Vlagyimir Putyin váratlanul nyíltan beszélt a kialakult helyzetről – Oroszország nehéz időszak elé néz.
Bendarzsevszkij Anton elemzése szerint az orosz gazdaság nem hirtelen, hanem fokozatosan szenved leépülést. A 2022-es drámai visszaesést követően tapasztalt gyors növekedés után 2025-re már jelentős lassulásra lehet számítani, és ez az év várhatóan csak alig 1 százalékos GDP-bővülést hoz. A hadikiadások meredek emelkedése és a nemzetközi szankciók szűkítik a gazdaság mozgásterét, miközben a költségvetési hiány új rekordokat döntöget. A háború következményeként akár 15 évnyi fejlődésbeli elmaradás is várható az ország számára. Az orosz elnök is elismerte a gazdaság nehéz helyzetét, és jelezte, hogy jövőre csökkenteniük kell a katonai kiadásokat is.
Az orosz gazdaság váratlan irányváltáson ment keresztül az orosz-ukrán konfliktus és a nyugati szankciók hatásainak tükrében. Míg 2022-ben a GDP 2,1 százalékkal csökkent, 2023-ra már 3,6, 2024-re pedig 4,1 százalékos növekedést mutatott. Azonban ez a dinamikus növekedés nem tartható fenn végtelenségig; 2025-re lassulásra lehet számítani. A Nemzetközi Valutaalap júliusi globális gazdasági elemzésében jelentősen csökkentette az orosz gazdaság jövőbeli teljesítményére vonatkozó előrejelzéseit.
A legfrissebb előrejelzések alapján Oroszország bruttó hazai terméke (GDP) 2025-re csupán 0,9%-os növekedést mutathat. Az IMF áprilisi előrejelzése még optimistább volt, 1,5%-ra becsülte a gazdasági bővülést, így a jelenlegi számítás 0,6%-os csökkenést jelez az előző előrejelzéshez képest. Az orosz központi bank a jövőben 1-2%-os növekedésre számít. Hosszú távon is hasonló trendek várhatóak: a jegybank előrejelzései szerint 2026-ban 1-2%, míg 2027-ben 1,5-2,5%-os gazdasági bővülésre lehet számítani.
A mozgástér szűkülésének egyik oka a védelmi kiadások drasztikus megugrása. 2024-ben a teljes orosz költségvetés 32,5 százalékát fordították hadseregre, és ha hozzászámoljuk a belbiztonsági, rendvédelmi és terrorellenes tételeket is, az arány már elérte a 40 százalékot. A hadikiadások idén a GDP 6,3 százalékát vitték el - ez nemcsak háborús, hanem történelmi léptékkel mérve is kiemelkedően magas.
Bruegel elemzése szerint, ha Oroszország továbbra is a jelenlegi, erősen militarizált gazdasági modellt követi, olyan politikai és pénzügyi kihívásokkal nézhet szembe, amelyek megnehezítik a költségvetési döntéshozatalt. A helyzet már most is korlátozott, hiszen 2025 májusára az orosz költségvetési hiány várhatóan 3,4 billió rubel (körülbelül 37 milliárd euró) körüli szintre emelkedik, ami közel van a teljes évre tervezett 3,8 billió rubeles célhoz. Érdemes megemlíteni, hogy ezt a hiánycélt eredetileg 1,2 billió rubelben határozták meg, de a költségvetést már az év első öt hónapjában módosítani kellett.
Az orosz gazdaság helyzete összetett, és nem könnyű egyértelműen megítélni. Nyilvánvaló, hogy számos súlyos kihívással néz szembe – például a jegybanki alapkamat rekordmagasságban áll, ami aggasztó jelenség. Ugyanakkor az ország nem szembesül azonnali gazdasági összeomlással. Annak érdekében, hogy mélyebb és átfogóbb képet kapjunk a jelenlegi állapotáról és a jövőbeli lehetőségekről, Bendarzsevszkij Antonhoz, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezetőjéhez fordultunk.
Először is, vizsgáljuk meg, mit nyilatkozott Vlagyimir Putyin az orosz gazdaság helyzetéről.
Egy háttérbeszélgetés keretében Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezetője az Indexnek kifejtette, hogy az orosz gazdaság számos problémával küzd, azonban ez nem feltétlenül eredményez azonnali és drámai összeomlást. "Lényeges, hogy megértsük: a gondok önmagukban nem idéznek elő gyors és totális gazdasági válságot. Valószínűleg a nyugati politikai vezetők is ebben reménykedtek, amikor a szankciók mellett döntöttek - azt feltételezve, hogy Oroszország a nyomás alatt nem lesz képes fenntartani a háborús erőfeszítéseit. Az ország valóban a világ legszigorúbb szankcióival sújtott államai közé tartozik, mégis, ami valójában történt, az nem egy hirtelen összeomlás, hanem inkább egy fokozatos és lassú leépülés."
A háborús gazdasági helyzet hosszú távon komoly hatásokkal bír: Oroszország körülbelül 10-15 évnyi fejlődési előnyét veszítette el. Bendarzsevszkij Anton véleménye szerint a következő években az ország nem egy drámai válsággal, hanem inkább tartós stagnálással kell, hogy szembenézzen.
Recesszióval teli időszak küszöbén állunk: a valódi növekedés és fejlődés távolinak tűnik. Az elkövetkező 10-15 év során ennek a stagnálásnak a hatásait fogja tapasztalni az ország, amely mély nyomot hagy a gazdasági tájon és a társadalmi életben egyaránt.
A legfontosabb makrogazdasági mutatók tovább erősítik ezt a tendenciát: az idei GDP-növekedés várhatóan csupán 1-2 százalék körül alakul. Az infláció továbbra is aggasztóan magas, 9,5-9,6 százalék között ingadozik, míg a jegybanki alapkamat továbbra is rekordmagas szinten stagnál. A költségvetési hiány egyik jelentős kiváltó oka pedig az olajárak váratlan és drámai visszaesése.
Oroszország továbbra is nagymértékben függ az olaj- és gázbevételektől, amelyek 2024-ben a költségvetés 30 százalékát adták. A pénzügyminisztérium még 69,7 dolláros hordónkénti olajárral számolt, ehhez képest 2025 első öt hónapjában az átlagár csak 59 dollár volt. A módosított költségvetés most 56 dolláros olajárral kalkulál, de a trend lefelé mutat. Ha nem eszkalálódik tovább a közel-keleti konfliktus, a globális olajárak valószínűleg mérsékeltek maradnak, ami szűkítheti az orosz büdzsé mozgásterét.
A költségvetési problémák hátterében nem csupán a csökkenő energiahordozó-bevételek állnak. A gazdasági lassulás következtében más adóbevételek is, mint például a társasági és személyi jövedelemadók, gyengébben teljesítenek, miközben a kiadások folyamatosan emelkednek. 2025 első öt hónapjában a kiadások 21 százalékkal túlszárnyalták az előző év azonos időszakának számadatait. Bár az év eleji költekezés nem példa nélküli, hiszen a katonai szerződések előlegeit általában ilyenkor szokták kifizetni, a helyzet mégis aggasztó. A májusi deficit több mint ötszöröse volt a 2024 azonos időszakában tapasztalt értéknek, és 12 százalékkal meghaladta a 2023-as adatokat. Ez a hiány az elmúlt évek legmagasabb értékének számít.
A költségvetés finanszírozása egyre inkább nehézségekbe ütközik. Olyan helyzet állt elő, amelyre eddig nem volt példa: a rendelkezésre álló likvid tartalékok kisebbek lettek a várt éves költségvetési hiánynál. Ennek következtében Moszkvának szüksége volt arra, hogy nagyobb mértékben támaszkodjon a hazai pénzpiacokra. 2025 első felében a pénzügyminisztérium 2 billió rubel értékben bocsátott ki államkötvényeket, de a külföldi befektetők távozása után gyakorlatilag csak az orosz bankrendszer maradt, mint vásárló.
"Mindazonáltal a legnagyobb kihívás nem csupán a számokban keresendő" - fűzte hozzá Bendarzsevszkij. "A valódi gond az, hogy a háborús logika gyökeresen átalakította a gazdasági struktúrát. Az ország szinte minden erőforrását - legyen szó anyagi, emberi vagy technológiai erőkről - a hadsereg és a védelmi ipar szolgálatába állítja. Ez egy olyan torzult rendszerhez vezetett, ahol a hadiipar elvonja a munkaerőt és a fejlesztési forrásokat a gazdaság egyéb szektoraitól. Olyan bérezési szinteket és lehetőségeket kínál, amelyekkel a civil szféra egyszerűen képtelen versenyezni."
Ennek következtében a civil gazdaság szektorai fokozatosan hátrányos helyzetbe kerülnek: nem képesek fejlődni, és kiszorulnak az erőforrásokért folytatott versengésből. A helyzetet konkrét adatok is tükrözik: Oroszországban havonta körülbelül 1%-kal csökken azon iparágak teljesítménye, amelyek nem állnak közvetlen kapcsolatban a védelmi iparral. Miközben a nagyobb összesített mutatók, mint az éves GDP-növekedés vagy az ipari termelés, kedvezően alakulnak, ezek a számok már sokkal árnyaltabb képet festenek az orosz gazdaság valóságáról. A növekedés szinte kizárólag annak tudható be, hogy az orosz állam hirtelen óriási pénzügyi forrásokat kezdett el allokálni a védelmi ipar számára, állami megrendelések révén.
Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója szerint az orosz hadsereg szintén nagyon magas bérekkel dolgozik - sokakat ez szippant be. Mindez annak ellenére történik, hogy a hivatalos adatok szerint Oroszországban rekordalacsony, mindössze 2,3 százalékos a munkanélküliség. Ez azonban nem a munkaerőpiac egészséges állapotáról árulkodik, hanem éppen ellenkezőleg: arról, hogy óriási a munkaerőhiány. Szakértői becslések szerint jelenleg mintegy másfél millió szakember hiányzik az orosz gazdaságból, ez a szám pedig az év végére, vagy legkésőbb jövőre kétmillió fő fölé nőhet.
Mint már említettük, a hiány nem csupán a hadiipart érinti, hanem a gazdaság más szegmenseiben is érezteti hatását. Azok, akik munkát keresnek, gyakran inkább a harckocsigyártó üzemek vagy a frontvonal felé fordulnak, ahol a jövedelem akár egyszeri 9-10 millió forint is lehet, és a katonák tartósan magas bérekre számíthatnak. Ezzel szemben a polgári szektor nem képes versenyezni e kedvezményekkel. A hadsereg és a hadiipar által generált bérspirál jelentős aszimmetriát teremtett a gazdaság különböző területein.
Mindezek mellett figyelemre méltó adat, hogy az állami költségvetés több mint 40%-a a hadseregre fordítódik. Ez a szám igencsak megdöbbentő, hiszen azt is jelzi, hogy a szociális szféra, az oktatás, a fejlesztések és a technológiai beruházások számára alig jut forrás. A háború kezdetén Oroszország hadigazdaságra való átállása átmeneti növekedést eredményezett, és a statisztikák is kedvezően alakultak. Ezt a helyzetet könnyen lehetett kommunikálni: Oroszország a háború ellenére is fejlődik és erősödik. Azonban Bendarzsevszkij arra figyelmeztet, hogy valójában éppen az orosz-ukrán konfliktus az, ami a gazdaság közép- és hosszú távú kimerülését okozza.
"Amikor a Szovjetunió hidegháborús eseményeit vizsgáljuk, érdekes párhuzamokat fedezhetünk fel" - emeli ki Bendarzsevszkij. A korszakban egyes technológiák exportja szigorú feltételekhez volt kötve: csak akkor lehetett őket továbbítani, ha levették őket a COCOM-listáról, amely a keleti blokkra vonatkozó nemzetközi exporttilalmat tartalmazott. Ehhez vagy egyetértésre volt szükség, vagy egyedi engedélyre, ami gyakran éveket, sőt évtizedeket is igénybe vett. Ennek következtében ezek a technológiák sokszor csak akkor érkeztek meg, amikor Nyugaton már elavultnak számítottak.
Ez a fajta technológiai hátrány komoly következményekkel járt: mire elérkezett az 1980-as évek vége, a szovjet gazdaság már jókora lemaradásban volt a világhoz képest. A mostani orosz helyzet sok szempontból hasonló: az ország jelenleg is egyre jobban kiszorul a fejlett nyugati technológiákból, miközben az erőforrások zöme ismét a hadiiparba áramlik. A hidegháborús években is ez volt a jellemző - minden a hadseregre és az űriparra ment, miközben a könnyűipar és a lakossági ellátás súlyos hiányosságokkal küzdött. Ma Oroszország hasonló úton jár.
Bendarzsevszkij hangsúlyozza az Indexnek, hogy Kína nem fogja megmenteni az orosz gazdaságot; ezt csupán illúzióként érdemes kezelni. Még ha Peking rendelkezik is fejlett technológiákkal, nincs indok arra, hogy ezeket megossza Moszkvával. Az a feltételezés is hibás, hogy a nagy kínai vállalatok majd hirtelen megjelennek az orosz piacon, és csúcstechnológiás beruházásokba kezdenek – ez a forgatókönyv egyszerűen nem valósul meg. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a vezető kínai cégek tartanak a nyugati szankcióktól, ezért rendkívül óvatosan járnak el. Számukra a nyugati piac prioritást élvez, mivel az sokkal nagyobb lehetőségeket kínál, mint amit Oroszország nyújtani tud. Egyetlen téves döntés, és könnyen elveszíthetik nyugati partnereiket vagy kizárhatják őket a nyugati piacokról. Ezt a kockázatot a legtöbben nem hajlandók vállalni.
Az Oroszországban megjelenő cégek túlnyomó része a másodvonalba tartozik, elsősorban regionális kínai vállalatok, amelyek nem aktívak a nyugati piacokon, sőt, sok esetben kizárólag Kínában működnek. Ezek a vállalatok nem képviselik a technológiai innováció élvonalát, és nem ők lesznek a motorjai az orosz gazdaság modernizációjának. Ugyanakkor nem érdemes összeomlásról beszélni, mivel az orosz gazdasági élet irányítói tapasztalt szakemberek, akik jól ismerik a helyi viszonyokat és a rendszert.
Bendarzsevszkij rámutat, hogy Oroszország gazdasági irányítását nem politikai amatőrök, hanem szakképzett technokraták végzik. Legyen szó a központi bankról vagy a pénzügyi minisztériumról, e szakemberek eddig sikeresen megóvták az országot egy sokkal súlyosabb gazdasági válságtól. "Az elmúlt években ők voltak a stabilitás zálogai, akik megvédték Oroszországot a komolyabb gazdasági sokkoktól, és jelenleg is azon fáradoznak, hogy a legjobbat hozzák ki a nehéz körülményekből."
Nem arról van szó, hogy Oroszország visszalépne a kőkorszakba, de kétségtelen, hogy 5-10 éves lemaradásba kerül a legújabb technológiákkal szemben. Ez a helyzet nem ad lehetőséget az országnak a valódi fejlődésre. Bendarzsevszkij rámutat, hogy az utóbbi két évtized során Oroszországban is komoly viták zajlottak arról, miként kellene felhasználni az energiaexportból származó jelentős bevételeket. "Ha megnézzük, hogyan fektették be ezeket a forrásokat a közel-keleti országokban, mint például Dubajban vagy Szaúd-Arábiában, láthatjuk, hogy ott valódi átalakulás következett be - az energiahordozókból származó bevételeket a modernizációra és a gazdaság diverzifikálására költötték. Ezzel szemben Oroszország elszalasztotta ezt a lehetőséget."
Miközben Dubaj napjainkban fokozatosan diverzifikálja gazdaságát, egyre inkább a turizmus, a pénzügyi szolgáltatások és a logisztika irányába mozdulva el, addig Oroszországban ez a fejlődési irányvonal nem valósult meg. A közel-keleti országok az elmúlt két-három évtizedben tudatos stratégiát alkalmaztak, amelynek keretében sikeresen csökkentették az energiahordozók iránti függőségüket, így stabilabb és sokszínűbb gazdasági alapokra építhetnek.
Bendarzsevszkij rámutat, hogy a jelentős energiabevételeket nem fejlesztésekre használták fel, hanem inkább félretették – valószínűleg tudatosan, készülve egy esetleges nyugati konfrontációra. Ez persze csupán egy spekuláció, de a lényeg attól még fennáll: az olaj- és gázbevételek nem a gazdaság modernizálását szolgálták, hanem inkább egyfajta vésztartalékot képeztek. A költségvetés többletéből nem beruházásokra vagy új iparágak létrehozására költöttek. Továbbá, ahogyan azt korábban részletesen kifejtettük, Oroszország energiaszektora mára már nem tudja produkálni azokat a bevételeket, amelyeket korábban.
Érdemes hangsúlyozni, hogy az orosz vezetés is egyre nyíltabban beszél a gazdasági nehézségekről, ami önmagában is sokatmondó jelenség. Júniusban a szentpétervári gazdasági fórum keretein belül Oroszország gazdaságfejlesztési minisztere a recesszió közeli helyzetről tett említést. Néhány héttel később Vlagyimir Putyin is elismerte a fennálló problémákat, és kijelentette, hogy az ország túlzott katonai kiadásai már veszélyeztetik a gazdasági fejlődést. Bejelentette, hogy 2026-ra csökkenteni szükséges a védelmi költségvetést.
Hogy ennek mennyi realitása van, az más kérdés, de önmagában az, hogy ilyen szinten és nyilvánosan szóba kerülnek ezek a problémák, azt jelzi: valóban komolyak. Oroszország háborús gazdaságba váltott, és a jelek szerint ez már a rendszer stabilitását is nyomás alá helyezi. "Ha egy politikai rendszer valamire prioritásként vagy egzisztenciális fenyegetésként tekint, akkor továbbra is odairányítja a forrásokat - még akkor is, ha ezt a lakosságtól kell elvonni" - mondta Bendarzsevszkij.
Egy ideig tehát valószínűleg elegendő forrás áll rendelkezésre a háború folytatásához, legfeljebb más területek szenvedhetnek ennek következtében. A problémát az jelenti, hogy míg egy demokráciában a gazdasági nehézségek politikai következményekkel, például választási vereséggel járhatnak, addig Oroszországban ez nem jelent igazi veszélyt a vezetés számára.
