A Szabó József-díjat Topolyán Nagy Tibor kapta meg, ami nagy megtiszteltetést jelent számára. | Vajdaság MA
Tavaly látott napvilágot Nagy Tibor történész legújabb műve, a "Löszbe taposva - Topolya és környéke a még hidegebb napokon" című könyv, amely a második világháború 1944/45-ös eseményeit tárja fel. A kötet a szerző harminckét éves kutatásának gyümölcseként jött létre, és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, valamint a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság közös kiadásában jelent meg. A kiadvány különösen jelentős, amiért Nagy Tibor a Szabó József-díjat is elnyerte, melyet a társaság őszi konferenciáján, Topolyán adtak át neki.
Topolyán, a Művelődési Ház kiállítótermében került megrendezésre a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság őszi konferenciája, ahol a helyi közösség és a történelem iránt érdeklődők gyűltek össze. A rendezvényt Mezei Zsuzsanna, a társaság elnöke, valamint Tomik Nimród, a helyi önkormányzat képviselője nyitotta meg, köszöntve a résztvevőket. A nap fénypontjaként Nagy Tibor történész vehette át a rangos Szabó József-díjat, melyet Pastyik László irodalomtörténész-bibliográfus méltatott. Beszédében hangsúlyozta, hogy Nagy Tibor „Löszbe taposva” című könyvében sikerült feltárni és összefűzni számos eddig ismeretlen, de jelentős részletet. A mű nemcsak a helytörténet szempontjából fontos, hanem méltó emléket állít a II. világháború végén ártatlanul kivégzett topolyai magyar áldozatoknak. Nagy Tibor a díj átvétele után kifejezte háláját, és Szabó József életművét méltatta, kiemelve, hogy nem csupán tudományos teljesítménye, hanem embersége is példaértékű volt. „Tőle nemcsak a szakma fortélyait, hanem az emberi értékeket is tanulhattuk” – fogalmazott a történész, ezzel is hangsúlyozva a közösségi összetartozás fontosságát.
A konferencia keretében elsőként Neda Dimovski, a Szabadkai Városi Múzeum régésze A régészeti kontextus jelentősége címmel tartott előadást. A Kövek, sírok, emberek - Régészeti örökségünk feltárása címmel megtartott konferencia első előadója a régészeti kutatások és feltárások módszertanát ismertette. Radaković Marina okleveles régész A római behozatali árul jelentősége a bánkerti szarmata lelőhelyen címmel tartott előadást. Az avarok és szarmaták nemcsak ellenségeskedtek, de kereskedtek a rómaiakkal. Elsősorban ott, ahol a légiók is állomásoztak. Ennek részleteire utalnak bizonyos leletek és dokumentumok is. Raško Ramadanski A becsei vár víz alatti régészeti kutatása címmel tartotta meg előadását. A vár történetét kevesen ismerik. Az első vele kapcsolatos írásos adat 1304-ből származik. Urai az évszázadok során cserélődtek, magyar királyok, keresztesek, szerb despoták és török szultánok is irányították. A történelem úgy hozta, hogy a várat le kellett rombolni, a 18., 19., és a 20. században többször aláaknázták, felrobbantották, ezért csak az alapjai maradtak meg. A törökbecsei árterületen lévő óvárosi lelőhelyen egyelőre csak egy kis falszakasz és némi toronymaradvány emlékeztet az egykori erődítményre, de ez tekinthető az ország egyetlen, valamelyest megmaradt középkori és kora újkori tiszai várának. A Tisza szabályzását követően a víz szintje megnőtt, ezért a várfalak nagy része víz alá került.
