, mintha már nem igazán lennék a földi létezés színpadán. Kifelé tartok az élet forgatagából, és a valóság határvonalán egyre inkább elmosódik a világ körülöttem."

"Több mint egy ideje már, hogy a térdem rendre megadja magát, és néha annyira elviselhetetlen a fájdalom, hogy még a lábra állás is nehézkes. Ilyenkor a lépteim is bizonytalanná válnak, ami már többször is balesethez vezetett. Emlékszem, egyik alkalommal a kertben csak egy fa törzsébe kapaszkodva tudtam talpra állni, de volt olyan is, hogy az utcán terítettek le a fájdalmak" – mesélte Koltai János, aki úgy érzi, már teljesen hozzászokott a magányos életmódhoz.

"Én már nem annyira vagyok földi lakó, úgy érzem, kifelé haladok az életből. Idén először a karácsonyt is egyedül ünnepeltem" - vallotta be a 89 éves színész, aki leginkább a feleségével közös emlékeiből merít erőt a hétköznapokhoz.

"Az ádándi ház minden négyzetcentiméterében ott van a feleségem, (...) így bármerre megyek, őt látom, minden rá emlékeztet" - mondta el Koltai János, aki a felesége hamvait hónapokig az otthonában őrizte.

Pap Éva hamvait nyolc hónappal a halála után helyezték végső nyugalomra, tavaly márciusban, egy szűk körű, intim ceremónia keretében. A búcsúztatót mellőzve, csupán a színész jelenlétében engedték le a hamvakat a családi sírba Ádándon. "Nem kívántam ennél többet, hiszen az elvesztése így is rendkívül fájdalmas" - osztotta meg megtört szívvel a színész. Életének értelmét abban találja, hogy az együtt ültetett gyümölcsfák és bokrok gondozását továbbra is folytatja, valamint abban, hogy megjelentethesse felesége könyvét, amelyet Éva még a halála előtt befejezett.