A kung fu apácák újra Nepál földjén tevékenykednek, ám ezúttal új kihívásokkal néznek szembe.
A nepáli Druk Amitabha kolostor apácái a harc helyett a nemi sztereotípiák elleni küzdelemre összpontosítanak, miközben mások támogatására is nagy figyelmet fordítanak. A gyönyörű Himalája ölelésében fekvő zárdájuk ezen a hónapon újra megnyitotta kapuit, öt évvel azután, hogy a világjárvány következtében kénytelenek voltak bezárni a nagyközönség előtt.
A Katmandu völgyében elhelyezkedő apácazárdában minden nő a "Jigme", vagyis "rettenthetetlen" néven ismert. Ezek az apácák a Drukpa vonalhoz tartoznak, egy több mint ezer éves buddhista rendhez, amely a Himalája szívében alakult meg. Legendák szerint az alapító, akit Gyalwang Drukpa néven tisztelnek, tanúja volt kilenc sárkány csodálatos repülésének az égen, ami inspirálta a rend megalapítását. Ma már körülbelül 800 nővér él és dolgozik a négy kolostorban, ahol a hitélet és a közösségi élet harmóniáját élik meg.
A nők a Himalája szívében évszázadokon át harcoltak azért, hogy egyenrangúan képviselhessék magukat a férfi buddhista szerzetesek mellett. A vallási előírások és a társadalmi rangsorok sorozatosan akadályozták őket abban, hogy részt vegyenek a filozófiai párbeszédekben, imákat vezessenek, vagy teljes körű felszentelésben részesüljenek. Az ősi hagyományok és a patriarchális struktúrák súlya alatt sokáig képtelenek voltak megmutatni saját szellemi mélységüket és tudásukat.
A fizikai megterhelést igénylő tevékenységektől eltiltották őket, így a kolostorokban és templomokban jellemzően "női jellegű" feladatokra, mint például a főzés és takarítás, kényszerültek. Sokan közülük azt hallották, hogy a "jólneveltség" útja elvezet a megvilágosodásig, és segít abban, hogy a következő életükben szerzetesként térjenek vissza.
Több mint három évtizeddel ezelőtt jelentős fordulat következett be, amikor a Drukpa szekta reformmozgalmat indított, élén Jigme Pema Wangchennel, akit a Gyalwang Drukpa 12. inkarnációjaként tisztelnek.
Wangchen célja a nemek közötti egyenlőség előmozdítása volt iskolák, orvosi klinikák és meditációs központok létrehozásával szerte a Himalájában. Ezáltal szerette volna megszakítani az évszázados hagyományokat, és fel akarta hatalmazni az apácákat, hogy a szekta vallási üzenetét a kolostorok falain kívülre vigyék.
Wangchen a házimunkát háttérbe szorította, a nőket reflektorfénybe helyezte, és arra ösztönözte őket, hogy imádkozzanak és meditáljanak, de tegyék mindazt, amit férfi társaik is. Az apácákat arra is kiképezte, hogy kántormesterekké váljanak, ami korábban csak a férfiaknak volt fenntartva.
Wangchen 2009-ben nyitotta meg a zárdát, amelynek jelenleg 300, hat és ötvennégy év közötti tagja van. "Azért kung-fuzunk, hogy mentálisan és fizikailag fitten tartsuk magunkat, célunk a nők szerepvállalásának és a nemek közötti egyenlőségnek az előmozdítása" - mondta a 23 éves Jigme Jangchub Chosdon apáca, aki az indiai Ladakhból származik.
Az apácák alapvetően Bhutánból, Indiából és Nepálból jöttek, és mindannyian a kung-fu-t, az önvédelmet és erőt szolgáló kínai harcművészetet tanulják.
"A kung-fuból nyert önbizalommal szeretnék segíteni a közösségnek, a fiatal lányoknak, hogy felépítsék saját erejüket" - mondta a 24 éves Jigme Yangchen Gamo, a nepáli Ramechhapból származó apáca.
Az apácazárdák hivatalos weboldala arról számol be, hogy a nemek közötti egyenlőség, a fizikai erő és a minden élőlény iránti tisztelet harmonikus együttese jelzi a rend újraérkezését a "valódi spirituális gyökereikhez".
Az Indiából származó 30 éves Jigme Konchok Lhamo elmondta, hogy fő célja, hogy Buddhához hasonlóan, aki 2600 évvel ezelőtt megalapította a buddhizmust, elérje a megvilágosodást. "De egyelőre, mivel normális ember vagyok... azt hiszem, inkább arra fogok koncentrálni, hogy másokon segítsek" - fogalmazott. "Másokon segíteni a mi vallásunk."
Carrie Lee, önkéntes a Live to Love, a himalájai közösségek megerősítésével foglalkozó nonprofit szervezet korábbi elnöke szerint a Gyalwang Drukpa a Drukpa tanítások legmagasabb szintjét adta az apácáknak, hogy támogassa és felemelje őket.
2008-ban, amikor vietnami követőik ellátogattak az apácazárdába, hogy a szentírások mélyebb megértésére és az imák során használt hangszerek megszólaltatására összpontosítsanak, egy különleges feladatot kaptak: bevezetni az apácákat a harcművészetek világába. Azóta több mint 1000 apáca sajátította el az alapokat, és közel százan döntöttek úgy, hogy intenzív képzéseken vesznek részt, hogy edzőkké váljanak.
"A kung-fu nem csupán a fizikai állóképességünket javítja, hanem az elménket is frissen tartja" – osztja meg tapasztalatait Wangmo, aki a gyönyörű Himachal Pradesh-i Kullu városából érkezett Nepálba. "Ez a mozgásforma nemcsak hogy segít fitten maradni, de az edzések révén a figyelmünket és a koncentrációnkat is jelentősen fokozza."
A mindennapi élet monotóniája néha fárasztónak tűnik. A nővérek hajnali háromkor ébrednek, és az első két órát a csendes meditációval töltik, amelyben a belső békéjüket keresik. Ezt követően egy közös imaóra veszi kezdetét a zárda főtemplomában, ahol keresztbe tett lábbal ülnek a padokban. Az énekek és kántálás hangja betölti a teret, így teremtve meg a szellem és közösség mély kapcsolatát.
A reggeli imákat izgalmas bemelegítő foglalkozások előzik meg. Az apácák a kertben körben futnak, majd katonai precizitással kúsznak le a lépcsőkön, mielőtt a kung-fu különböző stílusait kezdenék el gyakorolni.
Reggeli eltöltése után olyan programok várnak ránk, mint a szentírás mélyebb megismerése, a hangszeren való szórakoztató játék, valamint a kántálás és a mindennapi teendők elvégzése. Az estéinket pedig egy újabb meditációs és imaciklus színesíti, ahol lecsendesedhetünk és összpontosíthatunk a belső békénkre.
2010 óta, az Indiában egyre gyakoribbá váló szexuális támadások közepette az apácák úgy döntöttek, hogy fiatal nőknek tanítják a harcművészeti formát, hogy segítsenek nekik megvédeni magukat. Minden nyáron önvédelmi workshopokat tartanak Ladakhban, ahol olyan technikákat tanítanak, mint a lefogások és ütések. Emellett eljátsszák a lehetséges szexuális támadási forgatókönyveket, és bemutatják, hogyan kezelhetik a nők a problémákat az utcán és más nyilvános helyeken.
A nővérek a feje tetejére állították a konvenciókat azzal, hogy a harcművészeteken keresztül összehangolták spirituális küldetésüket a nemek közötti egyenlőséggel. Az imák és a spirituális feladatok mellett festőként, vízvezeték-szerelőként, kertészként, villanyszerelőként, kőművesként és művészként dolgoznak, emellett könyvtárat és klinikát is vezetnek.
2015-ben Nepált egy 7,8-as magnitúdójú földrengés rázta meg, amely tragikus módon körülbelül 9000 ember életét követelte. E nehéz időkben az apácák gyorsan cselekedtek. Segélycsapatokba szerveződtek, és gyalogosan indultak útnak, hogy eljuttassák az élelmiszert, vizet, takarókat és gyógyszereket a közeli falvakba, ahol nagy szükség volt a segítségre.
Amikor a közösség tudomására jutott, hogy az alacsonyabb jövedelmű családok ismeretlen férfiaknak adják lányaikat, akik csábító „jobb lehetőségeket” ígérnek, anélkül, hogy tisztában lennének a következményekkel, az apácák elhatározták, hogy cselekednek. Évente kerékpáros túrákba kezdtek, amelyek során 2000 kilométert tettek meg Katmanduból Ladakhba és vissza. Az útjuk során faluról falura haladva találkoztak a helyi családokkal, tudatosítva bennük, hogy a lányok ugyanolyan értékes tagjai lehetnek a társadalomnak, mint a fiúk, miközben hangsúlyozták az emberkereskedelem súlyos veszélyeit.
Míg a zárdát a Covid-19 idején bezárták a nyilvánosság elől, az apácák maszkok, szappanok és kézfertőtlenítők osztogatásával, valamint a társadalmi távolságtartás fontosságának elmagyarázásával tették a dolgukat. A kung-fu apácák minden évben öko pad yatrákra (öko-sétákra) is járnak, hogy összegyűjtsék a műanyagot és a szemetet, és a helyieket a környezetbarát gyakorlatokra oktassák. Indián és Nepálon keresztül kerékpároznak, hogy a világbékét és a zöld közlekedést népszerűsítsék.
A Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának tudományos főmunkatársaként dolgozik a szerző.
